Kávé Karolánál

Nem csak a cím alliterál költőien, hanem az egész tálalás költői volt. Ez itt kérem szépen a háziasszony dicsérete. :-)

Berci, a kamaszmacska portréja

Csillagos éj

Mamka írta egy hozzászólásában Évánál:
"Ami a legjobban tetszik,hogy az ágyhoz közel van az ajtó és ott már rögtön a kert..:)"

Tegnap miközben hálálkodtam, hogy nem kell dolgoznom, ki se bújtam szinte egész nap a házból. Sajnos már ez a vaskos falú is felmelegedett, de nem szólok semmit, el se tudom képzelni, mi lehet a lakótelepeken.
Este meglepetten vettem észre, hogy nincsenek szúnyogok, aztán megtudtam, hogy valamelyik nap irtás volt a faluban.
Sötétedés után meggyújtottam a teraszon a mécseseket, kihurcoltam az alvószivacsomat az udvarra, levágódtam rá és bámultam a csillagokat. Szóval igazán közel került az "ágyhoz" a kert. :-)
Kedves szellőcske fuvolázott a nyírfa ágain, megkönnyebbülten vettem nagy levegőt. Az utcai lámpa kicsit bezavart, így végül felmálháztam, és még kijjebb vonultam a kert végébe, a szalonnasütő hely mellé.
Mesésen világított a millió égi szentjánosbogár, megállás nélkül szólt a kabócák és tücskök muzsikája, s időnként még hullott is néhány a csillagokból a földre. Nem kívántam semmit tőlük, csak egyszerűen gyönyörködtem ebben a csodában és boldog voltam. Nagyon boldog!

Csillag hullt kertem

végébe. Fűzfa ágáról

hajamba tűzöm.

Nooormális??

Szerdán felhív Laci, hogy itt meg ott látott akciósan. Oké, majd megnézem én is. Aztán ott ragadtam a gép előtt órákig keresgélve, tanulmányozva, mérlegelve, mint mikor a túrabotokat vettem.
Végül kiválasztottam, regisztráltam, kosárba raktam, de még mielőtt megnyomtam volna a megrendelés gombot, rácsörögtem Lacira és nagyon komolyan és nagyon szigorúan felhívtam a figyelmét:
-Ide figyelj, csak akkor rendelem meg, ha most becsületszavadat adod, hogy tényleg fogunk menni! Ha nem, akkor rajtad hajtom be az árát!
Megígérte, megnyomtam a gombot.
Attól kezdve másra se bírtam gondolni, de szerencsére ma már hozta is a posta, nem kellet belebolonduljak a várakozásba.
Mindig az öregotthonba kérem a csomagjaimat, mert ott éjjel-nappal van valaki, a lányok szívesen átveszik. Lehet mikor dobozolták a megrendelésem a cégnél, nem tudták elképzelni, miért van szüksége valakinek ilyesmire egy öregotthonban. :-)
Igaziból még én is gondolkodom, hogy most elment-e az eszem, hogy igen-igen közel az ötödik X-hez vagy Y-hoz, vagy nevezzük akárminek...... De hát mindig arra biztatják az embert, hogy valósítsa meg az álmait. Én pedig mindig erre vágytam, de nagyon! Bizony itt az utolsó előtti pillanat. S ha egy évig használhatom, akkor egy évig fogok neki örülni.
Ha pedig mégse jön össze, majd örökségül hagyom a cuccot a tériszonyos fiamra. :-)
És legfeljebb nem túl nyilvános helyekre megyek mászni, hogy ne röhögjenek ki a fiatalok. :-D

Lurkószáj

Mami, mikor felébredsz, olyan leharcoltan nézel ki.

Mászás helyett kúszás

Nagy izgalommal készültem a tegnapi napra, mert úgy volt, hogy újra elmegyünk sziklát mászni. Ebből végül nagy-nagy csalódásomra nem lett semmi, de kerekedett egy kisebb kirándulás. Drégely várát vettük célba a Honti-szakadékon keresztül. Magában a szakadékban nem halad jelzett út, csak mellette fenn, de mi nekivágtunk a bozótosnak alant. Egy rövid szakaszon eljutottunk, mert épp néhány munkás tanösvényt épít a szakadék első vízeséséhez. Szóval ott még van valami  ösvényféleség. Kicsit elbeszélgettünk velük, aztán szemügyre vettük, hol is akarunk mi átkelni.
Omlós, saras, vizes terep tárult a szemünk elé, de gondoltuk, ha ezen a vízesésen túl leszünk, majd változik a terep. Tulajdonképp olyasmi szurdokban jártunk, mint a Szlovák Paradicsomban, csak kisebb méretekben és minden kiépítettség, létrák, lépőkék, hidak, nélkül.
Persze itt a vízesések is csak aprók voltak, még az is csoda, hogy ebben a szárazságban csordogált víz. De érdekes módon a szurdok alja mégis saras, nedves maradt.
Így hát a mászós túra helyett kúszós, bujkálós, néhol négykézlábas kirándulás kanyarodott, de igazán nagyon szép helyeken jártunk. Azt nem mondom, hogy olyanon, ahol madár se jár, mert egyik helyen  kitartóan akart minket elüldözni vijjogásával egy ölyv a fészke közeléből. Gondolom nincs hozzászokva, hogy emberek mászkáljanak ezen a járatlan terepen.
Mindenesetre nagy élmény volt végig dagonyázni a szurdokot, megállapítottuk, hogy hirtelen nem is tudunk ehhez hasonló helyet mondani a Börzsönyben.
Aki viszont erre az útra vállalkozik kedvet kapva tőlünk, az készüljön fel gatyaféktől kezdve mindenre. :-)
A paradicsomi csapatból csak Józsi hiányzott, így majdnem teljes volt a létszám.

A kezdet

Egy fiú húzza, egy fiú tolja, ki az? Nem, nem vonat. :-)

Bújj, bújj zöldág

Hahó, öntöm nektek a vizet!

Millió apró csoda

Manócskák ámulnak a rengetegben

Pihenő a fatörzsek árnyékában

Akadálypálya

Ahoj, mindjárt átjutok!

Valahol ott fenn van az ölyv fészke

A szakadékból végül kioldalaztunk egy helyen, ahol találtunk egy- feltevésünk szerint -rókalyukat

Egy nagyon helyes kerek, idilli páfrányos kis forrásra is akadtunk, aminek szép tiszta volt a vize

A víztükör alján látszik a páfránylevelek árnyéka

A bakancsaink már nem ilyen szép tiszták :-)

Uzsonna

Hosszas bóklászás és dzsumbujda- csalán- és tövisjárás után sem találtunk azonban tovább menő utat a vár felé, így végül az egyetlen jelzésen ami egy helyen keresztezte utunkat visszafordultunk

Még egy egészen ősleletet is találtunk egy fémtáblás jelzés személyében

A kirándulás után Katáékhoz mentünk, ahol az elmaradt mászás helyett legalább elméleti oktatásban részesültünk. Igaz az óra első részét a fáradt tanár bácsi némi horkantós aláfestéssel átszunyálta, de aztán elmerültünk a csomók rejtelmeiben, miközben az áldott lélek háziasszony palacsintát sütött nekünk a konyhában.

Laci a madzagjai között

Jómagam öt csomót tanultam. Nem mindegyik sikerült rögtön, de némi gyakorlás után egész belejöttem. Így már tudom a feszítő nyolcast, a perecet, ami csak egy felől terhelhető, a fűzött perecet, ami mindkét oldalról terhelhető, a dupla halászt és a prusikot.

Ez itt nevezetesen a dupla halász, ami arra is alkalmas, hogy különböző vastagságú köteleket összekössünk anélkül, hogy szétcsúsznának

Nagyon jópofa, mert a két csomót egymáshoz lehet húzni a kötélen ütközésig.

Ez pedig egy igen fontos csomó, a prusik (és nem pruszlik, ahogy eleinte én értettem :-D ), ami olyan stabilan rá tud szorulni a főkötélre, hogy nem csúszik el rajta. No itt azonban nem a főkötélre szorult rá. :-D Azt hiszem egy hegymászó számára akár profilképnek is megfelelne. :-)

Na így kell kéremszépen!

Gizi nénihez a napokban bekötötték a netet. Nagyon ügyes, okos néni különben, valaha könyvelő volt, csak így 85 évesen már elég rendesen remegnek a kezei. Néha attól félek, hogy kiesik a kezéből a pohár, vagy rálögyböli a lábára a forró vizet, ahogy viszi az asztalhoz a nescaféhoz.
Bevallom, nekem eleinte gondot jelentett gyors egymásutánban kétszer megnyomni az egeret, mikor tanultam gépezni.
Amint látható, Ő profi módon kezeli az unokájától örökölt laptopot.
Hajrá Gizi néni! :-)

Beszámoló

Nem mindenki olvassa a kommenteket, úgyhogy ide linkelem nektek annak a bizonyos kedves pécsi házaspárnak a beszámolóját a túrájukról:


https://vanmasikmenetszel.wordpress.com/2015/07/27/vandoruton-a-borzsonyben/

Az utóbbi napok slágere

Ma negyedszer sütöttem pár nap alatt.
Ozsernél is nyerő volt ez  sárgabarackos süti. Végre valakit megvendégelhettem a berendezett teraszomon. :-)