Hervay Gizella: A lány, aki virágot lépik

Tíz éve szeretlek,
Mondd, mi végre
Nem találsz nálam
Menedékre.

Űzlek, elérlek,
Elmész újra,
Hány évig fut még
Szívem útja?

Úttalan úton
Visszagörbül,
Csak hozzád jutok
Ki e körbül.

Körből körbe,
Láncról láncra,
Veled vonítok
A világra.

Virágra gondol,
Virágot lépik,
Kiben a szerelem
Szótlanná érik.

haiku

Fejlámpám fénye
felér a holdig, attól
oly kerekded ma.

Misztrál és a többiek

Tegnap este Nagymaroson jártam a Misztrál fesztiválon.
Nagyon ritkán van részem ilyesmiben, s talán ezért is értékeltem különösen, hogy eljuthattam.
Szélkiáltó, Budafolk Band és maga a Misztrál volt műsoron. Ez utóbbit szájtátva és teljesen elvarázsolódva hallgattam. A templomkerti élő előadásnak hihetetlen hangulata volt, felvételek ilyesmit soha nem tudnak teljes mértékben visszaadni. Talán kell hozzá a hely szelleme, az éppen ott járó szél, s az összes jelenlévő lélegzete. Ki tudhatná ezt megmondani?
Oly sok szép dal hangzott el, hogy nem is tudnám megmondani, melyik tetszett a legjobban.
Egyikről, ami különösen megérintett ( Dsida Jenő: Meghitt beszélgetés a verandán )  nem találtam felvételt, de egy másikról igen.

http://www.youtube.com/watch?v=H5RtPoMFq6s


Keresgélés közben ráakadtam a tagokkal tavaly készült kis riportokra is, s azokat meghallgatva, megnézve egyáltalán nem csodálom, hogy ilyen gyönyörűségeket tudnak alkotni.

Böjte Csaba

"A mohó, az élvezeteket két kézzel habzsoló, tikkadásig mindent felfaló világunknak szüksége van a kacagva mindent szétszóró költőkre, a nagylelkűen mindent odaajándékozó szentekre, az igazság szépségétől megrészegült tudósokra. Nélkülük világunk eltörpül, és a fogyasztás bálványa előtt kuporgó gnómok leszünk, kiknek egyetlen célja nyerészkedő, önző milliárdosok vagyonát gyarapítani. Világunk a megújító idealisták, szép eszméket hordozó költők, próféták nélkül megfeneklik. Biztos vagyok benne, hogy a XXI. század prófétái itt vannak köztünk! Ne féljetek megszólalni, megfogalmazni és kimondani a lelketek mélyén körvonalazódó tiszta vágyakat, keressétek a legszebb szavakat, színeket, hangokat, és szólaljatok meg! Tegyük otthonunkká ezt a világot!"

Lurkószáj helyett most kolléganőszáj

Reggel ahogy beértem az öregotthonba, kolléganőm rettentő vehemenciával pakolt, rámolt, rakosgatta a hatalmas badellákat, edényeket, zörgött, csörgött.
-Húú, de pakolsz, rámolsz!-mondom ámulva.
A  munkából fel se nézve, valahogy nagy komolyan ez csúszott ki a száján:
-Nem lehet itt lacifaszázni!

(szerintem ő maga még utólag sem jött rá, mit mondott :-DD )

Nyilas Misi módján

Pakkot kaptam.

Még pedig a blogtársadalom egyik csendes, szerény tagjától, kinek szokása időnként pakkokat küldeni szanaszét az országba, és ezzel örömet szerezni.

Igaz, Chanson? Igaz, Katici?

Megtaláltam az értesítőt, s mikor a postán jelentkeztem átvételre, hát a postás kisasszony egy akkora csomagot préselt nekem ki az ablakon, hogy elhűltem. Jó nehéz is volt, és gyönyörű kékeslilás tapétába csomagolták, amit külön megcsodáltam. Azaz mit csomagolták? Atombiztosan bevonták mindenfélével, a kibontás kb. fél óráig tartott.

A tartalma pedig:

-1db vadonatúj hótaposó

-1db originált hosszú ujjú fehér ing 

-1db originált rövidujjú fehér ing

-1 db originált vagány rövidujjú zöld póló ( polgári természetőr segédkatonáknak éppen megfelelő, bár az emblémája vasutasokéra emlékeztet ;o)  )

-1 db  originált vagány hosszú ujjú zöld póló

-1db   originált zöld nadrág

-1db   originált zöld kiskabát

Cipőpaszta nem volt benne, úgyhogy nem ette meg senki.

Kettőt találhattok kitől jött a pakk. :-)

Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak...

Ki minek gondol, az vagyok annak…
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

Portrait of Cléo de Mérode by Charles Ogerau, 1895.

Papucsállatka

Vas István: Csak azért

Csak azért, mert az a bizonyos villanyáram
Köztünk és körülöttünk és bennünk is kiégetett
Minden biztosítékot, és kilógtak a falból
A megszenesedett drótok, és helyrehozhatatlanul
Megszakadt, elmaradt, nem is tért vissza, mert
Nem tudtunk és nem is tanultunk meg vele bánni –
csak azért?
Csak azért, mert se vér, se név nem jogosít fel
Kettőnket semmi néven nevezhető kapcsolatra,
Holott anyámhoz, apámhoz, hugomhoz, az összes
Vérrokonomhoz mikor volt feleannyi
Közöm is? Csak azért, mert azután már nem a testét?
Mert már csak megváltott? Mert nem voltam képes abból,
Amit adott, megőrizni még a szépségét sem,
Csak az életemet meg az ép eszemet – csak azért?
Csak azért nincs jogunk tudni, sőt hallani sem egymásról?
Úgy, hogy ha szóba kerül, csak annyit mondhatok:
„Igaz is, mi van vele? Hogy van? Te látod őt néha?”
És ha meghalok, egy szót sem válthatunk előtte,
És ha ő hal meg majd, én csak elvegyülve hátul,
Mintha véletlenül, megyek a koporsója után.
És életemnek az a része elsüllyedt, akárcsak
Az a breton székesegyház, és hiába
Szólal meg odalent a harangja naponta:
Csak nagyritkán ha fölhallom a tenger alól.

Ó, de jó is lenne.....

http://www.magas-tatra.info/2013/06/gyonyoru-film-tatrarol-sikloernyorol.html

Lackfi János: A testőr

Mint egy kabátot, rámteríted
éjszakáid, és nincs szelídebb,
sem komorabb testőr tenálad.
Neved lenyelem vagy kiejtem:
gyorsabban hat, mint bármi gyógyszer.
Néha vállamhoz ér a vállad,
bocsánatot kérsz. Fájsz, mint az álom,
ha ébredvén már nem találom.

Sipos László: So strange the Moon tonight...

Az új fiú

Mi van öcsi?

(érdemes kinagyítani, hihi)






Lassan a testtel nagyfiú!

Gazdag gyerek, szegény gyerek

Gizi nénihez átjött valamelyik szomszéd ember segíteni. Én is a kertben matattam a paradicsomokkal, így hát önkéntelenül is hallottam a beszélgetésüket.
-Mit csinálnak a gyerekek?-kérdi Gizi néni.
-Az egyik technikusként tanul, a másik közgazdász akart volna lenni, de nincs pénzem a tandíjra.

Hát ja- gondoltam sóhajtva-, ide jutottunk. A gazdag gyerek tanulhat, a szegény csináljon amit akar.
És az is elgondolkodtató volt, amit még utána mondott a férfi:

-A munkásembert kéne megbecsülni, nem lehet mindenki közgazdász.

No erről én is tudnék regélni, hogy mennyire becsülik meg a szociális munkásembert, aki egész nap másokat szolgál. Kemény minimálbérrel jutalmazzák.

Emlékmorzsagyűjtögető

Katától kölcsön kaptam a Varázskert c. könyvet. Minden második oldalon találok valami olyat, ami idézésre kívánkozik.
Ez is ilyen:


"Egy kapcsolatban a férfiak gyakran keltik azt a látszatot, mintha elszálltak volna az emlékeik, mintha mindenestül elsüllyedt volna a múltjuk, mintha számukra nem lenne különösebb jelentősége az együtt eltöltött időnek. Ez az ő fegyverük.
A nők hallgatnak, várnak, de közben hörcsög módjára begyűjtenek minden létező emlékmorzsát, nem hagynak ki semmit, egyetlen, parányi, eldugott, megrágott, szétcsócsált emlékfoszlányt sem, mert tudják, hogy minden egyes darabra szükségük lehet még."

Tepertő uzsonnázik

Hírek a fészekből

Rozsdáska elkezdte a második turnus tojás melengetését.
Úgy tűnik nem sokáig szöszmötöltek és lógatták a lábukat tétlenül.

Gizi nénihez menet

egy vérszomjas vadállat állta utamat.

Próbáltam szépszóval rábeszélni, hogy álljon félre, de semmiképpen nem volt hajlandó az értelmes párbeszédre.

Így végül erőszakhoz kellett folyamodnom, s akarata ellenére eltávolítanom az utamból.

Roppant dühös volt. Jól meg is csiklandozta bosszúból az ujjaim.

Becsszó

nemrég vagy a föld rengett, vagy netán felrobbant az 50 km-re lévő szlovákiai atomerőmű. Rázkódás, ablakcsörömpölés.
Még most is olyan rossz szorítás van a mellkasomban. Brrr...
Van egy távoli ismerősöm, ő megérzi ha földrengés közeledik. Azt mondja nagyon rossz élmény.