Másnap

Mint ahogy az már lenni szokott, a farsang természetesen utóéletet is élt.
Reggel ahogy beléptem az öregotthonba, Maris néni, aki az egyik örömanya szerepét játszotta, rögtön cinkosan nekem szegezte a kérdést::
-Na, hogy telt az éjszaka?
-Hhh, fárasztóan- válaszoltam kimerülten.
A patikusok, mikor bementem gyógyszerügyleteket intézni, kerek szemekkel, huncutul vigyorogva néztek rám:
-Hát tee? Nem nászúton kéne lenned?-hiába, kis faluban gyorsan terjednek a hírek.
-Óó, nem jött össze elég a menyasszonytáncban-legyintettem bánatosan.

Természetesen napközben is amerre jártam, el kellett mesélnem az eseményeket, mindenki kíváncsi volt, hogy sikerült a farsangi bálunk. Ahogy Ica néni felé tekertem, egyszercsak megláttam, hogy valami fehérlik az egyik kerítéshez bedugva. Lefékeztem, aztán hangosan röhögni kezdtem. A fátylam, és a csíkos combfixem volt az.
Este, ahogy már a sötétben hazafelé hajtottam totál megpakolva a gúnyákkal, kellékekkel, valószínű kiesett a bicaj kosarából. Reggel valaki gondosan felvette a sárból és odarakta a kerítésre. De hogy vajon közben mire gondolt, azt igazán nem tudom elképzelni.

A kolléganőkkel is hatalmasakat hahótáztunk a sztorikon, s mivel sok helyről jöttek vendégek, kérdezgettük a főnökasszonyt: az a szőke hölgy ki volt, és az a vékony barna szemüveges, és a pink pólós, egész rövid hajú?
Mivel ő mindenkit ismer a vonalon, ellátott bennünket a kellő információkkal.
Na és az a fiatal férfi?
-Jaj!-csapta össze a kezét főnökasszonyunk-Hát képzeljétek a muri kellős közepén szól valaki, hogy egy idegen férfi vár az előtérben. Kimegyek, bemutatkozik, hogy ő az idősek ellátottjogi képviselője, s mivel a szomszéd helységben járt éppen, gondolta  ide is beugrik, mert még nem találkoztunk. Én álltam ott amerikai nagynéninek öltözve és nyújtottam a kezem, hogy az intézményvezető vagyok, de épp farsang van. Átöltözzek-e?
Ő megnyugtatott, maradjak nyugodtan, csak egy kicsit beszélgessünk, vezessem körbe az épületen. Viszem az irodámba, ott lehajítva a farmernadrágom, amiből kiugrottam, mutatom a nővérek szobáját, ott szanaszét dobálva a ruhák, mert ugye öltöztek át a jelmezekbe, a konyhába teljes káosz, süteményes tálcák, dobozok, poharak garmadába, a föld teli morzsákkal, csokidarabokkal, pálinkásüveg, borosüveg.
A lányok rákontráztak: De megfigyeltétek, hogy mindig pont ilyenkor esik be valaki?? :-DD
De legalább az ellátottjogi képviselő most igazán láthatta, hogy itt gyakorolhatják a gondozottak a mulatásra való jogukat. :-)

Délután, mikor lejárt a munkaidő és hajtottam hazafelé az esőben, már csak pukkadoztam a röhögéstől, mikor megláttam egy villanyoszlopra felkötve a fehér bolerómat.

Lakodalom van a mi utcánkba

Sok készülődés után ma megtartottuk a nagy parasztlakodalmat, amit a farsangi mulatságra találtunk ki. Mindenki beleadott apait-anyait, az idősek összeszedték a régi szokásokat, rigmusokat, nótákat, csujogatókat, aki tudott maskarákat kerített szomszédtól, templomból, padlásról, akárhonnan. Annus néni műgonddal varrta a menyasszony fátylát és fonta a koszorúját.
Rengeteg vendég jött mulatni, úgyhogy teljesen át kellett rendezni a nappalit, mert a szomszéd településekről is érkeztek idősek, kolléganők, kollégák, családtagok. Sőt még külföldről is  befutott, némi késéssel ugyan Etus, az amerikai nagynéni, alias fönöknőnk.
A képekért nem vállalok felelősséget. :-DD

Összegyűlt a lakodalmas sereg, kezdődhet az esküvő

Az ifjú pár rendkívül illett egymáshoz: mint borsó és héja

A koszorúslányok csak úgy tündököltek a vőfély oldalán

A násznép közé hamar beilleszkedett az amerikai rokon.

A menyasszonytánc alatt gyűlt a fazékba fillér, dollár, pengő, 2000 ft-os szemüvegkészítési kedvezmény, "Gazdálkodj okosan" papírbankók, a kreativitásnak semmi sem szabott határt.

A szobi kollektíva egy nagy csomaggal kedveskedett, amiben minden fontos dolog benn találtatott: Pink színű műanyag bili, cuclisüveg, rugdalózó és fodros bugyogó

Muzsikusunk egyenest az Alpokban nyomta a talpalávalót

Bár az eskető pap rosszallását fejezte ki, a koszorúslány flörtölt Vili bácsival -_-"

Vili bácsi hamar meggyónta bűneit

A nyoszolyóra kiszabott penitencia pedig 5 km volt.

 Szegény papocska a sok munkában igen megéhezett

A násznép meg csak mulatott,

sutyorgott

Táncolt boldog, boldogtalan

Az éppen szolgálatban lévő nővérke sem maradhatott ki

Hát így volt, tán igaz se volt. Vagy mégis?

Minden riogatás és jósolgatás ellenére mégsem maradtam öregleány. :-DD

Jónás Tamás: A szád jutott eszembe

A szád jutott eszembe, hogy
mennyi mindent lehetne
játszani vele.
Vagy a bátor csontok a válladon.

És aggódom, hogy érdekel-e még
Téged is az én vállam
vagy a szám vajon.

Ez a szerelem
mint a rák, csendes.
Ugyan folyton legyőz
s minden sejtemen uralkodik
de láthatatlan.

Nem simogatlak, nem becézlek
- csak gondolatban.

Legalább így, Te is maradj velem.
Elszomorodnék hűtlenségeden.

Tavaszkeresőben

Némi aktualitások kapcsán

Libusnak, Laci bá-nak és más érintetteknek ajánlva.


"Annyi szó esett róla - a tanulásról, a tanulókról meg a pedagógusokról - és mind csupa laikusok tárgyaltak felőle. Szidták, hajszolták a sok szakembert, amiért mereven és konzervatíven fogják pártul a régi és mostani iskolát, és körömfeketényit sem engednek be a modern szellem friss légáramlataiból a dohos tradíciók közé."


S honnan való az idézet? Lehetne épp bármelyik híroldaról ugye.
De röhögni fogtok! Ezt Kaffka Margittól származik, pontosan 1905-ből,  Iskolás ügyek c.írásából.

Hááát, nincs új a nap alatt, igaz kedves pedagógusok? :-)))

Átsétált a fény a kerten

Átsétált a fény

a kerten. Nem szólt. Egy fa 

mögül figyeltem.

"Rohan az idő...."

Marisír

Ahogy belépek Annus néni ajtaján, azonnal kétségbeesetten elkezdi sorolni:

-Mari sír! És az, aki elhagyta az urát.....
-Milyen Mari??-vágok közbe rémülten.
-Hát tudod, a Marisír!

Közben halványan derengeni kezd , hogy aha, mintha a többiek is emlegetnének valami
Marisírt

Tavasz ez?

Cseppenként, lassan

ízlelem: Tavasz ez? Vagy

könnycsepp szememen?