2014. február 10., hétfő

Katicitől vettem kölcsön




ezt a szépet. Már kinéztem régebben.



"Köszönöm a szereteted, de ne gondolj rólam többet, mint ami vagyok, szürke, sápadt kis küzdője az életnek, aki talán többet szenvedett, aki talán érzékenyebb, mint az átlagemberek; de aki önző, mint minden ember. Az, hogy szeretlek, talán az is önzés. - Érzem, hogy szeretetre van szükségem, és érzem, hogy ezt a szeretetet csak Te vagy képes nekem megadni."

(Boncza Berta)



És ide talán pont jó lesz ez a nyár óta a megfelelő alkalomra őrizgetett kép.









5 megjegyzés:

  1. Nagyon szép.
    "Ne gondolj többet: mégis Neked én Egyetlen legyek, a legek legje, akkor is, ha valójában csúf vagyok és sokszor esem kétségbe. Ne kételkedj mégis félts, mert az idő, az élet bármikor rabul ejthet és elszakít Tőled, elsodor kettőnktől, akaratlan. Ne gondolj többet, de legyek én Minden, akkor is ha tudod, hogy porszemebb vagyok a porszemnél és esendőbb egy kis hernyónál. Ne gondolj többet, de biztosan tudd, Veled Én és Velem Te Egy vagy - és szeretetemnek nincs mértéke. Mert amire valójában vágyom, az ez: hogy Te elfogadj/elfogadd. Azt, ahogyan én szeretni tudok, képes vagyok." (hajnalfürdő)

    VálaszTörlés
  2. Mennyire szép ez a gondolat... (a kép is). Nem is csak zárójelben: a kép is szép. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye? Én is rögtön beleszerettem, mikor Katicinél olvastam.
      A képet is szeretem. Vannak szeretem képeim, amik valamiért különösen kedvesek, amiket igazán magaménak érzem. Biztos Te is így vagy ezzel, nem?

      Törlés

Web Statistics