Szarvasbőgés idején

Két éjjel kiköltöztem az udvarra.
Vasárnap hiába várakoztam sokáig, csönd volt, de tegnap bepótolták a dolgot a szarvasbikák, igazán kitettek magukért. Már hűvös van, így két paplan alá bújva füleltem ahogy egyikük a Gomb-hegy tetején bőg hatalmas hangon, míg a másik valahonnét távolabbról válaszolgat. Hosszasan ment a vetekedés, s én nem untam hallgatni, mindig beleborzongok ebbe az eseménybe. Most is teli szájjal, elégedett napközisként vigyorogtam a sötét udvaron csak úgy magamnak.
Közben elkezdett szemeregni az eső, így egy idő után behúztam az egész szivacsot paplanostul, mindenestül a nyírfasátor alá, s ott folytattam a hallgatózást. Csak Huba csámcsogása és lefetyelése zavarta meg időnként ezt az idillt, de nagyrészt ő is csak ott sertepertél körülöttem, bár néha egy nagyobb bődülés hallatán harcias ugatásba kezdett kamaszhangján.
Még jó ideig kinn feküdtem az eső ellenére is, de aztán nem akartam, hogy túlságosan elázzon a paplanom és az ágyban vizes motyóval kelljen aludnom, így végül bevonultam. Nem mintha a szobából kevésbé hallatszana a koncert, de az udvarról, a szabad ég alól mégis hangulatosabb.
Ilyenkor még a sötétítőt se húzom be, bár nem valószínű, hogy cseppet is tompítaná a hangokat egy rongy, hahaha, de így szeretem..... na, punktum.