2015. március 23., hétfő

A legfelső lépcsőfok





Most csak ennyire futja, a többit majd elmondom később valamikor. Sajognak a lábaim, a csípőm, még a bakancsot se volt erőm eddig levenni, itt nyúvad a lábamon, a fejemen meg a piros mackós fejkendő csáléra kötve. Sánta, háromlábon ugráló macska az ölemben dorombol, begyújtva nincs, ma már nem is lesz, majd dupla dunyhával alszom.









18 megjegyzés:

  1. :)) Elképzeltelek ...és várom a történetet. Szerintem jó lesz!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, te könnyen elképzelsz, hisz láttál már bambulni. :-D

      Törlés
    2. Bizony igaz, nem is fogom elfelejteni soha a közös bambulásunkat a buszmegállóban :)

      Törlés
  2. júj, ez izgi nagyon, jövök, mesélj:))))))))

    VálaszTörlés
  3. Hol jártál????? Dunyha? Az a legfinomabb.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha nem is hagyományos dunyha, mert ezen már rekeszek vannak varrva a pihéknek, de dunyha. Egy fórumon különben ez volt a nevem. Viczelek barátom most is így hív. :-)

      Törlés
    2. ...bocsánat, nem csak Ő, és is! :)

      Törlés
    3. a második a nyerő :)

      Törlés
  4. Ha nem lenne ismerős amit látok akkor most meg kérdezném, hol a bánatban jártál báránykám! :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezeken a lépcsőkön bizony most először. asszonykám! :-D A régi vaslétrákon ki tudja hányszor.

      Törlés
  5. Ez most már egyre titikzatosabb... kettőről már nem is beszélek... :-D
    Még hányat kell aludnom...? :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj-jaj, elkezdtem tegnap becsszó, de este hétig ástam, utána vacsiztam, elláttam a nénimet, szóval még nincs kész. :-( Képeket válogatni, kicsinyíteni, emlékezni, hol és mi történt. De hát épp neked mondom ezt? :-) Tudod Te mivel jár egy túra megblogosítása. :-)

      Törlés
  6. Még ez a Reményik versrészlet jutott eszembe:

    Hiába, ingyen nem adódik semmi,
    Nagyon magasra kellett érte menni.
    A hátizsákom felhorzsolta vállam,
    A szeges cipő feltörte a lábam,
    A botom eltört, újat kellett vágni,
    Lélekzet nélkül sokszor meg-megállni,
    Törpefenyő, boróka megakasztott,
    Fejem fölött a végtelen virrasztott,
    Szomszédságomban villámok cikáztak,
    A sziklák - mint én - hol égtek, hol fáztak,
    Hullott a lelkem vére-verejtéke, -
    De feljutottam - s megérte, megérte!

    VálaszTörlés

Web Statistics