Stopp

Nagy hálával gondolok most vissza anyumra, hogy fiatal lányka koromban megtanított stoppolni.
Használtam én ezt a tudományt régebben, mikor anno a tátrai kirándulásaink alkalmával vásárolt jó kis igazi bakancsba való gyapjú zoknik felmondták a szolgálatot a sarkuknál. Nálunk akkoriban ilyesmit nem annyira lehetett kapni, hát meg kellett becsülni őket, nem lehetett csak úgy kihajítani a kukába.
Sok év után most újra hasznosíthattam a tudásomat, ugyanis egy hidegebb kirándulás alkalmával megláttam Laci barátom kesztyűjét.
Nos itt csak annyi észlelhető, hogy már nem mai darab,

de ha az ember más szemszögből is megtekinti, akadnak némi problémák. :-) És ez csupán az egyik.

Még anyukája kötötte neki, aki sajnos már nincs közöttünk, így különösen kedves neki,  leginkább ezért ragaszkodik hozzá. Rögvest erős késztetést éreztem, hogy végre valamivel megháláljam azt a sok segítséget, amit Lacitól kapok pl. bicaj-, csap-, áram- és egyéb szerelések kapcsán.
Stoppolófám sajnos nincs, igaz, azt amúgy csak a tenyér résznél tudtam volna használni, mert volt ott is munka bőven, sok helyütt teljesen elvékonyodott a kötés, olyan volt, mint a pókháló. A két ujjába cérnaspulnit dugtam be, az volt a forma. :-) Persze ügyelni kellett, hogy nehogy a spulnit is belestoppoljam a kesztyűbe, hahaha.
Most egy jó darabig újra használható lesz a becses darab.