2013. május 9., csütörtök

Késő délután az udvarban





Avagy pipulka bödön-mániája.
Van ami a házzal maradt ránk, van amit ajándékba kaptam, van amit egyik kedves barátom lomjai közül kotortam ki és van amit egy nénimtől kunyeráltam el-s milyen jól tettem, mert mostanában nehéz szívvel nézem, hogy hajigálnak ki az unokái mindent az eladott házából. Ő már hála Isten nem látja, mert erre szokták mondani, hogy forogna a sírjában. Nálam legalább megmaradt valami tőle.

Na és készül az idei feketenadálytő tinktúra. Tegnap ástam ki a patakparton a hozzávalót. A pásztortáskás már félig megérett a napon.
Gyűjtöttem galagonyavirágot és útifüvet is, s napokon belül jöhet a bodza szörp.











































19 megjegyzés:

  1. Nagyon bejön nekem ez a fajta hangulat, amit megmutattál, igazi vidéki báj:) Nálam is akad egy-két régi csetresz, fazék, ami virágtartóként él tovább, a porcelánfejű zöld csattosüvegről meg a régi csipketerítőről nem is beszélve:)) Lelkük van:) Eszter

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Milyen jó, hogy említed a csipketerítőt. Az a kép pont lemaradt, mindjárt bepótolom. :-)

      Törlés
    2. Csipketerítő! gyermekkorom emléke...nevelőanyám nagyon szeretett horgolni. :)

      Törlés
  2. Pipulka mese világa... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen. :-) És az ő mesekutyusa, a tigrismintás eb.
      De amúgy nagyon rendetlen vagyok, ezek csak itt a kiválasztott szép részletek.
      Egyik barátom azt szoká mondani: bilibe lóg a kezed.
      Nanáá! Mégpedig rózsaszínbe. Nem elégszem meg akármilyennel. :-D

      Törlés
  3. Nagyon eredeti!:-) Felidézi a nagyszüleim kertjébe töltött idők emlékét. Ani kifejezése találó.

    VálaszTörlés
  4. Pipulka, szép kis gyűjteményed van már!
    Rózsaszín bili...nekem csak olyan snassz kék szélű fehér volt :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekünk is olyan szimpla volt, meg a nagymamánál is a nagy páros parasztágyágy alatt.
      Ezt a rózsaszínt túrtam a barátom lomjai között, és kisikáltam, mert valami barnás festéket kavarhattak benne vagy mit. Egész csini lett, nem? Igazi hölgybili. Ilyen biztos az úrilányoknak volt, nem olyan parasztféléknek, mint mi. :-D

      Törlés
    2. pedig látva azt a rózsaszín bilit, megesküdtem volna hogy Te úri lány voltál ...:-DD

      Törlés
    3. Hát persze, tót úrilány. :-DD
      Tán az eredeti tulajdonosa az volt.

      Törlés
    4. Jól van nem kell ám letagadni...:))) nem szégyen az:))))))

      Törlés
  5. Varázs az egész:) De az a kutyus...mégis különösen kedves. (hogy ne csak a biliről essék szó:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát még nekem milyen kedves! Szerintem nála jobban senki nem szeret engem kerek e világon, s ő magának is kéri folyton-folyvást a szeretetet. Végülis a gazdájára ütött teljes mértékben.
      Ahogy belépek a kapunk, rögtön törleszkedik, és nem mehetek tovább befelé, míg meg nem kapja a buksisimítás-adagját. Egyszerűen nekem dől, hogy ne indulhassak tovább. És ezt megismétli, ahányszor napjában belépek a kapun. Milyen felemelő érzés ez vedlés idején. :-DDD
      Érdekes, hogy emberektől általában nem viselik el, ha ennyire kérik a szeretetet, maximum a gyerekektől. Vajon a felnőttnek miért nem jár?

      Törlés
    2. miért ne járna:) de vannak akik észre sem veszik....vagy...:)

      Törlés
  6. Nagyon izgalmas a kérdés nekem, amit feszegetsz. (kutyusom nekem is volt/van, és ugyanígy vagyunk egymással:)). Egyrészt nem tanultuk meg felismerni, ha a másik éppen rászorul a szeretetünkre, másrészt nem is igazán "felnőttes" dolog, éretlennek tituláljuk azt, aki így "koldul". Holott nem éretlen, egyszerűen : emberi. Szerintem. Másrészt félünk rá reagálni, mert esetleg kötelezettséggel jár(hat).:) Pedig ennek sem kellene törvényszerűnek lennie. Ilyesmikre gondolok én.

    VálaszTörlés
  7. Válaszok
    1. :-) Köszönöm! Most milyen jó, hogy általad én is újra olvasok régi bejegyzéseket.

      Törlés
    2. ..látod milyen jó?!;) ( Hát nehogy már unatkozni hagyjunk téged :D)

      Törlés

Web Statistics