Sok...

Sok csillag lehullt
éjjel. Sokszor kívántam.
Mindig ugyanazt.

Gondoltam ez most jól fog esni

Egyszerűsítsünk

Egyszerűsítsünk:
kiveszlek magamból, hogy
érezd hiányom.

(Dornis Szilvia)

Egy nagyon igaz mondat

"mert nekem is töltekeznem kell, hogy továbbadjam türelemmel megáldott erőként azt a bizonyos éppen megszerzett "tölteléket"!"


(Éva )

http://editeva.blogspot.hu/)

Bugyik és felvillanó pillanatképek

Csütörtök délidőben csörgött a telefonom:
-Na, pakolsz már? -érdeklődött Tibor.
Én épp ezerrel dolgoztam, ebédhordáshoz készültünk.
-Jaj, dehogy pakolok, hát dolgozom gőzerővel, meg különben is mit pakoljak annyit két napra, majd este indulás előtt bedobálok néhány cuccot azt jóvan- válaszoltam gyorsan nagymellel.
-Hát én több ideig pakolok-mondta ő, s ezt meg is tapasztaltuk a blogtalálkozón, mert Tiborék csomagjából még szemeteszsák, műanyag pohár meg ki tudja mi minden előkerült.
Egy négyes fogat-köztük én-már csütörtök éjjel megérkezett a helyszínre és birtokba vette Viczelekék bajánsenyei házikóját.
No hát kérem nesze neked nagyképű Pipulka, aki pikkpakk bepakol, bizony mikor szedtem ki a holmim, szembesültem a kemény valósággal, hogy az összes bugyim és zoknim otthon hagytam. :-))
Másnap reggel Viczeleknének kellett vásárolnia számomra ezt-azt mikor boltba mentek, hogy túlvészeljem a hétvégét. Viszont még pluszba ajándékba is kapott az eladótól egy bugyit, amin valami maszat volt.  Igaz, Ozser, aki elkísérte Eleknét a piacra, rögtön ott a helyszínen megállapította, hogy az ajándékbugyi kicsi lesz.
No szóval, így jár aki nagy mellszélességgel jelenti ki Tibornak, hogy mi a fittyfenét kell annyit pakolni.

Sajnos  a találkozóról egyetlen képet sem tudok mutatni, mivel nem volt nálam fényképező, így csupán az emlékek maradnak, de ugye az sem kevés.
Kinnalvás a csillagos égbolt  és a fenyőfák alatt, ágyba, vagyishogy hálózsákbakávé reggelente, Ozser utolérhetetlen slambuca és orosz hússalátája, aminek az íze még mindig a szám sarkában, a pajta zuhanyzó és a szivesház ( budi), egy kifogyhatatlannak tűnő zöld, gömb alakú üveg, Elekné által sütött húsz mázsa vecsési káposztás lángos, dimbek-bombok, éjjeli túra, szőlőhegyi kis tanyán hirtelen támadt barátok szíves invitálása egy pohár borra, Viczelek gondos útvonaltervezései vízszintes állapotban búvárfelszerelésben, száguldás a cseh csodában fejdöntögető huzatban, nénike csavarókkal a hajában egy őrült nagy kaukázusival az út szélén,  házikóból kinőtt fa, egyik templom, ami vándorló fényeivel csupa misztikum, s egy másik ami gyönyörű kékségével, ki tudja hány éves  padjaival maga az ősi ige.

Pillanatképek, felvillanó fények, ízek, hangok.
Reméljük jövőre újra!

Július 30.

http://www.pozitivnap.hu/belfold/barat-az-aki-egyszeruen-csak-ott-van-melletted

Nyár

Ájult virágok
dőlnek poros kőfalnak.
Sistereg a nyár.

Hegedűs János fotói

Váci Mihály: Végül

Végül nem bán már az ember semmit, semmit,

csak szeressék!

Jaj! úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,

hogy ne szeressék!

Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell, hogy legalább

a szíve tessék!

Fél egyedül. Csak karolják! - s már eltűri, hogy a szíve

ne is tessék.

Megszelídül a magánytól, s annyi kell végül már,

hogy meg ne vessék.

Egyedül az éjszakákat?! - Ó, nem, inkább eltűri, hogy

meg is vessék.

Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat,

ezüstös karácsonyestét?

Egyedül felérni ésszel a múlást, azt, ami van,

és azt, mi lesz még?!

Jaj, nem! Végül nem bán már az ember semmit, semmit,

- azt se, hogy szeressék.

Ó, végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,

szeressen még.

Legyen aki megengedje: - rágondolva tölthessen el

egy-egy estét.

Ébredés után

Zaklatott létből
álmomba lépnék újra.
Hol van az ajtó?

Jihííjj, strandidő

van!!
Lubickolnak a házigondozók az verejtékben.


http://www.youtube.com/watch?v=3J6BoJuBsC4

Bartuska emlékére

Pitypangpihék a
napok. Egy fuvallatra
tova repülnek.

Hervay Gizella: A lány, aki virágot lépik

Tíz éve szeretlek,
Mondd, mi végre
Nem találsz nálam
Menedékre.

Űzlek, elérlek,
Elmész újra,
Hány évig fut még
Szívem útja?

Úttalan úton
Visszagörbül,
Csak hozzád jutok
Ki e körbül.

Körből körbe,
Láncról láncra,
Veled vonítok
A világra.

Virágra gondol,
Virágot lépik,
Kiben a szerelem
Szótlanná érik.

haiku

Fejlámpám fénye
felér a holdig, attól
oly kerekded ma.

Misztrál és a többiek

Tegnap este Nagymaroson jártam a Misztrál fesztiválon.
Nagyon ritkán van részem ilyesmiben, s talán ezért is értékeltem különösen, hogy eljuthattam.
Szélkiáltó, Budafolk Band és maga a Misztrál volt műsoron. Ez utóbbit szájtátva és teljesen elvarázsolódva hallgattam. A templomkerti élő előadásnak hihetetlen hangulata volt, felvételek ilyesmit soha nem tudnak teljes mértékben visszaadni. Talán kell hozzá a hely szelleme, az éppen ott járó szél, s az összes jelenlévő lélegzete. Ki tudhatná ezt megmondani?
Oly sok szép dal hangzott el, hogy nem is tudnám megmondani, melyik tetszett a legjobban.
Egyikről, ami különösen megérintett ( Dsida Jenő: Meghitt beszélgetés a verandán )  nem találtam felvételt, de egy másikról igen.

http://www.youtube.com/watch?v=H5RtPoMFq6s


Keresgélés közben ráakadtam a tagokkal tavaly készült kis riportokra is, s azokat meghallgatva, megnézve egyáltalán nem csodálom, hogy ilyen gyönyörűségeket tudnak alkotni.

Böjte Csaba

"A mohó, az élvezeteket két kézzel habzsoló, tikkadásig mindent felfaló világunknak szüksége van a kacagva mindent szétszóró költőkre, a nagylelkűen mindent odaajándékozó szentekre, az igazság szépségétől megrészegült tudósokra. Nélkülük világunk eltörpül, és a fogyasztás bálványa előtt kuporgó gnómok leszünk, kiknek egyetlen célja nyerészkedő, önző milliárdosok vagyonát gyarapítani. Világunk a megújító idealisták, szép eszméket hordozó költők, próféták nélkül megfeneklik. Biztos vagyok benne, hogy a XXI. század prófétái itt vannak köztünk! Ne féljetek megszólalni, megfogalmazni és kimondani a lelketek mélyén körvonalazódó tiszta vágyakat, keressétek a legszebb szavakat, színeket, hangokat, és szólaljatok meg! Tegyük otthonunkká ezt a világot!"

Lurkószáj helyett most kolléganőszáj

Reggel ahogy beértem az öregotthonba, kolléganőm rettentő vehemenciával pakolt, rámolt, rakosgatta a hatalmas badellákat, edényeket, zörgött, csörgött.
-Húú, de pakolsz, rámolsz!-mondom ámulva.
A  munkából fel se nézve, valahogy nagy komolyan ez csúszott ki a száján:
-Nem lehet itt lacifaszázni!

(szerintem ő maga még utólag sem jött rá, mit mondott :-DD )

Nyilas Misi módján

Pakkot kaptam.

Még pedig a blogtársadalom egyik csendes, szerény tagjától, kinek szokása időnként pakkokat küldeni szanaszét az országba, és ezzel örömet szerezni.

Igaz, Chanson? Igaz, Katici?

Megtaláltam az értesítőt, s mikor a postán jelentkeztem átvételre, hát a postás kisasszony egy akkora csomagot préselt nekem ki az ablakon, hogy elhűltem. Jó nehéz is volt, és gyönyörű kékeslilás tapétába csomagolták, amit külön megcsodáltam. Azaz mit csomagolták? Atombiztosan bevonták mindenfélével, a kibontás kb. fél óráig tartott.

A tartalma pedig:

-1db vadonatúj hótaposó

-1db originált hosszú ujjú fehér ing 

-1db originált rövidujjú fehér ing

-1 db originált vagány rövidujjú zöld póló ( polgári természetőr segédkatonáknak éppen megfelelő, bár az emblémája vasutasokéra emlékeztet ;o)  )

-1 db  originált vagány hosszú ujjú zöld póló

-1db   originált zöld nadrág

-1db   originált zöld kiskabát

Cipőpaszta nem volt benne, úgyhogy nem ette meg senki.

Kettőt találhattok kitől jött a pakk. :-)

Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak...

Ki minek gondol, az vagyok annak…
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

Portrait of Cléo de Mérode by Charles Ogerau, 1895.

Papucsállatka