Hol még ősz van, hol már tél, talán maga november se tudja, hányadán áll igazán.
A díszes lombok sorra földre hullanak, s a színekből rothadó valóság lesz. Van aki hamar megszabadul ruhájától, mint a bodza vagy a juhar, van aki hosszan elbabrál ezzel a művelettel, mint a nyír vagy a fűz. Némely tölgyek pedig egész télen szivarrá sodrottan őrzik elszáradt, barna leveleiket az ágakon, mintha szégyellenék csupaszságukat.
De hát így vagyunk mi is, ki hamar őszül, ki később, ki meg festék alá rejti színtelenségét.
Szemerkélő esők, undok, dagadó sarak figyelik a szürke reggeleket, s ha időnként kisüt a nap egy-egy időre, cseppet fényleni kezdenek a nedves háztetők.
Kémények füstölnek, furcsa, kesernyés szag terjeng, fahasogatás hangja hallatszik hol innen, hol onnan. Melegszünk, melegedni próbálunk, mert a kabát alá is bekúszik a köd.
Diószemek koccannak egymáshoz a zsákokban törésre várakozva, miközben decemberi kalácsillat után vágyakoznak.
Az emberek is vágyakoznak. Kibújni a szitáló párából, a rövid nappalokból, a nedves, nyúlós felhők alól a fényre. Karácsony után már minden nap egy tyúklépéssel hosszabb lesz-mondják a régi öregek, mi pedig hiszünk nekik.
De szépen írtál az őszről ! Öröm volt elolvasni.
VálaszTörlésKöszi Fodorka, örülök neki! Azt hittem november nem fog összejönni, mert nemszeretem hónap, de azért csak összehoztunk valamit.
TörlésMilyen szépen írsz, és még sziklát is tudsz mászni! és milyen szépségesen fotózol!!!!!Hű!
VálaszTörlésHúú, hát én kész főnyeremény vagyok! Nem veszel feleségül Mamka? :-DD
TörlésHát,ha feleségül nem is tudlak, húgomnak el tudlak fogadni.
Törlés♥
Törlésszép, amit írtál,
VálaszTörlésGárdonyi versét juttatta eszembe:
http://cultura.hu/kultura/vers-a-hetre-gardonyi-geza-november/
Hú, nagyon szép vers, nem ismertem. Igen, én is pont így érzek novemberrel kapcsolatban. Annyira szomorú hónap szegény.
TörlésDe szép! Írás és képek...nagyon- nagyon jó sikerült!!!
VálaszTörlésKöszönöm Verocska, aranyos vagy. :-)
TörlésNagyon szépen írtál, engem teljesen elvarázsolt a farakás-fotód!)
VálaszTörlésVan egy kis parasztház, aminek mind a két folyosója így dugig van pakolva tüzelővel. Annyira hangulatos.
Törlésdrága "pipulka", nagyon szeretem a fotóidat, meg a haikui-dat , meg a kirándulásaidat, meg az egész habitusodat, a létezésed, megannyi kis moccanatát, pl. amit a fb-ra mostanában kitettél, az a vers.nagyon nagyon♥
VálaszTörléskiváncsi lettem a szerzőjére, honnan bukkantál rá, ki ő, ilyesmi, de a net elég szűken méri az információkat a vers írójáró l, de azok a versek, megérté k a kutakodást: hoztam neked tőle még egy kedvencet:
Kapirgál a holnap
Pszt! Most halkan lépked az idő
a falon, míg egy karcsú repedésbe
ólmosan lefolyik. Minő tűnő
pillanat - egy pillantás alatt
futamodik meg minden félelmem.
Kezemet beletúrom hajadba, s amíg
a lélegzet piheg, élénkül a szív.
Titkos, búgó neszek töltik meg
a kamrát, pitvarba fészkel
valami jóleső zaj.
Zörej, kuncogás, fényes kacaj.
Szétnézek benned, s azután
magamban, kisöprök egy kósza
kételyt. Ott a porlepte deszkák
között már a holnap kapirgál.
Jaj, ez túl sok dicséret, Katalin, még elbízom magam. :-)
VálaszTörlésNagyon szeretem a fb-on a "Nő a tükörben" oldalt, csuda klassz verseket lehet ott olvasni. Régen a dokk.hu-n találtam tök jókat. Épp tegnap jutott eszembe egy régi nagy kedvencem, majd mindjárt megkeresem. Már többször is felraktam a blogra, a régire is, de nem tudom megunni.
már nem tudom hányszor megnéztem a fotóidat, sablonosnak tűnhet a megszólalásom, de csak azt tudom írni: nagyon szeretem ahogy és amit látsz. Jó, hogy megörökíted és átadod nekünk is.
VálaszTörlésNem baj, ha sablonosnak tűnik, ha egyszer nekem jól esik és sokat jelent. Képzeld, milyen rossz lenne, ha ilyen indokkal senki nem szólna soha semmihez. :-) Köszönöm!
Törlés