Széles Sargasso-tenger

Sokszor találok olvasmányaimban olyan sorokat, amelyeket szeretnék ide lemásolni, de aztán általában elmarad a dolog. Most még idejében elcsíptem, igaz közben már új könyvet kezdtem, s abban is találtam  jó kis idéznivalókat.
A következő rész azért is tetszett különösen, mert jómagam is megfogalmaztam egyszer valami hasonlót egy versecskében, ami odaveszett sok mással együtt a freeblogon.


"-Nem szoktam meg, hogy boldog legyek-mondta.-Félek tőle.
-Sose félj. Vagy ha mégis, senkinek se szólj róla.
-Értem. De az igyekezet még nem segít.
-Hát mi segít?- nem felelt, majd egy éjszaka azt suttogta: - Ha meghalhatnék. Most, mikor boldog vagyok éppen. Megtennéd nekem? Nem kellene, hogy megölj. Csak annyit mondanál: "Halj meg", és én meghalnék. nem hiszed el? Akkor csak próbáld meg, csak próbáld, mondd azt, hogy "Halj meg", és nézd, ahogy meghalok"

(Jean Rhys)


Aki olvasta a könyvet, azt tudja, bíz jobb lett volna a főszereplőnek, ha akkor, ott meghal.
Vajon hányan halnak meg boldogan? Kit ér ilyen szerencse? Valószínű nagyon-nagyon keveseket.