Mivel olyan szakon jártam a fősulin, ami inkább lányneműeket vonzott, egyetlen fiú csoporttársunk volt, az is külföldi. Batjargal Mongóliából érkezett, kissé szégyenlős, félszeg fiatalembernek ismertük meg. A könnyebbség kedvéért mindenki csak Baginak hívta.
Az osztálytalálkozó most tulajdonképp őköré szerveződött, mert egy delegációval több európai országba is ellátogatott, s nagyon kért minket, hogy szervezzük meg a bulit. 23 éve nem járt Magyarországon, úgyhogy leesett az állunk, mikor az egykori félszeg fiúcska most öltönyben-nyakkendőben, vidáman megjelent közöttünk. Egy nagy bőrgyárban kezdett dolgozni a diplomaosztó után, s még ma is ott van, mellette pedig többedmagával bányatulajdonos lett. :-) Nagyon figyelmes volt, mert mindannyiunknak hozott ajándékba egy szép pénztárcát.
Egy szemernyit sem felejtett el magyarul, pedig nem volt hol gyakorolja, szóval igazán le a kalappal előtte!
A legkedvesebb megnyilvánulása mégis az volt, mikor egyik, kissé késve érkező csoporttársunkhoz oda sietett, s mosolyogva nekiszegezte a kérdést:
- Emlékszel rám? Én vagyok a mongol fiú.
Aranyos!!!! Látom,az összes lány nagyon figyel.:)
VálaszTörlésFérjemnek volt egy arab egyetemista csoport társa, kiválóan megtanult magyarul és állandóan küldte a képeslapokat,fiú létére, az összes gyerekünkhöz gratulált.:) Nagyona szívembe zártam. Van valami irigyelnivaló kedvesség a keleti fiúkban.