Nooormális??

Szerdán felhív Laci, hogy itt meg ott látott akciósan. Oké, majd megnézem én is. Aztán ott ragadtam a gép előtt órákig keresgélve, tanulmányozva, mérlegelve, mint mikor a túrabotokat vettem.
Végül kiválasztottam, regisztráltam, kosárba raktam, de még mielőtt megnyomtam volna a megrendelés gombot, rácsörögtem Lacira és nagyon komolyan és nagyon szigorúan felhívtam a figyelmét:
-Ide figyelj, csak akkor rendelem meg, ha most becsületszavadat adod, hogy tényleg fogunk menni! Ha nem, akkor rajtad hajtom be az árát!
Megígérte, megnyomtam a gombot.
Attól kezdve másra se bírtam gondolni, de szerencsére ma már hozta is a posta, nem kellet belebolonduljak a várakozásba.
Mindig az öregotthonba kérem a csomagjaimat, mert ott éjjel-nappal van valaki, a lányok szívesen átveszik. Lehet mikor dobozolták a megrendelésem a cégnél, nem tudták elképzelni, miért van szüksége valakinek ilyesmire egy öregotthonban. :-)
Igaziból még én is gondolkodom, hogy most elment-e az eszem, hogy igen-igen közel az ötödik X-hez vagy Y-hoz, vagy nevezzük akárminek...... De hát mindig arra biztatják az embert, hogy valósítsa meg az álmait. Én pedig mindig erre vágytam, de nagyon! Bizony itt az utolsó előtti pillanat. S ha egy évig használhatom, akkor egy évig fogok neki örülni.
Ha pedig mégse jön össze, majd örökségül hagyom a cuccot a tériszonyos fiamra. :-)
És legfeljebb nem túl nyilvános helyekre megyek mászni, hogy ne röhögjenek ki a fiatalok. :-D