2014. július 17., csütörtök

dúdoló








Térdeimen ül 
a csend, hinta-palinta,
dúdolok neki.





12 megjegyzés:

  1. A régi szép üveggolyók... az enyémek már elgurultak...

    VálaszTörlés
  2. Előveszem az üveggolyókat az unokáimnak,meg magamnak.:)

    VálaszTörlés
  3. Annyira szerettem gyerekkoromban az üveggolyókat. Akkor még nagy kincsnek számított egy-egy.
    Látom nem vagyok egyedül a rajongásommal. :-)

    VálaszTörlés
  4. A golyók megmaradtak, a gyógyszerem gurult el. :-)

    VálaszTörlés
  5. Kedves Dunyha, ez olyan gyönyörű, olyan megható, olyan szívből jövően emberi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Vendég, köszönöm!

      Törlés
    2. :))) bár minden írásod elolvasom, minden fotódat megcsodálom, oly rég nem írtam hozzászólást, hogy joggal nevezhetsz vendégnek, de csak így kisbetűvel, ugyanis a nagybetűs Vendég, akinek szintén nagy csodálója vagyok, nem én vagyok...én ugyanis gondolataimat nem versbe, hanem színekbe öltöm...

      Törlés
    3. Dömi, csak nem Te vagy???? :-))))) Úgy hiányoztál! Már azt hittem régesrég elfeledtél. Nem volt, aki diszkréten rám szóljon, ha valami hibát fedezett fel a szövegben. :-)
      Dunyhának itt csak Vendég és Elek szokott szólítani, :-)

      Törlés
    4. Csak látszólag nem voltam, valójában minden nap itt barangolok szép csendben...

      Törlés

Web Statistics