2015. január 18., vasárnap

A vidék bája





Most nem a muskátlis ablakokra, vászonterítőkre, zsírosbödönökre, tejeskannákra, hajnalban kukorékoló kakasokra gondolok. Van egy másféle bája is a vidéknek. Sok egyéb mellett ezért is szeretek kis faluban élni.
Mint naponta többszöri vendég, épp állok a patikában, Katika kiszolgál, miközben belép Bözsi néni, majd pár pillanattal mögötte beviharzik egy fiatalember csak úgy lengén pulóverben.
-Jaj, gyorsan engedjük előre ezt a fiatalembert, várja a busz! - mondja Bözsi néni.
Ő hamar-hamar el is intézi a dolgát, ahogy beviharzott, úgy ki is viharzik az ajtón és szalad a közeli megállóban álló busz felé.
Épp akkor érkezik biciklivel a másik patikusnő, nézi a fiatalembert:
-Vajon még eléri?
-Biztos, hogy el-válaszolom nevetve-, ő a sofőr.


Még tavaly történt, hogy vásároltam Pistinél-mert itt a boltok is a tulajok nevéről neveztetnek. Mi nem a közértben, hentesnél, gazdaboltban, virágboltban, butikban vásárolunk, hanem Pistinél, Ildinél, Senánál, Karcsinál, Dénesnél, Gyöngyikénél, Bettinél. :-)
Szóval belép Pistihez a pár házzal odébb lakó Gizi néni, és megkérdezi a pénztáros Erzsikét:
-Elvihetem már a lábast?
-Igen, azt hiszem üres. Móóóóni!-kiált hátra a húsos pulthoz- Itt van Gizi néni lábasa?
A néni hátra ballag, mialatt Erzsike elmeséli, hogy valamelyik nap sóhajtozott, hogy mennyire megenné a töltöttkáposztát, mire másnap Gizi néni megjelent a kis zománcos piros lábassal.


Na! Hát sok egyéb mellett ezekért is szeretek kis faluban élni. :-)








A képen Margit nene, aki nem egyszer várt, mire hozzá értem tejeskávéval, bundáskenyérrel, vagy már épp dagasztotta a lángost, vagy csomagolta nekem tálba a didellét.





11 megjegyzés:

  1. :-) igen, ez valóban a vidék bája, ismerős :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha ismerős. :-)
      Semmi, de semmi pénzért nem mennék vissza Budapestre lakni. A hányingerig meggyűlöltem az ottani embertelen világot. (És itt elnézést kérek a budapestiektől, tudom, hogy van aki csak ott érzi jól magát.) Minél idősebb leszek, annál többet jelent számomra a vidéknek ez a fajta bája, emberközpontúsága a falu minden hátránya ellenére.

      Törlés
    2. Nincs az a többfogatos szekér, ami engem is bevontatna egy városba. A város külterületén lakunk egy faluban, itt zajlik az életem és ha kedvem szottyan - no, meg ha dolgozni megyek - akkor vagyok csak a városban. Kisváros.

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Igen! Hát ez is lehet boldogság, ugye? Nekem legalábbis az. :-)

      Törlés
  3. Falusi hangulatban:
    (nem mostanában történt)
    Egyik délelőtt, huszonnégy órás szolgálatból tértem haza a faluba. Leszállok a buszról, s elém toppan "Vinklimama", akit dereka derékszögéről nevezett el így a nép egyszerű gyermeke: én.
    Kötőjéből zsebkendőt húz elő, leteszi kényelmesen maga elé a földre, és a boltban visszakapott pénzecskéjét rendezgeti belé. Közben rám sem nézve megszólít:
    - Aztán aztat tudja-é, hogy amíg maga éjjel szorgoskodik a munkahelyén, addig az asszonnyal is bizon szorgoskodik ám az a fiatalember onnan a szomszéd faluból?
    Befelé szélesen elvigyorodok, és kibújik belőlem a kisördög ekképpen:
    - Tényleeeeg? - karjaimat, és tekintetemet az égre emelem, és folytatom: - Ó végre már! El sem tudja képzelni kedves néném, hogy mióta könyörgök már neki, hogy ne öregedjen meg úgy, hogy soha nem próbálja ki a szerelmet rajtam kívül mással is!
    Vinklimama félrehajtott fejjel pillant fel rám, tekinetében ott vibrál a kérdés: "Normális ez?" De nem kímélem, folytatom.
    - Mert ugye nem is normális, hogy egy garázsba mindig csak egy kocsi tolasson? Vagy magának is csak egy udvarlója volt annak idején?
    Vinklimama sóhajt egyet, ( "Na ezzel se megyek semmire") aztán azt mondja:
    - Hej ha tudná, fosztáskor hogy eltángáltak bennőnket a legények a csuhéjban! - de észbekap, hogy nem erről akart velem társalogni. Elhallgat, zsebkendőjét a szoknyakorcba rejti, majd botjára támaszkodva elindul hazafelé. Pár lépés után megáll, lassan hátrafordul, és csak annyit hallok:
    - Na maga is egy szép firma monhatom! - és elbandukol.
    Soha többé nem pletykál rólunk "gyüttmentekről" a falu.
    Nem érdemes... :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De azért élvezik ha pletykálhatnak legyen az akár 300 kilométerrel arrébb. Néha a rosszindulat nem ismer határt! Hm. A "vidék diszkrét bája!"
      Ennél már csak az a szomorúbb ha valaki be is veszi a pletykájukat. Végül is miért ne venné be - lehet az illető ezt akarta hallani?
      Szóval nekem is vannak rossz tapasztalataim.
      De én mint "gyüttment" mindezektől függetlenül szeretem a vidéket! Bár engem továbbra is vonz Pest a maga zajával, "bűzével", forgatagával és természetesen szépségével és még jó néhány dologgal ami hiányzik az életemből.

      Törlés
    2. Ez hozzátartozik a falusi élethez. Ezért írtam, hogy minden hátránya ellenére mégis ezt szeretem.
      A pletykát meg kell tanulni kezelni, ha valaki falun akar élni. Ahogy Vén is megtette nagyon ügyesen. Nem félni tőle! Mert akkor mindent annak a tudatával fogsz cselekedni, hogy "jaj, mit fognak szólni hozzá". Így sose leszel szabad ember!
      Amúgy meg minden csoda három napig tart. :-) A legnagyobb és legmegbotránkoztatóbb is.

      Törlés
  4. Ez a báj nekem is hiányzik. Azt hiszem, a lelkemben falusi maradtam, annak ellenére, hogy életem nagyobb részét városban éltem le.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt hiszem aki falun született, az így van ezzel. Persze mint mindenben, itt is lehetnek kivételek.
      Én érdekes mód megfigyeltem, hogy olyan igazi, mélyebb barátságba szinte mindig olyanokkal keveredtem, akik vidéken születtek.

      Törlés

Web Statistics