2015. augusztus 9., vasárnap

Csillagos éj




Mamka írta egy hozzászólásában Évánál:
"Ami a legjobban tetszik,hogy az ágyhoz közel van az ajtó és ott már rögtön a kert..:)"

Tegnap miközben hálálkodtam, hogy nem kell dolgoznom, ki se bújtam szinte egész nap a házból. Sajnos már ez a vaskos falú is felmelegedett, de nem szólok semmit, el se tudom képzelni, mi lehet a lakótelepeken.
Este meglepetten vettem észre, hogy nincsenek szúnyogok, aztán megtudtam, hogy valamelyik nap irtás volt a faluban.
Sötétedés után meggyújtottam a teraszon a mécseseket, kihurcoltam az alvószivacsomat az udvarra, levágódtam rá és bámultam a csillagokat. Szóval igazán közel került az "ágyhoz" a kert. :-)
Kedves szellőcske fuvolázott a nyírfa ágain, megkönnyebbülten vettem nagy levegőt. Az utcai lámpa kicsit bezavart, így végül felmálháztam, és még kijjebb vonultam a kert végébe, a szalonnasütő hely mellé.
Mesésen világított a millió égi szentjánosbogár, megállás nélkül szólt a kabócák és tücskök muzsikája, s időnként még hullott is néhány a csillagokból a földre. Nem kívántam semmit tőlük, csak egyszerűen gyönyörködtem ebben a csodában és boldog voltam. Nagyon boldog!



Csillag hullt kertem
végébe. Fűzfa ágáról
hajamba tűzöm.







2015. augusztus 7., péntek

Nooormális??





Szerdán felhív Laci, hogy itt meg ott látott akciósan. Oké, majd megnézem én is. Aztán ott ragadtam a gép előtt órákig keresgélve, tanulmányozva, mérlegelve, mint mikor a túrabotokat vettem.
Végül kiválasztottam, regisztráltam, kosárba raktam, de még mielőtt megnyomtam volna a megrendelés gombot, rácsörögtem Lacira és nagyon komolyan és nagyon szigorúan felhívtam a figyelmét:
-Ide figyelj, csak akkor rendelem meg, ha most becsületszavadat adod, hogy tényleg fogunk menni! Ha nem, akkor rajtad hajtom be az árát!
Megígérte, megnyomtam a gombot.
Attól kezdve másra se bírtam gondolni, de szerencsére ma már hozta is a posta, nem kellet belebolonduljak a várakozásba.
Mindig az öregotthonba kérem a csomagjaimat, mert ott éjjel-nappal van valaki, a lányok szívesen átveszik. Lehet mikor dobozolták a megrendelésem a cégnél, nem tudták elképzelni, miért van szüksége valakinek ilyesmire egy öregotthonban. :-)
Igaziból még én is gondolkodom, hogy most elment-e az eszem, hogy igen-igen közel az ötödik X-hez vagy Y-hoz, vagy nevezzük akárminek...... De hát mindig arra biztatják az embert, hogy valósítsa meg az álmait. Én pedig mindig erre vágytam, de nagyon! Bizony itt az utolsó előtti pillanat. S ha egy évig használhatom, akkor egy évig fogok neki örülni.
Ha pedig mégse jön össze, majd örökségül hagyom a cuccot a tériszonyos fiamra. :-)
És legfeljebb nem túl nyilvános helyekre megyek mászni, hogy ne röhögjenek ki a fiatalok. :-D




















2015. augusztus 6., csütörtök

Lurkószáj




Mami, mikor felébredsz, olyan leharcoltan nézel ki.


2015. augusztus 4., kedd

Mászás helyett kúszás





Nagy izgalommal készültem a tegnapi napra, mert úgy volt, hogy újra elmegyünk sziklát mászni. Ebből végül nagy-nagy csalódásomra nem lett semmi, de kerekedett egy kisebb kirándulás. Drégely várát vettük célba a Honti-szakadékon keresztül. Magában a szakadékban nem halad jelzett út, csak mellette fenn, de mi nekivágtunk a bozótosnak alant. Egy rövid szakaszon eljutottunk, mert épp néhány munkás tanösvényt épít a szakadék első vízeséséhez. Szóval ott még van valami  ösvényféleség. Kicsit elbeszélgettünk velük, aztán szemügyre vettük, hol is akarunk mi átkelni.
Omlós, saras, vizes terep tárult a szemünk elé, de gondoltuk, ha ezen a vízesésen túl leszünk, majd változik a terep. Tulajdonképp olyasmi szurdokban jártunk, mint a Szlovák Paradicsomban, csak kisebb méretekben és minden kiépítettség, létrák, lépőkék, hidak, nélkül.
Persze itt a vízesések is csak aprók voltak, még az is csoda, hogy ebben a szárazságban csordogált víz. De érdekes módon a szurdok alja mégis saras, nedves maradt.
Így hát a mászós túra helyett kúszós, bujkálós, néhol négykézlábas kirándulás kanyarodott, de igazán nagyon szép helyeken jártunk. Azt nem mondom, hogy olyanon, ahol madár se jár, mert egyik helyen  kitartóan akart minket elüldözni vijjogásával egy ölyv a fészke közeléből. Gondolom nincs hozzászokva, hogy emberek mászkáljanak ezen a járatlan terepen.
Mindenesetre nagy élmény volt végig dagonyázni a szurdokot, megállapítottuk, hogy hirtelen nem is tudunk ehhez hasonló helyet mondani a Börzsönyben.
Aki viszont erre az útra vállalkozik kedvet kapva tőlünk, az készüljön fel gatyaféktől kezdve mindenre. :-)
A paradicsomi csapatból csak Józsi hiányzott, így majdnem teljes volt a létszám.


A kezdet



Egy fiú húzza, egy fiú tolja, ki az? Nem, nem vonat. :-)



Bújj, bújj zöldág






Hahó, öntöm nektek a vizet!







Millió apró csoda









Manócskák ámulnak a rengetegben





















Pihenő a fatörzsek árnyékában












Akadálypálya



Ahoj, mindjárt átjutok!



Valahol ott fenn van az ölyv fészke













A szakadékból végül kioldalaztunk egy helyen, ahol találtunk egy- feltevésünk szerint -rókalyukat



Egy nagyon helyes kerek, idilli páfrányos kis forrásra is akadtunk, aminek szép tiszta volt a vize




A víztükör alján látszik a páfránylevelek árnyéka




A bakancsaink már nem ilyen szép tiszták :-)



Uzsonna




Hosszas bóklászás és dzsumbujda- csalán- és tövisjárás után sem találtunk azonban tovább menő utat a vár felé, így végül az egyetlen jelzésen ami egy helyen keresztezte utunkat visszafordultunk





Még egy egészen ősleletet is találtunk egy fémtáblás jelzés személyében




A kirándulás után Katáékhoz mentünk, ahol az elmaradt mászás helyett legalább elméleti oktatásban részesültünk. Igaz az óra első részét a fáradt tanár bácsi némi horkantós aláfestéssel átszunyálta, de aztán elmerültünk a csomók rejtelmeiben, miközben az áldott lélek háziasszony palacsintát sütött nekünk a konyhában.




Laci a madzagjai között



Jómagam öt csomót tanultam. Nem mindegyik sikerült rögtön, de némi gyakorlás után egész belejöttem. Így már tudom a feszítő nyolcast, a perecet, ami csak egy felől terhelhető, a fűzött perecet, ami mindkét oldalról terhelhető, a dupla halászt és a prusikot.



Ez itt nevezetesen a dupla halász, ami arra is alkalmas, hogy különböző vastagságú köteleket összekössünk anélkül, hogy szétcsúsznának




Nagyon jópofa, mert a két csomót egymáshoz lehet húzni a kötélen ütközésig.



Ez pedig egy igen fontos csomó, a prusik (és nem pruszlik, ahogy eleinte én értettem :-D ), ami olyan stabilan rá tud szorulni a főkötélre, hogy nem csúszik el rajta. No itt azonban nem a főkötélre szorult rá. :-D Azt hiszem egy hegymászó számára akár profilképnek is megfelelne. :-)







2015. augusztus 2., vasárnap

Na így kell kéremszépen!




Gizi nénihez a napokban bekötötték a netet. Nagyon ügyes, okos néni különben, valaha könyvelő volt, csak így 85 évesen már elég rendesen remegnek a kezei. Néha attól félek, hogy kiesik a kezéből a pohár, vagy rálögyböli a lábára a forró vizet, ahogy viszi az asztalhoz a nescaféhoz.
Bevallom, nekem eleinte gondot jelentett gyors egymásutánban kétszer megnyomni az egeret, mikor tanultam gépezni.
Amint látható, Ő profi módon kezeli az unokájától örökölt laptopot.
Hajrá Gizi néni! :-)






2015. július 29., szerda

Beszámoló



Nem mindenki olvassa a kommenteket, úgyhogy ide linkelem nektek annak a bizonyos kedves pécsi házaspárnak a beszámolóját a túrájukról:


https://vanmasikmenetszel.wordpress.com/2015/07/27/vandoruton-a-borzsonyben/



Az utóbbi napok slágere





Ma negyedszer sütöttem pár nap alatt.
Ozsernél is nyerő volt ez  sárgabarackos süti. Végre valakit megvendégelhettem a berendezett teraszomon. :-)







2015. július 27., hétfő

Még ilyet!





Pénteken a szomszéd faluban jártam a barátnőm férjét és a 90 éves Ernő bácsit megnyírni.
Sajnos elég ritkán találkozunk, csak így fodrászkodások alkalmával, de ilyenkor jól kidumáljuk magunkat. Az ismeretség még a fodrászüzletből származik évekkel ezelőttről.
Mikor hozzájuk megyek, hazafelé úgy felpakol, mintha legalábbis a lányuk lennék. Most is így történt. Lekvár, szörp, alma, cékla, mángold, roskadozott a szatyrom. Hirtelen még egy üveg pezsgőt is  a kezembe nyomott. Hiába tiltakoztam, azt mondta nekik sok van. Sok van??
Már készülődtem hazafelé, mikor eszembe jutott ez a csuda eset, ami az öregotthon előtt történt.
-Képzeld!-kezdtem mesélni nagy lelkesen- Valamelyik nap a kolléganőm mondja, hogy leült az öregotthon előtt egy...
-pécsi házaspár-vágott közbe.
Hirtelen megzavarodva, kerek szemekkel néztem rá:
-Már meséltem...?
De közben tudtam, hogy nem mesélhettem, hisz rég nem találkoztunk ez pedig most történt a napokban.
Vigyorog, vigyorog, nekem pedig halvány fény kezdett derengeni az agyamban:
-Te olvasod a blogomat???
Hirtelen csak tátogni tudtam, mindketten nevettünk, aztán oda vezényelt a gép elé.
-Nézd meg, itt van a kedvenceim közt, napjában háromszor is rákattintok, hogy írt-e már, írt-e már?
Akkor aztán rájöttem, hogy ahaa, jó múltkor mutattam neki a márciusi kiránduláson készült képeket a kidőlt fákról, ő meg szépen elraktározta a címet és azóta folyamatos látogatóm, de nem szólt volna, vagy nem írt volna egy kukkot sem. :-) Még a lányának is megadta a blog címét.
-Mióta láttam, hogy berendezted a teraszodat, őrizgetem a pezsgőt, hogy majd megidd ott valakivel.

Most rá is kattintott a kedvencek között, hogy lássam, valóban igazat mondott, mire előjött a Tanka című bejegyzésem. Erre már az ott ülő férje is felkapta a fejét:
-Micsoda? Tanga?

:-D


2015. július 25., szombat

Szülinapi kirándulás 2.






Második napra egy hosszú túrát terveztünk, úgyhogy igyekeztünk korán felkelni. A környező sátrakban még nem igen volt mozgás, mások este még sokáig fenn voltak, mindenhol tábortüzek, jó kis tót éneklés is hallatszott gitárszó mellett, amit számomra nagyon élvezetes volt hallgatni. :-)


Ha más nem is, de Zoli már talpon (vagy fenéken?) a reggeli csendben. Hiába, aki hatodikas kora óta  mászik, az tud valamit




Mintha valami nem egészen stimmelne a kesztyűvel...vagy zoknival...vagyis ööööö..... Ja, hát nem mindenki mászik hatodikas kora óta. Van aki csak úttörőtáborozott.




Reggelizés, útravaló pakolás és némi tanácskozás után úgy határoztunk, hogy tegnapi teljesítményünket figyelembe véve mégis egy valamivel rövidebb túrát kéne becélozni. Végül az egyik szurdokot kivettük a tervből és a Hernád áttörésre koncentráltunk. Egy kört gondoltunk bejárni, amin először felfelé kellett mászni, s első állomásként a Vörös kolostor fennsíkját érintettük. A túrabot a meredeken megint nagyon jól jött, Kata, Józsi és én is beüzemeltük.




A kolostor romjai




A fennsíkon egy emlékhely is található. Itt azokról emlékeznek meg, akik élete, munkássága valamilyen módon kapcsolódik a nemzeti parkhoz, illetve akik itt lelték halálukat. A fa szobrokat helyben, kiszáradt fákból faragják ki a fafaragók.








Innen kis pihenő után haladtunk egyre feljebb és feljebb a zöld jelzésen.











Repül a bálna




És repül a szülinapos :-)



Viszont ahová nagy nehezen felmásztunk, onnén bizony le is kellett ereszkedni egy  jó meredek, kanyargós ösvényen a folyóig. Na itt kellett csak igazán a bot, nélküle nem is tudtam volna mit kezdeni, de legalábbis másnapra totál tropák lettek volna  a térdeim. És még csak az út felénél se jártunk, innen jöttek az igazán izgalmas részek. Számomra mégis ez a lefelé ereszkedés volt a legnehezebb.





Információcsere kézzel-lábbal a felfelé tartó turisztikákkal



Nimááá!



És végre itt a Hernád!



Megkezdődött az izgalmas kalandozás létrákon, hidacskákon, trepniken, sziklákon. Nagyon sok helynek adtak nevet, ami ki is volt írva táblán

























Kata ereszkedik, míg a fiúk már vígan vannak amott lenn



Kata hozzáfűznivalója a következő képhez:
" Én járom a rettegés fokát, ti meg simán dumcsiztok mögöttem zsebre dugott kézzel"








Végre víííz!!! Igaz, hogy végig ott volt alattunk, de a látvány csak részben hűsített



Tudjátok mi az indián fekvőtámasz? -kérdezte Kata. Mi rögtön ki is próbáltuk, de volt akinek az arca helyett csak a copfja ért be a vízbe. :-D



Zoli villogtatja férfias izomzatát, Laci pedig a fotós tudását :-)




Közben egy bakancs megadta magát, gyors elsősegélynyújtásra volt szüksége







Mindig a kockás úton. Néhány lépőke mélysége inkább ogrékhoz volt méretezve, mintsem csinos női bakancskákhoz







Időnként azért amolyan snassz sima ösvény is akadt. :-)












Egy tisztásra érkeztünk, ahol házikók és egy erdei büfé várt minket. Természetesen a fiúknak rögtön be kellett menniük sörre






A szülinapos pedig egy romantikus mezei kávézást kapott




Túl sokáig azonban itt sem időzhettünk, hisz nekünk még ma haza kell autóznunk, nem maradhatunk el sötétig. Így hát újra nyakunkba kaptuk a lábunk vagy a láncunk, vagy a mit is?
































Egy amerikai stílusú híd makett-méretben :-)







Kataaa, tartsd míg átérek!






Még néhány utolsó izgalmas rész
















És végül csapzottan, izzadtan, fáradtan de nagyon feldobódva értünk vissza a kör elejére. Nem tudom km-ben mennyit mentünk, úgy olvastam maga a Hernád-áttörés 16 km hosszú, de ugye addig el is kellett jutni. Az egész kirándulás pedig nem épp sétatéren vezetett, de épp ettől volt annyira különleges.












Gyönyörű volt az egész út, teli van a lelkem vele. Még maradt több szurdok is amit nem volt lehetőség ilyen rövid időn belül bejárni, így hát van miért visszamenni.
Katára pedig, aki nem olyan gyakorlott túrázó, nagyon büszke vagyok, meg is fogja tőlem kapni az Arany Zerge Érdemrendet. Bár ő önirónikusan a zergéhez hozzátette a tehén szócskát is. Laci is kitett magáért, hisz egész úton vízzel locsolgatta, hűsítette feleségét, azt hiszem igazán szép szülinapi ajándék volt számára ez a két nap. Számunkra nem különben.
A beszámolót Kata képével és az általa hozzáfűzött idézettel zárom be, annak reményében, hogy még sok ilyen szép helyre eljuthatok az életben.




"Akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülőgépen is gyalog vannak, én a
pacsirták hajnali énekében heverészek, mégis túljutottam a szakadékon"

(József Attila)


Web Statistics