Hibiszkusz

Egyszer vettem egy cserép sárga hibiszkuszt. Különleges volt. Az első évben még sárgán virágzott, aztán ez lett belőle. Szerintem lassan visszaáll  pirosra. :-)

Dönci

Időnként a nyulak kiszöknek, kiesnek meg ilyesmi.
No így történt jó múltkor is, mikor még egy egészen gyerek nyuszi kipottyant etetéskor a ketrecből, aztán huss beszaladt az ól alá, onnan a farakás alá. Na, gondoltuk ennek annyi, nem éli túl az éjszakát, onnan még ki se lehet imádkozni. Volt már itt nem egy hajtóvadászat, de ezzel mit lehet kezdeni??
Azonban a nyuszi még másnap is élt, meg másnap is, meg másnap is, és annyira talpraesett túlélő típus volt, hogy hiába kergette kutya, macska, meg van itt nyest is bőven, annyira ügyesen megtanult lavírozni, bujkálni, hogy senki se tudta elkapni. Hiába volt minden további befogási kísérlet, a nyúl nem hagyta magát, és közben nőtt meg nőtt, lehagyta a testvéreit is.
Végül kivívta végleges szabadságát, nevet kapott, s most már teljes jogú udvari lakos lett. Mert hiába tudna bárhol átbújni a szomszédokba és kutya meg macska nélkül élni, ezt nem teszi. Ragaszkodik a hazájához. :-) Tepertő még mindig kergeti, de már kevesebbet, úgy látszik csak megszokásból, mert elkapni úgyse tudja. Múlkor pl. a fűben heverészett, s két méterre tőle ott legelt a nyúl.
Mára már Dönci azt is megengedi, hogy óvatosan megsimizzük. A színe is mezeinyúl szín, szóval ő szabadnak született, punktum!

Dönci a trágyadombon keresgél

Figyelőállás

Barátkozó stádiumban

Na itt vagyok, fotózhatsz

Világháló

"Mért nem szól be a villanyszámla miatt interneten vagy mifenén?"

(Margit néni)


"Az interen szedték össze egymást."

(Maris néni)

Délutáni karikázás

Át a mezőn, le az Ipoly felé.
A kőkeményre száradt traktornyom alaposan megnöveli az ember rezgésszámát. A végén már azt hittem kiugrik helyéből a gyomrom. :-D

Elhagyott ping-pong labda

Tésa egy pár lelkes csepp falu, de ilyen vagány össznépi gyülekezőhelyet alakítottak ki a már meglévő szuper játszóterük mellé. Az elülső épület a "konyha", mindenféle sütő- és főzőalkalmatossággal, mosogatóval, csapokkal, polcokkal felszerelve, a hátulsó rész egy régi, dromedár, betonalapú és betonoszlopokon álló szocialista divat szerint épített kukoricagóréból átalakított tekepálya.

Sok-sok csinos asztal, szék és pad várja a falubelieket

Régi vasúti talpfákból rakott lépcső

Otthonra egy kis mező

Egyszer kaptam a tesómtól születésnapomra egy napozóágyat

Kukáséktól jövet

Hogy Vénember lássa, nem hazudtam. :-)

Nem szemetelnék én.......ha hagynák

Nem szoktam különösebben lázadozni, meg szidni a rendszert, de azért néha én is felkapom a vizet.
Már nem igazán van hatvanötödik bőr is rajtam, amit le tudnának nyúzni, minimálbérből igazán nehéz gazdálkodni, szinte lehetetlen. Tudom, ha van számítógépem, meg internetem, ne szóljak semmit, de valahogy úgy vagyok vele, hogy ez az egyetlen "fényűzés", amit megengedek magamnak. Nem járok se fodrászhoz, se műkörmöshöz, se kozmetikushoz, se masszázsra, se színházba, se moziba, se wellnessezni, se utazni,  se étterembe vacsorázni, biciklin közlekedek, a ruháim nagy részét úgy öröklöm, szóval na. De igazán nem panaszkodom, van ennivalóm, öltöző ruhám, fedél a fejem felett, jó szó az emberektől.
Ezt a mostani békát viszont nagyon nehéz lenyomnom a torkomon. Ugyanis a lehetőségeimhez képest igyekszem odafigyelni a környezetemre, tényleg szívemen viselem az ügyet. Mosódió, mosószóda, ecet, szódabikarbóna, a szemetet aprólékosan szétválogatom és viszem a szelektív gyűjtőbe ( még a néhány joghurtos, tejfölös poharat is kimosom), a papírt félre rakom a gyerekeknek papírgyűjtésre, házi tejet veszek üvegben, az ételmaradékot megeszik az állatok, a zöldhulladék megy a trágyára, régi ruhák a kihelyezett ládába, gyakorlatilag szinte nulla a szemetem. Ezért nem is szoktam kirakni a kukát, hát úgy gondoltam, ha nem veszem igénybe a szolgáltatást, akkor minek fizessek érte? Szerintem ezt tök jogosan gondolom. Minthogy aki nem akarja igénybe venni a házi gondozást, hát az nem veszi igénybe, nem fizet érte.
Ez így is volt egy darabig, viszont elkezdtek felszólítgatni, meg fenyegető hangú leveleket írni, hogy a szemétszállítás ekkortól meg ekkortól kötelező (KÖTELEZŐ!) szolgáltatás lett, és ha nem fizetek, akkor átadják az ügyet az adóhatóságnak!

Hát így próbálj meg környezettudatosan élni, és spórolni!
Vagyis inkább ne próbáld, úgyse hagyják!
Illetve próbálkozni épp próbálkozhatsz, de akkor is fizess az igénybe nem vett szolgáltatásért!
SZEMETELNI KÖTELEZŐ!

dúdoló

Térdeimen ül 

a csend, hinta-palinta,

dúdolok neki.

Kabai Lóránt: fejfájás

itt a szívem, nem disznóláb,
vidd, a tiéd,
nekem már nem kell,
bár fogalmam sincs,
mire lehet jó számodra,
kicsi szív,
mégis sok a hely benne,
odaadnom egyszerűen sem nagy szó,
megleszek nélküle,
tedd a pörköltbe,
meglesz nélkülem,
mehetek a levesbe,
egymás nélkül is jól elvagyunk,
nem ragaszkodik hozzám,
nekem kevés a kémia hozzá,
ha nem szólal meg,
szakadni tud csak,
máskor aztán ragaszthatatlan törik
- a lehetőségek sokféleségébe
kissé beleveszve azt kell mondjam,
ha törik, ha szakad,
szív.

Fű, virág....

Szállingóz a fény.

Arcokká vált fű, virág,

mindenütt nézel.

Krumpli

Azelőtt.....

"Azelőtt tehénszarral csaptunk. Becsaptam, összepakoltam, rendet raktam, aztán feküdtem le  (szülni).

(Gizi néni)

Hol van?

-Na, Pipulka meghozta  a paprikát! -mondja a szomszéd néni, mikor berobogtam Ica nénihez.
Lajos bácsi, akit a másik szomszédból szintén ott találtam, és akit amúgy elég komoly, kimért, nem túl kedélyes embernek ismertem  megszólalt:
-És nekem mit hozott?
Csudálkozva néztem rá, mert nem szokott így viccelődni, de két másodperc alatt vettem a lapot, s vigyorogva válaszoltam:
-Puszit!
Mint a holdvilág, felderült Lajos bácsi arca, a füléig húzódott a szája:
-Hol van?
A nénik kacagtak, én meg ünnepélyesen kiosztottam a két puszit.
Az életben nem láttam még Lajos bácsit így mosolyogni! Igazán mondom, teljesen jókedvem kerekedett.

Arckrém

-Olyan szép az arcod, mivel kened?
-Csapvízzel Ica néni, csapvízzel.

A friss baracklekvár illata

Gyóni Géza: Mélységben

Oly mélyen bent vagy a szivemben,
Mint mély ó-kútban a hold képe.
Néztél már mély kutak vizébe?

Oly mélyen bent vagy a szivemben,
Mint mély veremben est sötétje.
Néztél már vén verembe félve?

Oly mélyen bent vagy a szivemben.
Hogy tudtál olyan mélyre szállni!
Most, látod, nem tudsz kitalálni.

Haladjon a korral

95 évesen is!

Lurkószáj

Egyszer régen egy turkálóban találtam Kobaknak egy köntöst, s meg is vettem. Nem gondoltam, hogy olyan sikere lesz, amilyen lett. Csak hát mostanra enyhén szólva igen kurta már a turis darab.
A minap sikerült vennem nem túl drágán egy újat, s ennek legalább olyan sikere lett.
Kimostam, kinn a napon megszáradt, s este Kobak már bele is bújhatott.
Miközben néztünk egy filmet, egyszer csak megszólalt:
-Úgy érzem magam, mint egy gazdag.
-Miért?-néztem rá csodálkozva.
-Mert olyan puha ez a köntös.
Elvigyorodtam magam:
-Az az igazán gazdag, aki az ilyen kis dolgoknak is tud örülni.
-Miért, ez olyan kis dolog??