Szülinapi kirándulás 2.

Második napra egy hosszú túrát terveztünk, úgyhogy igyekeztünk korán felkelni. A környező sátrakban még nem igen volt mozgás, mások este még sokáig fenn voltak, mindenhol tábortüzek, jó kis tót éneklés is hallatszott gitárszó mellett, amit számomra nagyon élvezetes volt hallgatni. :-)

Ha más nem is, de Zoli már talpon (vagy fenéken?) a reggeli csendben. Hiába, aki hatodikas kora óta  mászik, az tud valamit

Mintha valami nem egészen stimmelne a kesztyűvel...vagy zoknival...vagyis ööööö..... Ja, hát nem mindenki mászik hatodikas kora óta. Van aki csak úttörőtáborozott.

Reggelizés, útravaló pakolás és némi tanácskozás után úgy határoztunk, hogy tegnapi teljesítményünket figyelembe véve mégis egy valamivel rövidebb túrát kéne becélozni. Végül az egyik szurdokot kivettük a tervből és a Hernád áttörésre koncentráltunk. Egy kört gondoltunk bejárni, amin először felfelé kellett mászni, s első állomásként a Vörös kolostor fennsíkját érintettük. A túrabot a meredeken megint nagyon jól jött, Kata, Józsi és én is beüzemeltük.

A kolostor romjai

A fennsíkon egy emlékhely is található. Itt azokról emlékeznek meg, akik élete, munkássága valamilyen módon kapcsolódik a nemzeti parkhoz, illetve akik itt lelték halálukat. A fa szobrokat helyben, kiszáradt fákból faragják ki a fafaragók.

Innen kis pihenő után haladtunk egyre feljebb és feljebb a zöld jelzésen.

Repül a bálna

És repül a szülinapos :-)

Viszont ahová nagy nehezen felmásztunk, onnén bizony le is kellett ereszkedni egy  jó meredek, kanyargós ösvényen a folyóig. Na itt kellett csak igazán a bot, nélküle nem is tudtam volna mit kezdeni, de legalábbis másnapra totál tropák lettek volna  a térdeim. És még csak az út felénél se jártunk, innen jöttek az igazán izgalmas részek. Számomra mégis ez a lefelé ereszkedés volt a legnehezebb.

Információcsere kézzel-lábbal a felfelé tartó turisztikákkal

Nimááá!

És végre itt a Hernád!

Megkezdődött az izgalmas kalandozás létrákon, hidacskákon, trepniken, sziklákon. Nagyon sok helynek adtak nevet, ami ki is volt írva táblán

Kata ereszkedik, míg a fiúk már vígan vannak amott lenn

Kata hozzáfűznivalója a következő képhez:
" Én járom a rettegés fokát, ti meg simán dumcsiztok mögöttem zsebre dugott kézzel"

Végre víííz!!! Igaz, hogy végig ott volt alattunk, de a látvány csak részben hűsített

Tudjátok mi az indián fekvőtámasz? -kérdezte Kata. Mi rögtön ki is próbáltuk, de volt akinek az arca helyett csak a copfja ért be a vízbe. :-D

Zoli villogtatja férfias izomzatát, Laci pedig a fotós tudását :-)

Közben egy bakancs megadta magát, gyors elsősegélynyújtásra volt szüksége

Mindig a kockás úton. Néhány lépőke mélysége inkább ogrékhoz volt méretezve, mintsem csinos női bakancskákhoz

Időnként azért amolyan snassz sima ösvény is akadt. :-)

Egy tisztásra érkeztünk, ahol házikók és egy erdei büfé várt minket. Természetesen a fiúknak rögtön be kellett menniük sörre

A szülinapos pedig egy romantikus mezei kávézást kapott

Túl sokáig azonban itt sem időzhettünk, hisz nekünk még ma haza kell autóznunk, nem maradhatunk el sötétig. Így hát újra nyakunkba kaptuk a lábunk vagy a láncunk, vagy a mit is?

Egy amerikai stílusú híd makett-méretben :-)

Kataaa, tartsd míg átérek!

Még néhány utolsó izgalmas rész

És végül csapzottan, izzadtan, fáradtan de nagyon feldobódva értünk vissza a kör elejére. Nem tudom km-ben mennyit mentünk, úgy olvastam maga a Hernád-áttörés 16 km hosszú, de ugye addig el is kellett jutni. Az egész kirándulás pedig nem épp sétatéren vezetett, de épp ettől volt annyira különleges.

Gyönyörű volt az egész út, teli van a lelkem vele. Még maradt több szurdok is amit nem volt lehetőség ilyen rövid időn belül bejárni, így hát van miért visszamenni.

Katára pedig, aki nem olyan gyakorlott túrázó, nagyon büszke vagyok, meg is fogja tőlem kapni az Arany Zerge Érdemrendet. Bár ő önirónikusan a zergéhez hozzátette a tehén szócskát is. Laci is kitett magáért, hisz egész úton vízzel locsolgatta, hűsítette feleségét, azt hiszem igazán szép szülinapi ajándék volt számára ez a két nap. Számunkra nem különben.

A beszámolót Kata képével és az általa hozzáfűzött idézettel zárom be, annak reményében, hogy még sok ilyen szép helyre eljuthatok az életben.

"Akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülőgépen is gyalog vannak, én a
pacsirták hajnali énekében heverészek, mégis túljutottam a szakadékon"

(József Attila)

Egy csuda meglepetés

A nap már reggel 8-kor égeti a vállam, mikor felküzdöm magam a parton az orvoshoz az aktuális receptekért. Lassan mazsolává aszalódom, szétplattyulok, hamuvá égek a bicajon. A kendőm és az ingem folyton vízbe lógatom, hogy valamelyest bírjak tekerni és haladni házról házra, majd ott újabb lógatás, rendelések újabb felvétele, a doktor által kifelejtett receptekért újra mászás fel a parton, aztán a nap fénypontja mikor leszáguldok a lejten és a copfomat lobogtatja a sivatagi forróságú szél.
Vízbe márt, halad, vízbe márt, henteshez lavírozik, ott vacog a klímától és nagyobbra cserélt hűtőpulttól a jéghideg ingben, s tágra nyílt szemmel bámulja a bundás kardigánban pénztárnál szorgalmasan pötyögtető Erzsikét.
Bírjuk  mi persze, hogy bírjuk, mi ez kérem a házi gondozóknak, ahh semmiség. A patikában kis pihenés, míg összeszedik a két zsáknyi gyógyszert, közben rejtvényfejtés. Ritácska kitolja az ablakon a receptet: Te hátha jobban látod rajta a TAJ számot.
Jobban??? Én ezen ugyan semmit se látok, hiába na szegény az eklézsia, nem telik új patronra a rendelőben. Már a sorban mögöttem álló is a számot böngészi, de Ritácska hiába pötyögi befelé, nem stimmel. Aztán végre juhéjj, beveszi a gép, sikerült megtippelnünk. A következő recept viszont teljes csőd.
-Ritácska-vigyorgok teli pofával- ez a napi KVÍZ!
-Hát igen- neveti el magát - így is fel lehet fogni.
-Csak így szabad felfogni! Különben beledilizünk.
Nem jutunk semmire, de ugye kis faluban szerencsére vannak megoldások. Kezembe nyomja a gyógyszert és megbíz, hogy telefonáljak vissza, ha megtudom a TAJ számot.
Nyomás le az otthonba, dossziékból aktuális kikeres, adatokat néz, így mégis gyorsabb, mintha elmegyek a nénimhez és elkezdi előszedni valahonnén az iratait ami biztos, hogy fél óra.

Az otthon előtt szokás szerint kinn ülnek az öregecskék, gyógytornász kolléganőnk mozgatja a népet és hevesen integet, hogy mondani akar valamit.
-Van neked blogod?
-Öö, igen, van.
Merthogy tegnapelőtt itt járt egy házaspár Pécsről, leültek a padra és szóba elegyedtek Imrével az egyik lakónkkal. Bicajtúrára indultak, de a hölgy megsérült, most gyalogosan vannak tovább, épp mennének át Ozser falujába de lekésték a buszt. Kérdezték dolgozik-e itt egy hosszú hajú, mert olvasták a blogját és nagyon megtetszett nekik ez a környék, eljöttek erre. Imre azt mondta nagyon kedves házaspár volt, jól elbeszélgettek.
Én csak néztem nagy szemekkel, hogy mi meg hogy, meg hirtelen levegőt se kaptam a meglepetéstől.
Aztán meg sápítoztam, hogy bárcsak találkozhattam volna velük, és jaj de kár.

Ebben az egészben ráadásul az a plusz poén, hogy épp tegnap este gondoltam az oldalsó kis térképet nézegetve, hogy bárcsak tudhatnám, kik olvasnak engem. Mert vannak a törzsvendégek, az a néhány hűséges kommentelőm. Vagyis sejtem, hogy ha a térkép Debrecent, Pécset, Marosvásárhelyet, Keszthelyt, Gödöt, Sopront mutatja, kik lehetnek mögötte, s még azt is tudom, ki jelentkezik be Németországból, Angliából, Hollandiából, Írországból, Franciaországból. :-) No de vajon kik lehetnek a többiek, akik csak csendben olvasnak, és soha nem szólnak-nagy bánatomra- egy szót sem? Ki bújik meg Isaszeg, Pásztó, Visegrád, Görbeháza, Sződliget, Budaörs, Szentendre, Pusztaszabolcs, Bátya, Várbalog, Dudar, Mogyoród, Tatabánya, Szombathely és még ki tudja hány helység mögött, s ki nézegethet Szerbiából, Ausztriából, Szlovákiából, Csehországból, Olaszországból? Mert persze van, hogy egy-egy hely csak egyszer-kétszer tűnik fel, de sok rendszeresen.

Most nagyon boldog vagyok! S ha itt nem is adott magáról jelzést ez a kedves pécsi házaspár, nekem nagyon sokat jelentett, hogy ilyen kacifántos úton mégis megtudtam, hogy olvasnak engem. Ezúton is KÖSZÖNÖM!  Nagyon fontos mindannyiunknak a visszajelzés. Nekem is. :-)
Hát ez volt a mai dögmeleg nap csudálatos meglepetése. Ilyenek új erőt adnak.