Katici nagy meglepetést szerzett nekem, mert fogalmam sincs honnan, de előkotorta az előző bejegyzésben említett versikét. Mégse veszett el, de jóóó! Nem mintha nagy műremek lenne, de nekem kedves. Most egy cseppet javítottam is rajta.
szétmálló színek
versenyt futottunk a lemenő nappal
fényesen ragyogott a sárguló lomb
szép este lett volna ma a halálra
mint zöld kabátodról leszakadó gomb
lehullani hangtalan az avarba
majd elpárologni lassan a földből
hideg ujjaim tenyeredbe rakva
szétmálló színek úsznak ki az őszből
De jó, hogy meglett... nagyon szép.
VálaszTörlésÖrül(sz)? Akkor én is :))
VálaszTörlésNanáhogy!!!
TörlésMást is elő tudsz varázsolni tündérkisasszony? :-))
Kéne nekem az első blogtalis hegytetőn ülős haiku, az aranyló lepkés, mikor a falevelek szálltak. Emlékszel?
Hékás! Nem vagy egy kicsit telhetetlen? Mindjárt az egész freeblogot, nem? :-DD
TörlésHát az nagyon jó volna! :-)
TörlésBár tudnám! Én is szeretném :)
Törlés