-Mi újság szivem?-kérdezte a kenyeres ember, miután kinyitotta a furgon hátulját, hogy válogathassak a polcokról.
-Pocsék idő van -válaszoltam lebiggyedt szájjal a szemerkélő esőben bicajomra támaszkodva.
-Azt is fel kéne pofozni, aki kiküldött titeket ilyen időben.
-Ha-ha-ha!-kacagtam el magam - Akkor a kistérséghez menj pofozkodni szívem, mondd, hogy ezt E-ért és Sz-ért kapják.
No ilyen lovag sem volt még, aki így kiálljon értem. :-)
A másikhoz vezető híd önmagadon át vezet. Neked kell alkalmassá válni arra, hogy szeretet-képes légy. Rá kell hangolódnod. Szeretni kell önmagadat - félemberként is. A szeretet hullámhosszán hirtelen azt tapasztalod majd, hogy igen sok idegen ember alkalmas arra, hogy mélyen megszeresd. Nem is gondoltad volna - lehangolt állapotodban -, hogy mennyi. Akit eddig észre sem vettél, idegennek tartottál, most rájössz arra, hogy "ismerős". Ha a Szeretet Világában élnél, rádöbbennél, hogy mennyi emberrel tudnád boldogan leélni az életedet. Most még azzal az eggyel sem, akit néked szánt a sors, mert nem vagy szeretetre hangolva - és persze ő sem.
VálaszTörlésVan egy néni, nagyon nehéz eset. Utálatos, folyton kötekszik stb. Már görcsben volt mindig a gyomrom, ha hozzá kellett menni.
TörlésDe nagyon érdekes, mert néha van egy-egy pillanat, ahogy ülök, hallgatom, és elönti a szívem felé a szeretet. Nem tudom megmagyarázni, mi történik ilyenkor, ez csak úgy jön magától. Szóval totál értem ezt a mondatot:
" igen sok idegen ember alkalmas arra, hogy mélyen megszeresd"
Ettől függetlenül együtt élni semmiképp nem tudnék vele. :-) Főleg boldogan, ha-ha-ha.
Szóval szerintem túl sok emberrel nem tudnánk boldogan leélni az életünket, ebben nem értek egyet MP-rel. Vagy csak akkor, ha önmagadat a végsőkig feladnád, és mártír módjára alkalmazkodnál a másikhoz.
S az, hogy valakivel nem tudsz együtt élni, nem feltétlenül azt jelenti, hogy nem vagy szeretetre hangolva. Egyszerűen vannak emberek, akik képtelenek együtt élni, mert annyira más a kultúrájuk, szocializációjuk, kedvteléseik, a szokásaik.
Ha MP-nek igaza lenne, akkor egyszerűen egybe kéne terelni két akármilyen embert, és azoknak boldogoknak kéne lenniük egymással.
Ingrid Sjöstrand: A felnõttek furcsák néha
A felnõttek
furcsák néha.
Azt hiszik,
elég összeterelni
két "alkalmas korú" gyereket,
és a két gyerek
automatikusan jó haver lesz.
Szeretném összeterelni
papát
találomra egy "alkalmas korú"
bácsival
és megnézni, összehaverkodnak-e
- biztosan nem akarna
engem se többé összeterelni
Ulla-Gullával pédául.
Sokkal szívesebben játszom
Lill-Pärával,
pedig Lill-Pära kis tökmag,
de ugyanazt szereti
és ugyanazt utálja, mint én
- Ulla-Gullát például.
Ez kedves! Csak nehogy szavadon fogjon, mint a buszsofőr! :)
VálaszTörlésIlyen kis apróságok milyen jól tudnak esni az embernek!
Ugye, hogy milyen jól? Sokkal jobban, mint a hangzatos nagy szavak meg bölcsességek.
TörlésEgyáltalán, szeretem a kenyeres embert, mert mindenkihez szépen szól, neki még a legöregebb nénike is szívem. Hát nem jobban esik nekik, mintha lenyanyáznák őket? És milyen apróság.
Ha legközelebb meg bekötözött kézzel jön, tudni fogom, hogy pofozkodni volt a kistérségnél. :-DDDD
:-DD
Törlés