2014. április 12., szombat

Fodor Ákos: Ima








az a sírás várjon. Várnia kell.
Sokáig, akármeddig, nem tudom.
Az isten verje meg lépteid
nyomát. Lábaidra,
lábaidra vigyázzon.









4 megjegyzés:

  1. Amikor ilyen emlékhelyet látok, mindig elgondolkodom, vajon ki lehetett az illető, s mi történt vele. Talán éppen ez volt a kereszt állítóinak célja, az elgondolkodtatás. Mindenesetre nagyon nemes gesztus, hogy így megemlékeznek a kanászról.
    ..és, mert emberből vagyok, azon is elgondolkodom, vajon utánam marad-e egy "kereszt" valahol (a temetőn kívül).
    Gondolom, más is így van ezzel :)

    VálaszTörlés
  2. Volt mikor én is elgondolkodtam:( meghagytam, hogy a hamvaimat tegyék be a földbe és ültessenek rá ezüstfenyő csemetét, és nem kell a nevemet sem sehová.......aztán még itt vagyok, kaptam némi haladékot:)
    nem hiszek a temetőkben meg a keresztekben, ha családomnak vagy aki ismert nem maradok meg a szívében akkor nincs az a drága márvány, gyönyörű kereszt, virághalmaz...
    A "kereszt" egyébként is nálam "terhet" jelent, na azt meg végképp nem szeretnék hagyni, senki ne cipeljen utánam, miattam:)
    De azért tiszteletben tartom más emlékhelyét.

    VálaszTörlés
  3. A nyomok...bennem. Ne bántsa azt senki, de legfőképpen magamat ne, legalább!

    VálaszTörlés

Web Statistics