2013. augusztus 13., kedd
A dinnye
Elképzelendő egy pipulka volumenű házigondozónő, ahogy egyik kezében egy több mint 10 kg-os, sehogyse megfogható dinnyét, másikban egy teli szatyrot cipel, s már épp megérkezik az épp aktuális 92 éves hajdani tanítónő házához és lavíroz be a járdán, a dinnye egyre csúszna ki a hóna alól, s akkor paff megbotlik, elkezd előre, az ő kis csinos orra felé zuhanni.
Szóval elképzelendő az a pár másodperctöredék, s azalatt az agyban egyre ismétlődő kétségbeesett kiáltás: Jaj a dinnye, jaj, a dinnye, jaj a dinnye!!!!!!!!!!!!!!
A pipulka volumenű házigondozónő mostanig se érti a dinnye hogy menekült meg. Egyszerűen érthetetlen előtte a tény.
A térdéről lejött a plazúr, de ez igazán melléktermék.
A dinnye él és virul, s remélhetőleg a 92 éves hajdani tanítónő pocakjában landol néhány nap alatt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Lehet, hogy én is így tettem volna!:-) Gyógyulj!
VálaszTörlésTe hogy tettél volna? Mert nekem fogalmam sincs mi történt valójában. :-DD
VálaszTörlésEz amolyan természetes pipulkás tett volt!
TörlésÍgy van. :-) Ösztönösen jött.
TörlésUh! Inkább töröd magad. De nem is Te lennél, ha nem így lenne :)
VálaszTörlésNem gondolkodtam közben ezen. :-) Olyankor ilyesmire nincs idő.
TörlésSzerintem, mint a jó focisták, levetted lábfejjel, majd óvatosan passzolva-gurítottad estedben...hát, ez az ősi, rejtett dinnyementő gén működésének termékeként értelmezhető reflex lehetett :)
VálaszTörléslacibarát
Nem-nem, lábbal bele se értem. :-) Talán a Tanítónéni angyala segített be, hogy ne maradjon dinnyétlenül szegény. :-)
Törlés