Nagyon szeretem Éva blogját. Több mindenért is. Leginkább talán azért, mert a hétköznapi valóságot (vagy éppen ünnepi valóságot) tárja elénk szép, okos szavakkal. Olyan dolgokat, amik velünk is megtörténnek kicsit másképp, de mégis magunkra ismerünk belőlük. Tán ezért szerettem (szerettük) régen az esti, rádióbeli Szabó családot is.
Vasárnapi bejegyzése különösen megérintett, és elgondolkodtatott. Eszembe jutott róla egy középiskolás eset is, mikor egyik osztálytársam elsírta magát egy rossz felelet miatt. A tanárnő jól leszidta, és szigorúan, érzéketlenül mondta, hogy sírni nem itt kell, hanem otthon. Ő is ha valami baja van, akkor azt otthon intézi el.
Jó tanárnő volt különben, de akkor, emiatt nagyon megharagudtam rá, háborgott a gyomrom. Azért, mert ő egy határozott, kapitány stílusú nő volt, miért várja el mástól is ugyanezt?? Látszott, hogy halványlila gőze sincs arról, hogy egy ember lehet érzékeny is, és nem direkt sír nyilvánosan. Épp elég baj az nekünk, pityogós fajtáknak (mert én is olyan vagyok), hogy így van, miért kellett még az egész osztály előtt megszégyeníteni?
Hát ez a száz évvel ezelőtti eset is felbukkant a múltból Éva sorai kapcsán. És más dolgok is...
Jó volt olvasni :
"Én is megkaptam a hisztis és zsaroló stb. bélyeget már. Rosszul esett. Miért nem hiszik sokan, hogy a könny őszinte is lehet, és köze nincs egy szerephez, amivel valamit el akarunk érni!"
Éva blogját én is kedvelem... a fotók miatt is, az írások miatt is.
VálaszTörlésAz jutott eszembe, hogy rohantunk ma Zével a Fő utcán üldögélő lányomhoz, aki zokogott egy padon. Zé az egyik irányból, én a másikból... Rossz jegyeket kapott a napokban, pedig tanul. Hosszú percekig vigasztaltuk. Hazahoztuk a kollégiumból, hátha itthonról jobb lesz a suliba járás.
Szerintem feltétlenül jobb lesz!
TörlésNem szégyen a sírás. Nekem a frusztráció rendszeresen könnyeket csal a szemembe. Nem érdekel, hogy férfiatlannak mondják. Aztán ma is elbőgtem magam egy kedves filmjeleneten. Nem, hogy nem szégyellem, de még jól is esett...
VálaszTörlésÖrvendetes, hogy vannak ilyen fiúk is. :-) És szerintem cseppet sem férfiatlan.
TörlésJézus is volt, hogy sírt. Siratta Lázárt, a barátját, mikor meghalt.
Sosem gondoltam senkiről (sem férfiról, sem nőről, sem gyerekről) azt, hogy szégyellnie kellene a sírást. Sőt. Teljesen egyértelmű számomra, hogy ha tanúja lettem, annak oka van...és akaratlan talán, de bizalmába fogadott. Lelkének egy olyan darabját engedi látni, amit nem szívesen mutatunk meg, mert azt gondoljuk, takargatni való. Mintha nem lenne természetes, hogy az ember, aki nevetni tud, sírásra is képes, pedig nagyon is az. Arról nem is beszélve, én milyen könnyezős vagyok......:)
VálaszTörlésAzért az jó kérdés, hogy miért gondolják sokan, hogy aki sír, az manipulálni akar? Talán, mert a síró olyan, mintha kérne...kérné a szeretetemet. És ezt nem szívesen, nem mindig adja az ember "rendelésre". "Szeretlek, majd ha én akarom és ahogyan akarom. De így....a síró lényedet látva, olyan mintha kierőszakolnád belőlem". Csak tapogatózom.
VálaszTörlésHát ez az! Miért gondolják? Illetve miért feltételezik ezt rögtön?
TörlésPipulka! :-)
VálaszTörlésNem mintha azt hittem volna, hogy egyedül vagyok ezzel a " problémával", de most jó volt olvasni, hogy mások hogy élik meg.Általában azok ítélik el, és tartják mások manipulálásnak a sírást, akik más módon vezetik le a feszültségüket, vagy élik meg érzelmeiket.Ott és akkor ez még egy győztes vágás a síróval szemben, hogy zsarolónak stb nevezi, mely érzelmileg még inkább ellehetetleníti a sírót, és visszavonulót fúj. Nem szép dolog a másik részéről, de nem is a szépsége miatt csinálja.
Van, amikor olyan előtt sírunk, aki előtt végre elengedhetjük magunkat, panaszkodhatunk, mert addig tartottuk magunkban a könnyeket.
És bizony nemcsak feszültség levezetése miatt sírunk, számtalan egyéb oka is van, meghatottság, öröm is, persze.Tudjuk ezt nagyon jól, folynak is a könnyek időnként.:-).
Ó, dehogy vagy egyedül! Sőt, láthatod, mennyi mindenkit megmozgatott ez a téma, pedig nálam azért általában nincs olyan hozzászólástenger, mint nálad. Megkaptam én is, hogy ne bőgjek, ne hisztizzek, mert akkor a másik nem áll szóba velem többé, és ne zsaroljak. Holott csak utat engedtem a fájdalmamnak, amit hiába, de nem tudok visszatartani. Ezek a csúnya feltételezések zsarolásról stb-ről pedig valóban még egy plusz rúgás az emberbe, egy plusz megalázás, nem elég az őt ért fájdalom.
TörlésAzt se értem, hogy aki nem sír (mert mondjuk nem is tud), nem mutat ki fájdalmat, az miért több, erősebb, megbecsültebb annál, aki sírós?
Gyerekkoromban is megkaptam, hogy ne bőgjek, szerintem ez maradandó nyomot hagyott bennem, és hurcolom magamban felnőtt korban is.
TörlésA fiúk nem sírnak - mondta a nagyanyja az akkor kb. egy éves kicsinek az unokahúgom. Majd' lenyeltem, úgy fakadtam ki, hallván a nevelési rendszerünk egyik hatalmas tévedését családi gyakorlatban. (Nálunk ez nem hangzott el, hiszen hárman lányok képeztük a nevelendő csapatot.) Náluk alighanem az egyszem (három lány utáni) fiúgyerek már kapott a nevelés eme sokak által örökségként kapott és máig gyakorolt ökörségéből.
VálaszTörlésA könnyek a szem egészségét IS szolgálják. Ha már az nem jut eszébe, hogy a léleknek is van egészsége, amit, ha nem szolgálunk, majd tesz érte, hogy megtudjuk.
Nem vagyok különösebben sírós fajta, mégsem ítélem el, aki a könnyeivel bőséggel bánik. És nem hiszem, hogy minden könnyet zsarolásra használnak.Olyan ez kicsit, mint a festék. Bár a sírás a sminknek árt először.
stali
(Unokahúg=nagyanya, csak belegabalyodtam.)
Törlésstali
Nekem sírósak voltak a fiaim... sőt Z. is az. Szeretem, hogy ilyen érzékenyek tudnak lenni... nagyanyáink csak azért mondtak ilyeneket, mert sosem látták a fiaikat, apjukat, párjukat sírni...
Törlés(Köszönöm, hogy szívesen jössz a blogomba, és ezt itt jelezted.) Olvasom az itteni hozzászólásokat is, mert ez az én és sokunk " témája". Kinek jobban, kinek kevésbé van jelen az életében, de van.
TörlésNa ez az egyik halálom, mikor már kiskorában belesulykolják a fiúgyerekbe, hogy ő nem sírhat. Frászt! Miért ne sírhatna?
TörlésPersze, hogy szívesen jövök, Éva! Képzeld múltkor is, egyszerre öten nézelődtünk nálad, legalábbis így mutatta a masinád. :-) Na nálam ilyesmi nem hiszem, hogy előfordult valaha is. :-D Továbbra is hű látogatód leszek!
Törlés"Ha sírok, szememből engedem a levet..."
VálaszTörlésKISTeHéN
:)))
https://www.youtube.com/watch?v=ntG5w3Yvmuo
Igen, van aki a szeméből izzad. :-) Csak az szerencsére nem büdös.
Törlésa sírás valóban lehet manipulatív, ha nem őszinte,
VálaszTörlésén akkor sírok, ha túlcsordul bennem az érzelem,
ha megoldásra váró probléma van, nem sírok, hanem küzdök
de ha valakivel számomra fontos emberrel van problémám, nem tudok sírva indítani, a megbeszélés közben bőgöm el magam, és vele könnyebbülök meg. Elképzelhetetlennek tartom, hogy felkeljek egy alvó ember mellől, és azon zokogjak, hogy az, hogy megbántott, de én nem szóltam: az ilyen kapcsolat nagyon vészterhes a szememben, persze esete válogatja, nyilván félinformációkból semmit nem tudhatunk meg az eredeti blogból, csak saját emlékeinket görgetjük elő ide
Valóban lehet vele manipulálni, ez nem is kérdés. Inkább az a bántó, hogy rögtön ezt feltételezik rólunk nőkről. Egy férfinak miért nem mondja senki, ha elsírja magát, hogy mit hisztizel, ne zsarolj!
TörlésÉn el tudom képzelni, hogy valaki felkel és zokog egy alvó mellett Mégpedig akkor, ha már többször megkapta korábban az alvótól a hisztis, zsaroló jelzőket, és már nincs kedve hozzá, hogy újra megalázzák, inkább el se mondja a fájdalmát többé, hanem bezárul.
Nem tud aludni az érzékenyebb, míg a "kemény legény" jót durmol már. Németh László: Iszony c. műve jutott eszembe, van egy ilyen jelenet benne.
TörlésHát akkor már értem, miért vagyok éjjel forgolódós, nehezen alvós. :-D
Törlés