Bár már közülük sem él mindenki, de a szívemnek mindegyikük kedves valamiért. Megismételhetetlenek, különlegesek. Valamiért még a legháklisabbak is szerethetők, csak meg kell találni bennük azt az oldalukat. Tényleg így van, elhihetitek! :-)
Hála és köszönet a bejegyzésedért!!!! Ahelyett,hogy kesergek azon,hogy nem él már anyukám,sem anyósom és anyukámmal a rajongástól az elviselhetetlenségig íródott a kapcsolatunk, van pótanyám. Egy drága lélek....meg is látogatom ma.:) Isten áldjon Pipulka!!!!
Ők is lányukként kezelnek, Katici. :-) Az egy nagyon öreg cicus, Orsi, szóval rendkívül össze vannak nőve a nénivel. És hatalmas macs, akkor , mint egy kisebb malacka. Én Malackának is hívtam. :-D
Hála és köszönet a bejegyzésedért!!!! Ahelyett,hogy kesergek azon,hogy nem él már anyukám,sem anyósom és anyukámmal a rajongástól az elviselhetetlenségig íródott a kapcsolatunk, van pótanyám. Egy drága lélek....meg is látogatom ma.:)
VálaszTörlésIsten áldjon Pipulka!!!!
Nekem sincs már kihez mennem. És mégis van kikhez. Örülök, hogy a szívedhez szólt ez a bejegyzés.
TörlésEz kedves Tőled :)
VálaszTörlésMindegyik fotón van valami kedves részlet, de az első fotó az nagyon tetszik, ahogy a cica fogja a "kezével" a néni kezét.
VálaszTörlésŐk is lányukként kezelnek, Katici. :-)
VálaszTörlésAz egy nagyon öreg cicus, Orsi, szóval rendkívül össze vannak nőve a nénivel. És hatalmas macs, akkor , mint egy kisebb malacka. Én Malackának is hívtam. :-D