Nedves a talaj, süpped lábaim alatt, de a nap már kedvesen melenget. Kívánkozom újra érezni a földet, keresek hát egy helyet, ahol tavaly magasra nőtt a fű, s most elszáradtan dől oldalra. Jó derékalj, egy darabig elfekhetek rajta anélkül, hogy érezném alulról a hideget.
Kispárnának fejem alá teszem az ütött-kopott, zöld, békebeli kis válltáskát. Már ilyen agyonhasználtan kaptam valamikor száz éve egy szívemnek kedvestől, de szeretem, mert épp belefér a fotóskatulya, a telefon és egy kisebb flaska víz.
Kutyám boldogan bóklász a fák között, én bámulom a kék eget, s kedvem szerint forgatom a világot, ahogy csak szeretném.
Ó, bár néha forgathatnám igaziból is egy-egy napra!
Szép képek hozzá jó gondolatokkal :-)
VálaszTörlésKöszönöm, Kiskavics! :-)
TörlésHogy forgatnád, ha forgathatnád?
VálaszTörlésEgészen őszintén megvallva most épp visszaforgatnám három évvel. :-)
TörlésSzeretem a gondolataidat. Ismerősek a szívemnek. Békések, nem tolakodóak, és lelket melengetőek. Szeretem a gondolataidat na!
VálaszTörlésÉn meg köszönöm, hogy ezt leírtad! Mindig fontos valamiféle visszajelzés. Megerősít, új erőt ad.
Törlés