2016. február 25., csütörtök
Az asszisztens
Az én drága Ilus nénimhez nagyon hozzánőtt drága Berci nevű macskája. De mivel van neki egy évvel idősebb Marci is, kezdik a bunyózást. Marci már hetekre eltűnik csajozás céljából, azonban Berci minden este 10-ig Ilus nénivel nézni a TV-t, annak kebelén nyugodva. Viszont a cicus ahogy nőtt, egyre súlyosabb lett, Ilus néni már alig kap levegőt tőle. :-) Nos, hogy ez a szerelem zavartalan maradjon, és Berci ne kezdjen Marcihoz hasonlóan őrült csajozásba, Ilus néni döntött, az ifjú titán ki lesz miskárolva.
Az állatorvos azonban a megígért napon nem ért oda, így másnap reggel bezárta a szobába. Egyik szomszéd bácsit is odarendelte, hogy fogja a cicát, míg az altatót beadják neki, mert ő képtelen erre.Mikor délben oda értem, Ilus néni már tiszta ideg volt, mert a doki még mindig nem jött, holott reggelre ígérte. Ilus néni amúgy is az a típus, aki rögtön a legapróbb dolgon is szörnyű idegeskedésbe kezd, hiába is próbálja az ember lánya nyugtatni.
Mikor meglátott, rögtön sírós hangon könyörgésbe kezdett:
-Jaj, maradj itt amíg jön az orvos, jaj maradj itt! Azt mondta fél órán belül itt lesz.
Addig is elkészítettük a műtőasztalt, lavórt, törülközőt és diópucolással múlattuk az időt.
Végre valahára befutott a doki, Ilus néni rákezdte a siratást ahogy a cica megkapta az injekciót. Próbáltam én elterelni a figyelmét, de úgy sírt, mintha legalábbis örökre altatták volna el Bercit.
A műtétre az előszobában került sor, mi a nyárikonyhában várakoztunk, a szomszéd bácsi segédkezett az elalélt macsekot a megfelelő pózban tartani.
Egyszer csak kiáltanak értem, hogy jöjjek. Ilus néni mindjárt halálra rémült, én nyomultam az előszoba felé.
A nagy esemény már megtörtént, de a szomszéd bácsi nem látott szemüveg nélkül, így nekem kellett asszisztálnom a befejező műveleteknél. Kaptam egy injkecióstűt, és Berci mindkét üres zsákocskájába be kellett fecskendeznem az antibiotikumot, miközben a doktor úr szétnyitotta az apró lyukakat, amiken a golyócskák kijöttek.
Még szerencse, hogy már sok mindenhez szokva vagyok öregotthonos pályafutásom alatt, így simán ment a művelet.
Szóval kérem házi gondozás címén macska miskárolásnál asszisztenskedtem.
Azért a napi dokumentációba nem ezt fogom beírni, hahaha. :-D
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ide is jöhetnél... ide is. :-)
VálaszTörlésMár mióta készülünk orvoshoz és mindig eltűnik, egy óriási harc... beengedni nem lehet, mert rögtön jelölni kezd. De nem adjuk fel.
Természetese jövök, ha biztosítjátok az oda és haza szállításomat. :-D
TörlésHihi... egyébként tényleg összefuthatnánk már. :-)
TörlésBizony, bizony. :-)
Törlésjaj, szegény macska! :O
VálaszTörlésMicsoda kalandokba keveredsz Te? :O :) most már képzett orvos asszisztens is lettél :)
Nem kell sajnálni Bercit, már utána hamarost felkelt, mászkált, ma meg már az udvaron ugrándozott. :-)
TörlésHát ez nem semmi! Mit meg nem tesztek az öregecskéitekért!
VálaszTörlésHát most inkább csak a magam személyében tudom ezt mondani, fogalmam sincs, a kolléganők mit vállaltak volna be és mit nem. :-D
TörlésNem akarlak elkeseríteni.... az ivartalanítás csak arra jó, hogy ne tudjon kismacskát csinálni...(Persze azért ez nagy előny, látva a sok gazdátlan kis állatot.)De ettől még a tavaszi nagy szerelem idején elcsavarog a lányok után, ill. viaskodik más kandúrokkal. Talán kicsi kevesebbet "jelölget"...8 éves gyakorlatból mondom.
VálaszTörlésEngem ez nem keserít el, nem az én cicám. :-)
TörlésJááááj, hogy Te mikre vagy képes...?
VálaszTörlésÉn komplett alkalmatlan lennék ilyen és ehhez hasonló dolgokra. Képtelen lennék egy csirke nyakát is elvágni.
Nagyanyám volt, hogy elzavart onnan, mert jajgatva sajnáltam a csirkéket.
Részt vettem boncoláson, műtéten, az nagyon érdekelt, de ilyenbe nem tudnék szerepelni.
Hát én is csak a fecskendezésben segédkeztem. Csirkenyakat még én se vágtam el. :-) Amúgy icipici sebet ejtettek a cicán, tök hamar rendbe jött.
TörlésDe házi gondozói tevékenységem alatt sok mindenben erősödtem. Épp beszéltük is a kolléganőmmel, hogy mennyit változtunk az évek alatt. Ő az első kórházi gyakorlaton már attól kiborult, mikor tolták a folyosón a tepsit, most meg már ő takarított fel az egyik gyomorvérzéses gondozottunk után, mikor telehányt mindent vérrel, és az idősebb, tapasztaltabb kolléganő öklendezve menekült. Érdekes ez. Sok mindenre képesek vagyunk, amit nem is gondolnánk magunkról, ha a kényszer rávisz. És mindenkinek van valami gyenge pontja. Van olyan kolléganő aki mindent az ég világon megcsinál, de tényleg mindent, viszont képtelen berakni valakinek a szájába a műfogsorát. :-)
HOGY mire rá nem vesznek..."belevalós" lányka vagy...
VálaszTörlésAz én cicám is herélt... félősebb, ritkán megy el...... nézelődik csak... Van hogy meg is verték a többiek...miután gyáva is... Napokra nem tűnik el...Itt van szem előtt.. Azóta nem jelől...Felmegy a tetőre és onnan figyeli a többieket...A 10 év alatt egyszer sem ment el... hogy ne jött volna haza még az nap...
Gondolom ahány cica, annyiféle. Az enyém nincs ivartalanítva, de nem mondhatnám, hogy napokra eltűnik. Legalábbis az eddigi évek alatt ilyen nem fordult elő. Ilyenkor persze többet csavarog, néha megtépve jön haza, de mindig jelentkezik. De volt olyan macsekom is, aki hetekre eltűnt aztán előjött, aztán megint eltűnt. Ő szabad lélek volt. :-)
TörlésTetszett ahogy a gondozói tapasztalataidra hivatkoztál. "Még szerencse, hogy már sok mindenhez szokva vagyok öregotthonos pályafutásom alatt" Ezek után én talán mégsem választanám azt a környéket vénségemre, mert azért ki tudja (?) hátha kellenek még valamire, nem szívesen szabadulnék a heréimtől. Még ha te most nem is herélésről, hanem miskárolásról is írtál. :-) (kötözködés befejezve)
VálaszTörlésGyagya vagy Vénecske. :-D Tán macskának érzed magad?
TörlésAz öregecskéinknek max. lemossuk fürdetéskor, nem kiszedjük. :-D
:D :D
Törlés