2016. november 2., szerda

Takarékoskodjak? De miből?




http://www.penzcentrum.hu/nyugdij/durva_nyugdijcsokkentes_johet_70_evre_emelhetik_a_korhatart.1052030.html



Mikor ilyen vagy ehhez hasonló cikkeket olvasok, olyan szívesen feltenném a kérdéseimet. De kinek tegyem fel? Van valami jó ötletetek?

Szinte utópisztikusnak, valamiféle tündérmesének tűnik, hogy anyáink 55 évesen nyugdíjba mehettek.
Vajon hogy fogjuk 70 évesen, magunk is botra vagy járókára támaszkodva, ne adj Isten pelenkásan emelgetni, fürdetni, hurcolni, etetni stb.  az öregjeinket? Nem, ez nem vicc, van nálunk az otthonban olyan lakó-több is-, aki még nem érte el a hetvenedik évét és nem tudna otthon önállóan gondoskodni magáról, mert olyan állapotban van.
Úgy sejtem majd ez lesz a "vak vezet világtalant" opció. Először a nővérke pelenkázza majd a lakót, utána a lakó a nővérkét, bruhaha.
Idős kolléganőm, aki nagyon nehezen bírja már ezt a munkát, sírva fakadt mikor összeszámoltatta az éveit, és még 4 évvel könnyűnek találtatott. Azt mondta ő képtelen még ennyi évet lehúzni. Pedig ő nem hetven.

Aztán vajon miből kéne spórolnunk a nyugdíjas éveinkre, ha ebből a kormány által számunkra megítélt közalkalmazotti bérből maximum egyik hónapról a másikra lehet átlavírozni, s nemhogy 10, de még 5 %-ot se lehet félre rakni.
Mióta lett egy új gondozottam, akinek 80 ezer a nyugdíja, már nem mondhatom el magamról, hogy minden gondozottamnak magasabb a nyugdíja, mint az én keresetem, de azelőtt ez tényleg így volt. Nos milyen nyugdíj várható az ilyen keresetből? :-D És tán mi tehetünk róla, hogy ennyire tart érdemesnek minket az állam?

Aztán  arra is baromi kíváncsi vagyok, vajon mit fog az én GYES-es generációmmal kezdeni a kormány, mert mi igazán sokan vagyunk.
S bár jópáran ki fogunk hullani halottan a munkapadok mellől anélkül, hogy 1 ft-ot is ki kelljen fizetni számunkra, bizonyára mégis akad majd néhány elvetemült, aki eléri  az akkorra csillagos égig emelt nyugdíjkorhatárt és még képes lesz aljas módon tovább is élni, de a megítélt nyugdíjból nem futja majd neki semmire.
Dunába fognak minket lőni, gázkamrába küldenek, vagy mert ezek pénzbe kerülnek, csupán nemes egyszerűséggel hagynak minket éhen halni vagy megfagyni?



16 megjegyzés:

  1. Az utolsó mondatod végén a kérdőjelet nyugodtam lecserélheted pontra.
    Nem vicces ez, egészen komoly. Nem csak ott, itt is, Európában is. Csak az lesz túlélő, aki önellátó, aki a mostani tartalékait átmenti. Nem vicc, nem ijesztgetés, nem huhogás - jövőkép.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen önellátónak lenni szinte lehetetlen.
      Láttam valahol egyszer képeket néhány itt-ott megbúvó, a világtól teljesen elszakadt emberről, akik erre esetleg képesek. Igaziból olyasmire nem is vágyom...minek, tulajdonképp mi értelme van az olyan életnek? Én úgy nem is szeretnék túlélni, akkor inkább tisztességesen meghalni.
      Természetesen valóban affelé tendálunk ezzel az őrült túlfogyasztással meg minden egyéb feneséggel, de szerintem hiába lesz néhány túlélő, ha az egész golyóbis nem fogja túlélni magát az embert.
      No mindegy is...elég szörnyű lesz éhen halni öregen és kiszolgáltatottan, miután átgürizted az egész életedet és vonták tőled a rengeteg járulékot. De hát igazság sosem volt a földön és egyelőre nem is várható.

      Törlés
    2. Ja, és milyen mostani tartalékokra gondolsz? Persze néhányaknak biztos van ilyen, hehehe.

      Törlés
    3. Nem gondolom, hogy az önellátás lehetetlen. Számos példát látok most is és Te is tudod, a szükség nagy úr.
      Nem gondolom, hogy aztán a fennmaradó életünket remeteként kell leélni, bár ha lenne választásom, akkor inkább azt választanám az általad fent említett lehetőségek közül.
      Azok akik egy tollvonással ítélkeznek felettünk, akik tartalékaikat már átmentették, mondják azt is, ca. 10 év és megint minden fellendül, kivirágzik. Ők már csak tudják, hisz ők irányítanak bennünket, a ciklust, ami most épp lefelé ível.
      Nincs olyan, hogy mindig jó, ahogy olyan sincs mindig rossz. Körforgás van.

      Törlés
  2. Nem tudom hogyan lesz, reménykedem valami kis megélhetésben.Az biztos,hogy már az is sok nekem,hogy 62 éves koromig dolgoznom kell.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is soknak érzem a 62-őt is. Még akkor is, ha valaki irodai munkát végez, hisz látom a tesómnak meg a gerince van teljesen tönkre a könyveléstől. :-(

      Törlés
  3. sokat gondoltam erre a bejegyzésedre
    (nem véletlen nem nagyon akarnak hozzászólni), mert erős indulatokat gerjeszt ez a helyzet
    én már megettem a tenyerem javát, és azt tapasztalom, minden ilyesféle hír sokkol először, aztán belenyugodva élünk tovább, mint addig...
    látom, tudom, hogy takarékoskodni csak átmenetileg lehet: valami közeli cél eléréséért, de nem egy életvitelszerűen a semmit beosztani igyekezve "megtakarítani"
    ja, eladogathatjuk mindenünket, ami nem létszükséglet, meg baromira kreatívak tudunk lenni, ha valami kis gyorssegélyre kiötlünk valami pénzmagot, de nem nagy tételben, és nem életünk fenntartására
    elkeserítő
    tudom
    de pont tőled látok nagyon sok erőt és reményt adó derűt
    össze kell fogni, és új megoldásokon gondolkodni
    még nem tudom, min, de együtt ki kell ötölni vmi megoldást

    ami a cikkben alternatíva, azt szerencsére én már nem élem meg , nem fogok tudni még 15 évet élni itt
    a pofátlanság az, hogy ezeket a "döntéseket" gazdag fiatalok hozzák, és van bőr a képükön (letojják), hogy az átlagéletkor végét jelölik meg a nyugdíjkorhatárnak, és senki semmit nem tesz ellene, (csupán panaszkodik a konyhakredencének dőlve csendben)nem elég csak beszélni róla dühösen, ...


    gőzöm sincs

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nincs baj a derűvel, Katalin, hisz anélkül az én munkámat szinte képtelenség végezni. Csak félek, ez a derű nem fog megmaradni örökkön-örökké, ha arra kényszerítenek, hogy éhbérért öreg koromig húzzam az igát úgy, hogy fogalmam sincs mi vár majd rám. Egyszer én is elfáradok és szeretnék békésen élvezni majd pár évet esetleg az unokáim körében és nem öregeket gondozva magam is nyomorékként. Anyukám pl. 70 évet élt. Pont az elkövetkezendő nyugdíjkorhatárt érte el. De hála Isten ő még hamar nyugdíjba mehetett, vagyis élvezhette egy darabig.
      A tesómmal azt szoktuk mondogatni, az az egy boldogságunk van, hogy apukánk hosszan, tényleg hosszan és tisztességes nyugdíjjal élvezheti az időskorát. Ha nagyon kicsi nyugdíja lenne, sajnos mi se tudnánk rajta segíteni, a helyzet inkább épp fordítva van még manapság is, és ez végtelenül elkeserítő. Sosem élhettem át azt az örömet, hogy segíthessem a szüleimet. Ez annyira pocsék érzés, hiába nem én tehetek róla.

      Megmondom neked őszintén én még rövidtávú, kis célokra sem tudok spórolni, pedig ha valaki spórolós, az én vagyok.

      Amúgy nem hiszem, hogy azért nem szóltak többen hozzá, amit írtál, hisz nem túl sok kommentelő van egyéb bejegyzéseknél sem. Nem is a mennyiség a fontos.

      Törlés
  4. Ezen már én is elgondolkodtam, pedig 40 évesen rokkant lettem. Most még valahogy, ha nehezen is meg segítséggel de elvagyok. Na persze a nyugdíjamból, ha kifizetem a gyógyszereket nem sok marad. Szerencse többet nem írhatnak fel, mert ez már a plafon.... Hogy később mi lesz? Hát azt sajnos nem tudom. Csak azt, hogy a 70 évet nem élem meg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sose szabad ilyen felelőtlen kijelentéseket tenni Kata! :-) Van nekem olyan nénim, akit fiatalon leszázalékoltak, legalább napi 10-11 féle gyógyszert szed, napjában háromszor szúrja magát és idén ünnepelte a 83. szülinapját.

      Törlés
  5. Gondolkodtam kicsit a válaszon…
    Merthogy senkit nem szeretnék megbántani – de ugyanakkor elgondolkodásra szeretnélek benneteket ösztönözni.
    Tessék kövezzetek meg érte….
    Én úgy gondolom, hogy igenis lehetne az igényeket visszavenni. Hja, hogy nem a múlt században vagyunk ? és senki sem AKARNA aszerint élni ? majd megtanuljuk újra!Hiszen akkor is éltek emberek és mi is életben maradnánk egyszerűbb, szegényesebb körülmények között is.

    Van itt valaki, aki a háború alatt született ? Emlékszik-e az ötvenes évekre ? És össze tudja-e hasonlítani a mai helyzettel, viszonyokkal, állapottal ?
    Merthogy én ilyen vagyok. Félreértés ne essék, polgári családba születtem – de nagyon szegények voltunk. Tanító, könyvelő, kezdő joggyakornok -gazdag ősök nélkül.
    És igen, beázott a kis bakancsom talpa és nyomta a lábujjamat. És az öcsém szégyellte, még ma is szégyelli, hogy az én rózsaszínű trikómban kellett neki iskolába menni, ahol ezért kicsúfolták. Semmit nem dobtunk ki, amit még használni lehetett. Soha nem éheztünk, de babos kalácsot ettünk gesztenyepürés helyett. Soha nem volt adósságunk, de nem is mentünk külföldre nyaralni. Mindig volt meleg szoba – de „ésszel” meleg és nem ablaknyitogatással. És hús bizony többnyire csak vasárnap volt, s ami megmaradt, azt hétközben a főzelékre feltétnek tette el a Nagymamám. Nem sorolom, pedig tudnám……

    És akkor egyszer csak meglódult a világ, és valami olyan szédületes tempóban kezdett pozitívan változni minden, hogy azt hihettük – ettől kezdve már nincs megállás a csillagokig.
    No, most látható, hogy ez csak álom volt. Nem hogy megállás van, hanem tragikus visszazuhanás. És akik a jóba születtek – azok most kétségbeesetten néznek körül: mi történik itt ???
    Hát kérem az, hogy megyünk visszafelé. Nem azt mondom, hogy a kőbaltáig, de az az irány.
    Tragédia….
    És azért tragédia, mert NEM MI, kisemberek tehetünk minderről. De mi szenvedjük meg, mi fizetjük meg az árat azért, mert másokkal elszállt a csoda-sárkány.
    Persze ők most aztán könnyen vannak és nem gond ilyen-olyan intézkedéseket hozni. Az én bajom nekik nem fáj.

    De ne reménykedjetek. Itt semmi sem lesz jobb, csak rosszabb. Készüljetek nehéz évekre. Tanuljatok meg spórolni, lemondani, filléreskedni. És örüljetek, ha kicsinyke örömök jutnak majd néha….
    Ez a jövő.
    Egyetlen keserű vigasz marad: nem lesz pénzünk megfizetni a gyógyszert, az orvosokat – tehát hamarabb meghalunk.
    (Pipulka, ha nagyon szörnyűnek találod, töröld a kommentemet - de sajnos én azt hiszem, ez a várható jövő....)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Miért találnám szörnyűnek? :-) Szerintem én kb. ugyanezt mondtam. Megyünk a Büdös barlangba dalolva.
      Az igényeket meg nagyon is lehet visszavenni, sőt muszáj lenne (pl. kezdésnek egy család maximum egy kocsi, de ha lehet egy se, egy TV, egy számítógép) csak gondolom nem nekünk, minimálbéreseknek kellene ezt elkezdeni. :-) Ha az országban mindenki, értsd: MINDENKI olyan szinte élne mint te meg én, akkor hurrá, heppi lenne, tán még a nyugdíjakra is futná. :-)

      Törlés
  6. ezt most láttam meg, gondoltam kis derű sosem árt, idehozom:
    http://bouvet.cafeblog.hu/2016/11/04/hogyan-maradj-pozitiv-egy-negativ-vilagban/

    VálaszTörlés
    Válaszok

    1. A 6. pontot nem mindig könnyű betartani, ha idősek közt mozogsz álló nap, de igyekszem-igyekszem. :-D
      A többivel úgy érzem nincs különösebb gond, hehe.

      Törlés
  7. Csak mosolygok itt magamban... :-)

    VálaszTörlés

Web Statistics