Azért még tán dobogós

Amikor az ember 14 éves fiának a kézfejére egy kislány golyóstollal szívecskét rajzol, akkor lassan nem árt kibújni az imádott nő szerepéből. Vagy legalábbis illik visszaszorulni a második helyre. ;o)

Krizantém

Soha nem sikerült krizantémot csinálnom, akár szabad földben, akár cserépben próbálkoztam, olyan nyeszlettek lettek, hogy búskomorság volt rájuk nézni. Tavaly egyik nénimtől kaptam egy tövet, hát próba-szerencse kiültettem a kertbe, bár nem sokat bíztam hozzá. Igaz szorgalmasan locsolgattam a nagy kánikulában is, de azt álmomban sem gondoltam, hogy olyan gigantikus méret lesz belőle, mint amiket a virágosoknál lehet látni. Cserépbe be se fért volna, így megkapta a legnagyobb zsírosbödönt, és most fene nagyon büszke vagyok, hogy egyszer az életben mégis sikerült krizantémot csinálnom.
Ha kinyílik, fehér lesz.

Szabó Lőrinc: Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol

Úgy közeledem hozzád, lopva, félve,
szívenütő és vonzó rettegéssel,
mint óvatos sün alvó viperához.
- Nem, nem, bocsáss meg, kedves! Nem tudom,
miért gyötör ma ily hisztérikus
és gyáva vágy, hisz oly szelíden alszol,
mint ártatlan virág az éji réten,
és álmodban is úgy játszol velem,
mintha a gyerekünkkel játszanál.
Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol,
kitakarózva, önfeledten... Óh,
hadd szívjam messziről hajad szagát,
hadd nézzem élő csontjaid s husod
isteni-mély nyugalmát - : hátha mégis
enyhülne bennem ez a szomorú
és bizalmatlan, örök társtalanság,
mely téged is csak rettegve kiván
s melynek szülője és dajkája csak
a rossz lélek s rossz lelkiismeret.
Félek tőled és őrjöngve kivánlak;
szeretlek, s mégis mindig titkolom;
vágyom reád, és mégis úgy megyek
hozzád, mint ellenséghez... Óvatos
lelkem tüskéit fordítom feléd, mert
azt hiszem: te is arcom mása vagy
s megölsz vagy megrontasz a szerelemben.
Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol.
Nem nyúlok hozzád: az én tépelődő
s máskor eszeveszetten állati
szerelmem néked visszás, érthetetlen...
Igazad van... Nem vonzó rettegésben
és ideglázban nagy a szerelem,
hanem mikor oly ősi nyugalommal
ölelkezünk, hogy még észre se vesszük
s máris egymásban alszunk -: igen, így
süllyedünk vissza istenbe, csak így
s ilyenkor mély szerelmünk, mint a föld
és egyszerű, mint a halál s az élet,
melyeknek öntudatlan kezei
kötötték s majd feloldják köldökünket.
Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol.

Idén is volt szüreti!

Ráadásul olyan gyönyörű napsütést kaptunk, hogy nem is emlékszem ilyen felvonulásra. Folyt rólunk a víz a melegtől.
Ebben az évben kicsit különlegesebb volt a műsor, mert egy esküvőt is beleszőttek a hagyományőrzők. Régen ugyanis mindig ősszel voltak a lakodalmak, ezt elevenítették fel lánykikérővel, vőféllyel, pappal, rozmaringgal, kaláccsal, még menyasszonytánc is volt az öregotthon előtt összeseregletteknek.
Mindig nagyon sajnálom, hogy csak egyszer egy évben van ilyesmi, mert fenemód szeretek beöltözni a viseltbe és rázni az alsószoknyáim. :-)
Itt egy kis képes beszámoló az idei mulatságunkról, fogadjátok szeretettel.

Druszám és kolléganőm a kislányával

Vonuló menyecskék (Aranka, Mártika, Icike)

Jani, a  polgármester osztogatja a bort a nézelődőknek

Tomi, a nap húzóereje a teherautóról nyomja a muzsikát

Össznépi körtánc a templom előtti téren

Eszti néni nem maradhat ki a mulatságból. Tavaly annyit táncolt, hogy utána kórházba került a lábával. Most inkább az egyik traktoron utazott. :-) A turisták nem győztek vele fényképezkedni.

A traktorok tovább indulásra készen

A kolléganők az öregotthon elé még az ajándékba kapott óriás plüss nyulunkat is kiültették ünnepi díszben.

Mivel ekkora méretű zoknit nem találtak a készletben, mással helyettesítették

Akit csak lehetett, megmozgattunk az öregecskék közül. A parkinson kóros Maris néni menni alig bír, de most úgy ugrált velem, hogy főnökasszonyomnak tátva maradt a szája.

Marika néni mulat

Sanyi bácsi boldogan szorongat egy menyecskét

Táncol az ifjú pár

Kicsiknek kicsi járgány

A menyasszony és a vőlegény visszafelé megáll az otthon előtt

Itt a finom esküvői kalács, vegyenek, vegyenek!

Menyasszonytánc. Épp a 91 éves Mária néni forgatja a menyasszonyt, akinek Sanyi bácsi adta őt át.

Kriszta nővér is elkapja a szép arát egy fordulóra

A vőfély se lazsál

Gyűlik a pengő

És végül főnökasszonyunk sem maradhatott ki a jóból

Itt a vége, fuss el véle, jövőre legyetek a vendégeink!!!

Hangulatjelentés a

frissen festett szobából. A madárkás üveg Pécsen szólt rám, hogy ott ne felejtsem a boltban, a rácsos kis porcelánban pedig egy kő kukucskál egyenest a Vezúvról. :-)

Borús időben borútlanul

Lacibarátom szülinapjára voltam hivatalos hétvégén. Ő semmi esetre nem tévesztendő össze
Laci barátommal. :-)
A három napból  kettő gyakorlatilag utazással telt. Odafelé reggel fél hétkor indultam otthonról és délután fél négyre érkeztem. És nem, nem a Viharsarokba mentem a Börzsönyből, csupán Keszthelyre. Úgy érzem ez országunk méretére való tekintettel több mint katasztrofális. Ezek után cseppet sem csodálkozom, hogy akiknek van autójuk, nem a tömegközlekedést fogják előnyben részesíteni környezetkímélés céljából. Nekem azonban nem volt más választásom. Azt már végképp nehezményeztem, hogy a pályamunkák miatti egy óra késés ellenére is gyorsvonati pótjegyet kellett vásárolni a csigák tempójával vetekedő szerelvényre. Teljesen elaléltan és zsibbadtan érkeztem Keszthelyre, ahol Lacibarát várt az állomáson és kérdezte mit vigyen. Mondtam, hogy engem, és rögvest rácsimpaszkodtam a hátára. No innentől azért már zökkenőmentesebben haladtak a dolgok. :-)
Estére valahogy mégis feléledtem és kedves barátokkal borozgatni, pizzázni mentünk, majd meghallgattuk Kiscsillagékat a város egyik terén felállított sátor alatt. Micsoda dőzsölés kérem, máskor hónapszám nem jutok el semmiféle ilyen eseményre, most meg hirtelen két koncert is egy hét különbséggel! Mindenesetre rendesen kinyúltam mire ágyba, jobban mondva szivacsra kerültem. A szivacs külön meglepetés volt mert padlón alvásra készültem, de pottyant hipp-hopp mégis valami puhább fekhely. Öregedő csontjaim ezt hálásan megköszönték. :-D
A szülinapi parti szombat délutánra volt tervezve, így délelőtt még sikerült egy kirándulást tennünk Tapolcára a tavas barlangba. Mivel borús idő volt, ez jó programnak ígérkezett, ázni nem fogunk, legfeljebb vízbe pottyanni.

Állítólag mindig hosszú sorok állnak a bejáratnál, de most egészen jól megúsztuk, nem kellett tűlontúl sokat várakoznunk. Mielőtt leereszkedtünk volna a barlangba egy tárlaton vezetett minket végig egy nagyon kedves, jópofa, lelkes fiatal fiú. A gyerekekre külön odafigyelt, lekötötte őket, mindenkihez nagyon készséges volt és nem utolsó sorban élvezetesen adta elő a mondandóját. A tárlathoz 3D-s szemüvegeket kaptunk, s miután végig jártuk a termeket, egy gyönyörű rövid filmet is levetítettek nekünk. Így a csónakokra való várakozás is sokkal élvezetesebb volt, mintha csak ácsorogtunk volna. Nagyon ügyesen kitalálták szó ami szó!
A tóhoz lépcsőkön jutottunk le, s a csónakokba szintén készséges és kedves munkatárs segítette be a jónépet. Elképesztően kristálytiszta volt a víz, mondták is, hogy ivóvíz minőségű. Egyfolytában azon törtem a fejem, hogy tud ennyire megtisztulni, mire leér a föld alá?
Nekem evezős szerep jutott, hát nem voltam éppen a legprofibb, folyton nekiütköztünk a barlang falának, de azért lassacskán haladtunk előre. Gyorsan nem is lehetett, mert  előttünk nem messze ott evickélt a másik csónak. A sötét miatt nem igazán sikerült fotóznom, de azért hoztam mutatóba egy-két képet.

Nagyon tetszett a barlang, de ami külön nagy élmény volt, az az ott dolgozók kedvessége, udvariassága, lelkes hozzáállása. Attól a fiútól, aki kisegítette az emberkéket a csónakokból, meg is kérdeztem, hogy nem unja-e ezt csinálni. Rögtön rávágta, hogy egyáltalán nem, majd viccesen hozzátette, hogy egy pánikroham után van, és ezt most neki határozottan megnyugtató terápia. Előttünk egy nyugdíjas csoport járt ott, akikre különösen kellett vigyázni, lehet ők okozták a pánikrohamot? :-D

A kirándulás után szunyáltunk egy kicsit, majd elindultunk Tilajra, a buli színhelyére. Tilaj parányi kis somogyi falu, ahol egy nagyon-nagyon kedves baráti család lakik egy régi házban, amit hatalmas kert vesz körül. Eredetileg bográcsozás volt tervezve, amiből végül gáztűzhelyes birka- illetve marhapörkölt lett friss házi sütésű, ropogós héjú kenyérrel. Ezt mind a házigazda készítette a nem kis vendégseregnek.
A vacsora hűű, de finom volt, és kortyolgatnivaló is akadt bőven. Nem emlékszem, hogy valaha ennyiféle bort végig ízleltem volna. Áron, a házigazda hozzáértően és szakszerűen töltögette a vendégseregnek, és minden flaskát külön bemutatott nekünk. Rengetegféle ízű volt, mind-mind egy külön egyéniség, külön szín, külön illat, zamat. Mindegyikből egy kicsi. Tisztára mint valami borkóstolón. :-)
Annyi ember megfordult ott az este alatt, hogy mindenkit meg se tudtam igazán ismerni. Egészen kicsi gyerektől kezdve az idősebb korosztályig mindenki képviseltette magát hosszabb-rövidebb időre.  Még Jázmin hercegnő is tiszteletét tette, s elragadtatással nyilatkozott országunkról. Mondtuk neki, ha nem gazdasági bevándorlóként lépte át illegálisan a határt, nyugodtan letelepedhet itt a kis somogyi halódó faluban. :-D

Egy testvérpár egyenest Sopronból érkezett stoppal, egyetlen autóval sikerült Hévízig jutniuk. Micsoda mázli! De Pécsről is jött vendég, bizony!

Ugyan a bográcsozás elmaradt, de azért hangulatképpen mégis gyúlt egy kis tűz az udvaron. Itt jót beszélgettem a két faluval odébbról érkezett idősebb házaspár férfi tagjával, akik pár éve Budapestről költöztek le, s most állatokat tartanak.

Éjszakára a kis falusi ház matracos tömegszállássá alakult, a házigazda és házigazdáné ámulva csapták össze kezüket: Ennyi ember még sosem aludt nálunk! A háláló összlétszám 12  lett. Ha a többiek is maradnak, nem tudom hová feküdtek volna. :-D
Minden talpalatnyi helyre szivacsok kerültek, kinek hálózsák, kinek pléd jutott takaróul. A gyönyörű saját építésű téglakályha be volt fűtve, de mivel én dunyhához vagyok szokva hehehe, ezért a pokróc mellé megkaptam Áron gazda kockás flanel kabátkáját is. Gondosan a derekamra terítette, csudálkoztam is, vajon honnan tudja, hogy az öregasszonyoknak mindig a dereka fázik. :-D
Egy nyomtató társaságában töltöttem az éjszakát, csak reggel vettem észre, hogy a lábamhoz telepedett a szivacsra. Ugyan jóképű volt, de hát későn eszméltem, hogy a lábaimnál hever.

Reggel, mint a SZOT üdülőkben hajdanán, több turnusban járultunk a reggeliző asztalhoz. A délelőtt folyamán szabadprogram volt, én a kislányokkal Barbi mesét néztem, nem is tudom mikor volt utoljára részem ilyenben. Mármint mesenézésben, mert ugye nálunk fiam lévén a Barbi nem volt repertoáron anno.
Később fotós körútra indultam, hogy megörökítsem a tilaji udvar és kert hangulatát, színeit, formáit. Elhoztam nektek is belőle némi kóstolót, hátha kedvetek támad egyszer arra járni. Érdemes!

A kékszemű, pirosalmás házigazda :-)

Hát így telt a hétvége. A haza út hasonló volt az oda úthoz, összesen 17 órát töltöttem átszállásokkal, zötykölődésekkel a hétvégén. De nézzük a jó oldalát: elkészült néhány újabb nagymamakocka a takarómhoz. :-D