Hajrá, téltelenítés!

Jaj, de csuda idő volt ma! S végre adódott egy csepp időm kotorkálni az udvaron.
Persze így tél után ha az ember belekezd, úgy tűnik se vége se hossza a tennivalóknak, s alig halad valamit. De ha jobban belegondolok, mégis jutott előre az udvartakarítási projekt, Kobak is besegített kicsit, bár kamaszokhoz méltón előbb morgott egy sort.

-Levagdaltuk a trombitafolyondár hüvelyeit, amelyekből mint millió kis ejtőernyős, hangtalanul szálltak-szálltak mindent beterítve a magok.
-Átültettem egy valaha nem túl jó helyre rakott búbos loncot, nagyon remélem, hogy megmarad.
-Kivagdaltam azzal a hosszúra nőtt metszőollóval -ja közben eszembe jutott, hogy ágvágónak hívják- a tavalyi lekopaszodott dísznád szárakat. A vastagabbakat  Kobak elraktározta karónak, kerítésnek, meg még ki tudja minek, a levelei és a vékonyabbja frankó gyújtós lesz a cserépkályhába. Már a tél alatt is szedegettem a szél által leszaggatott leveleket, mert szanaszét szaladtak az udvarban, és nagyon jól bevált gyújtósnak.
-Megszabadítottam a mályva bokrokat-egészen pontosan 5 db-ot- a régi elszáradt magoktól, hadd jöjjenek az új virágok.
-A japán lonc kissé összeroggyant támasztékát lebontottuk, és gyönyörű újat gyártottunk  a frissen kivágott legszebb nádszárakból. Milyen jól jött most a cserkész táborokban, a különböző építményeink összeállításánál tanult kötésforma! :-)

Ahogy így leírtam, nem is tűnik ez olyan kevésnek.

Ügyes vagy Kobak és Pipulka!

Lassan-lassan jöhet az évadnyitó szalonnasütés hátul a kert végében. :-) De előbb még ásni kell!