2015. november 22., vasárnap

Izsó Zita: elveszt, nem ereszt







ha megmenthetek ebből az egészből valami értékeset,
én a túlsó partra
a fogaim közé szorított csendet viszem.
mert nem te vagy kegyetlen.
ütéseiddel csak kopogtat rajtam a fájdalom,
én vagyok az, aki beengedem.
persze közben jónak tűnök, pedig mint piszok a szőnyeg alatt,
nyelvem alatt rejtegetett csúnya szavak;
nem is takarítok,
mert mint a legértékesebb őskövület a múzeumban,
a mosatlan edényekben még kanalad nyoma ott van,
nálad viszont semmi sem az enyém.
vendégpapucs jár és használt ölelés.
még a pofon sem saját, amit adsz, mert jól tudom,
simogatás volt az, ami a másik nőn gellert kapott.








7 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Hú, nekem is nagyon megtetszett, mikor olvastam ma reggel.

      Törlés
  2. ó, havas rózsa, de szép kép

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A vershez keresgéltem a képeim közt, és ezen akadt meg a szemem. Úgy éreztem, illik a hangulatához. Örülök, ha tetszik. :-)

      Törlés
    2. Szerintem jól választottál :)

      Törlés
    3. Akkor jó, ha így érzed. :-) És jó, hogy te is szereted a verseket. Mikor felrakok egyet-egyet, te mindig eszembe jutsz, és általában úgy érzem neked is tetszene, mert sokszor nagyon hasonlók ragadnak meg minket.

      Törlés

Web Statistics