2018. március 9., péntek

Bővült a túracucc repertoár




Rég álmodott vágyam teljesült tegnap, mikor- igaz elég sokára-, de megérkezett a postán Huba hátizsákja. Sokat keresgéltem, nézegettem a neten, latolgattam, számolgattam, mert nem olcsó mulatság, még az én profi kis Zajo zsákomnál is drágább. De hát világéletemben spórolós fajta voltam, már gyerekként is hihetetlenül be tudtam osztani a dolgokat, anyutól örököltem ezt az elég előnyös tulajdonságot. Kobakom és tesóm lánya is ráütött, ők éppen telefont illetve autót vettek maguknak a napokban az összerakosgatott pénzecskékből.
Ha meg végül megvan a rávaló, ilyesmire sosem sajnálom, ahogy a kötélre, beülőre, karabinerekre, reverzóra, sisakra meg a többi túrás-mászós dologra sem sajnáltam. Nekem ezek ezerszer többet érnek, mint mondjuk egy új asztal vagy szekrény vagy ilyesmi. Tökéletesen megfelel a szüleim régi 40 éves gáztűzhelye, a kisgyerekkorom emlékeiben élő konyhaasztalunk, nagybátyám szüleinek kredence, vagy a ki tudja hány éves hokedlik. Megfelelnek a célnak, szeretem is őket, lelkük is van, eszembe sem jut lecserélni valami modernebbre vagy menőbbre. Nem mondom, hogy szegényesen élek, de azt hiszem rém egyszerűen.
Szóval megérkezett a kutyahátizsák, nagy izgalommal bontottam ki a csomagot és örömmel szemléltem az új szerzeményt. Végre nem nekem kell majd cipelnem nyári melegekben a dupla mennyiségű vizet, meg az uzsonnát, lesz fegyverhordozóm. Sőt még ahhoz is elég tágas, hogy pulóver, esőkabát vagy egyéb holmik is beleférjenek, ha az én batyum túl nagy lenne.
Fel voltam készülve, hogy csak folyamatosan, lassan lehet majd hozzászoktatni Hubát.
Az első próba elég jól sikerült, könnyen rá lehet adni, kényelmesnek tűnik, klasszul ki van bélelve, a csatok eldugva, hogy ne nyomják őt, nagyobb zsebek, kisebb zsebek, fém karika a póráznak, a tetején fül, ha meredeken segíteni kell a kutyának, szóval rendkívül profi.
Vártam a reakciókat, mint pl. hátrázogatás, foggal-körömmel való leszedéssel próbálkozás, idegeskedés, de semmi sem történt. A fiatalúr úgy viseli a zsákot, mintha azzal született volna a hátán. Hiába,no, igazi túrakutya tökéletesen tudja mi a dolga.






6 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Örülök, hogy neked is tetszik. Hátha egyszer eljuttok a Börzsönybe, és viheti a ti uzsonnátokat is. :-D

      Törlés
    2. Értem, köszönöm a felhívást a "Börzsöny-keringőre" :-)

      Törlés
  2. Vagány gazdának, vagány kutyusa van :) nem látom jól a fotón, mennyi cucc fér bele? vajon ha megpakolod, akkor is fogja tűrni? bár szerintem igen, hisz jól nevelt eb :)

    Egyébként biztos sokat jelent majd, nyáron mi is mindig szembesülünk vele mikor sok vizet kell cipelni, szinte az teszi ki a hátizsák tartalmát, persze ahogy fogy a táv, úgy fogy a víz is :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elég tágas zsebei vannak+két kisebb zseb és fülek is amibe karabinereket lehet akasztani. Igaziból a kutya súlyának 15%-ával lehet terhelni az ebet, én így tudom. Nekem legfontosabb, hogy a vizét legalább vigye, de ha hosszabb útra megyünk, akkor könnyebb dolgokat nyugodtan pakolhatok bele, mint pl. pulóver, esőkabát,elősegélycsomag ilyesmi, így legalább nem az én hátimat kell teletömni. Télen pl. az a bajom, hogy fölfelé menet ledobálok mindent, mert folyik rólam a víz, és dugig van a hátim ruhával.
      Tegnap már megkezdtük a fokozatos terhelést, kapott 2-2 almát a zsebekbe. :-)Észre sem vette, szaladt a labda után mint máskor.

      Törlés

Web Statistics