A boldogság vadregényes útjai

Nagyon szeretem Tamás Rita Ne pánikolj, sportolj! nevezetű oldalát. Mindig rendkívül ösztönző cikkeket ír és saját példájával is bemutatja amire másokat bíztat. Mindene a sport, ez segítette át élete nagy tragédiáin, nehézségein. Megbirkózott a rákkal, a pánikbetegséggel, magánéleti válságokkal, s azon igyekszik, hogy másokat is bátorítson. Hol hírességek, hol egészen hétköznapi emberek történeteit meséli el, ezzel adva erőt, reménységet azoknak, aki betegek, megfáradtak, küzdenek a kg-okkal vagy egyéb nehézségeik vannak.
Rendkívül tetszett, mikor egy egészen idős hölgyről írt, aki már nem fiatalon kezdett el futni s a maratonig jutott. Valahol kicsit magamat láttam benne, hisz majd 50 évesen kezdtem a sziklákat kóstolgatni, néha még kicsit magamat is bolondnak tartva ezért. Hozzá is szóltam a cikkhez, s legnagyobb ámulatomra Rita megkeresett, hogy szívesen írna rólam. De hát én nem vagyok semmi különös....persze ne legyek a jónak elrontója, álltam elébe, ha ő úgy érezte, ez esetleg másoknak jelenthet valamit. Ő már pedig úgy érezte, így hát emailben elküldte a kérdéseit, fotókat kért, s azt mondta, majd szól, ha megjelenik a neten.
Eltelt pár hét, aztán hónapok, én úgy gondoltam végül érdektelen lett a dolog vagy nem volt idő a megírására, mígnem egy másik cikkhez való hozzászólásom kapcsán egészen véletlenül derült ki, hogy pedig bizony megjelent, csak valószínű a rengeteg elfoglaltság miatt Rita engem elfeledett értesíteni.
No de bánja kánya, végül fél év csúszással én is értesülhettem róla, s bevallom meghatottan olvastam el az írást, ami bizony nem is rövid és még képes galériával is ki van egészítve.
Elhoztam nektek is:



http://www.csupasport.hu/turazas/a-boldogsag-vadregenyes-utjai-16506/?fbclid=IwAR1NmOFRKS1DzQ0JNY6XqIRmcLmMHEwAthyhMvJ8FwLnpJSHjx2dpqY89n0