Falcsik Mari: Nyári rondó
próbáld ki: a halál árnyékából ha nézed
minden perced mint az ünnep: a búcsú ünnepe
nem kell ehhez a múlt gyönyöreit idézned
csak megülni nyugton a napon és nagyon együtt lenni
a csönddel s így kivárni míg színültig telsz vele
valami gyomnak a leveses szárát lesni
ahogy telik erősödik vagy már fonnyadni kezd
míg meg nem szólít majd a tökéletes semmi
ha már annyi béke összegyűlt ott benn a néma fényben -
miképp a lassan aranyosodó szőlőgerezd
begyűjti a fényt és édesül: észrevétlen
ahogyan a fű nő (tudod ami majd leszárad)
így készülni arra hogy könnytelen elérjen
- vagy boldogan! - hogy körbenézel s bezárod az egészet
mint régi augusztusokban a nyaralóházat
Olyan nyugalmas, békésen szép, ....onnan nézve valóban minden pillanat ünnep és minden apró szépség ajándék, nincs ember, aki ezt meg ne tapasztalja, aztán, ha az árnyék eltűnik, mert kaptunk még időt, beleolvadunk a szürke hétköznapokba és könnyen elfeledjük milyen csodák vesznek körül. Igen, élj a mának... jó lenne :)) Eszter
VálaszTörlésIgen, ez kell! Olyan szépek a képek is!
VálaszTörlésHmmm... milyen jó kis vers ez... s tényleg olyan szépek a fotóid. :-)
VálaszTörlésNagyon köszönöm, Lányok!
VálaszTörlés