2016. május 20., péntek

A 120-as




Bizonyára van aki emlékszik arra a fotómra, ahol Gyula bácsi műhelyét mutattam meg. Ma náluk fejeztem be a munkát, és eszembe jutott, megkérdem, elvállalná-e a kaszámat.
Állandóan kínlódom a fűnyírással, vannak olyan helyek, ahol még a nagy benzines gép is folyton lefullad. Tavaly kölcsön kaptam egy kisebb fajta damilos fűkaszát, tán emlékeztek arra is, mikor becsavarodtam :-D, mármint feltekerte a copfom egy részét. Már akkor fontolgattam, hogy meg kéne tanulnom kaszálni. Van is itt a egy öreg szerszám, a házzal együtt maradt rám, még az előző tulajdonos bácsié volt. Rozsdás, életlen, én már szinte használhatatlannak ítéltem ránézésre, de azért itt van 15 éve ugyanúgy.
Most újabb inspiráció a kaszálásra, hogy ez is erősíti a kart, szóval még egy edzési lehetőség a mászáshoz. :-D
Aztán meg többször is gyönyörködtem már ebben a kis videóban:

https://www.facebook.com/bambooclub.mo/videos/1072132049492132/?pnref=story

No valószínű én sose fogom tudni így vágni a rendet, de már attól is el leszek ájulva, ha egyáltalán sikerül akárhogyis megtanulnom  a műveletet.

Szóval műszak végeztével megkérdeztem Gyula bácsitól megnézné-e azt az ósdi kaszát, vajon rendbe tudná-e nekem hozni. Az öreg nagyon szeret engem, úgyhogy menten beleegyezett, pattantam is a bicóra, s fordultam egyet.
Nézegette, forgatta, a tulajdonosával valaha együtt dolgozott. Ki tudja, lehet ezt a nyelet is  ő csinálta, mert régi nyél, azt látja, a fém is jó anyag, vékony. Hát neki látott, bár mondtam, hogy ráér, de rögtön meg akarta csinálni.
Gyula bácsi iszonyú sokat tud beszélni, az utcán is képtelenség tőle elszakadni, sose ér véget a mondókája. :-) Most sem volt egy percig se csend. Picit fabrikált a kaszán, de közben minden kis vicek-vacakról volt valami mondandója, ami a kezébe került. Ez ilyen szerszám, ez amolyan, ez erre való, az amarra, ezt tudom-e mi, azt ő csinálta valami régi akármiből, azt meg kiegyengette, meghajlította, szegkiszedő lett belőle, ezt meg már nem ismerik, mert az ekét kellett vele tisztítani régen, neki még kettő is van belőle. Tényleg valóságos kincsesbánya van a 86 éves ezermester birtokában, szerintem nem létezik olyan szerszám, kütyü, mütyü ami neki ne volna akár több példányban is. És bármit előhúz a számomra káosznak tűnő halomból, annak mind van valami funkciója, haszna. Gyula bácsi nem csak alkot, hanem az alkotáshoz való szerszámokat is elkészíti magának.
Én meg persze odavagyok minden régi dologért, még kérdezgettem is, aztán egy óra múlva rájöttem, hogy hohó, ez így nem lesz jó, mert ő csak mesél-mesél, én meg még este is itt fogok ülni. Így egyszer-egyszer inkább elmentem a háta mögül és leültem arrébb valamelyik kispadra (persze azokat is mind ő csinálta, mint szinte mindent a ház körül).
Lassan ugyan, de szép módszeresen csak gyógyulni kezdett a kasza. :-) Én meg lestem, ahogy szétszedi, kezével hinti rá a vizet, a kaszakővel megpucolja a rozsdától, kiválaszt a köszörű mellett sorakozó konzervdobozokban tárolt legalább 10 szemüveg közül egyet, köszörüli, újra vizezi, az ékbe rovátkákat üt egy célszerszámmal, hogy ne csússzon ki olyan könnyen, beállítja a kasza szögét, magyarázza, miért van kissé felfelé hajlítva  a hegye, újra locsolja a vízzel, százezerszer ismételt gyönyörű mozdulatokkal megfeni, figyelmeztet, hogy nagyon kell vigyázni ilyenkor, nehogy elvágjam a kezem. Közben ide-oda ballag a köszörű, a kút, a tuskó között, s minduntalan ott felejti valahol a görbebotját. Olyankor gyorsan kerítek egyet, mert van millió az udvarban, a kertben, itt-ott lerakva.
-Nagy lesz neked ez a kasza, nagyon hosszú, ez 120-as. Kérdezősködjél a faluban van-e valakinek kicsi, 60-as. Biztos van, mert már senki nem kaszál.
Mikor végre elkészül, odabattyogunk egy kis füves részhez, kipróbálja, magyarázza a mozdulatokat.
Cirka két óra múlva végül csak eljutunk a kapuban való búcsúzkodásig. Lelkemre köti, hogy vigyázzak vele a biciklin, és próbáljak kisebbet szerezni, és nehogy elvágjam az ujjam. Egy fillért se fogad el, bármennyire erősködöm.
Hazafelé az egyetlen kritikus pont a kocsma előtt elhaladni, ahol péntek 6 óra lévén tele van a terasz férfiakkal, én meg piros kendőcskémben egyensúlyozok a bicajon a kaszával. Nem mertem nézni se jobbra, se balra, csak mereven előre, csak előre, csak előre. :-D
Otthon kirohantam a kertbe és nagy levegőt véve elsuhintottam az első vágást Gyula bácsi instrukcióit követve, aztán a következőt, meg a következőt. Szerintem fog ez nekem menni 120-assal is, csak gyakorolni kell. :-D Az a suhogó hang meg egyszerűen elvarázsolt, máris beleszerettem. Majd eljön az idő, mikor már egyszer sem vágok bele  a földbe, és nagyjából egyforma hosszúra sikerül leoperálnom a füvet.  Mindenesetre egy hólyagot máris sikerült szereznem, de egye fene. Munka végeztével fűcsomóval szípen meg is törültem a kaszát, ahogy Gyula bácsi tanította.

































27 megjegyzés:

  1. A damilos fűkaszával fekve dolgoztál, hogy a hajadat érte?))DD
    Próválom elképzelni miként is lehetett, de nem megy...)))DDD
    Én már kb. 8 éve egy ilyen fűkaszával nyírom a kertben a fűvet, de még a közelébe se került a fejem.))

    Ez a nagy 120-as kasza sokkal veszélyesebb pld. a lábnak, nagyon vígyázz vele, viszont sok sikert kívánok hozzá!))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mivel hosszú a copfom, a motorja burkolatán való réseken behúzta a hajam és pikkpakk feltekerte. Az esetet itt elolvashatod: http://pipulka.blogspot.hu/2015/06/becsavarodtam.html

      Törlés
  2. Én nem értek hozzá sajnos, de ha kisebbet ajánl fogadd meg a tanácsát. Gyula bácsi már csak tudja mi kell neked.
    A damilossal semmi bajom, de sok-sok pót damil kell hozzá, mert az exem azzal kaszál olyan helyen ahova a nagy nem fér be. Már a sokadikat veszi :-(
    Sok sikert!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyelőre ez a nagy van, ha akad majd kisebb, akkor lehet lecserélem.
      Igen, sok damil elmegy, és hát az is nagyon hangos, talán még a benzines tologatósnál is hangosabb. Nekem az erősödésen és a benzinspóroláson kívül az is nyom a latban a hagyományos kasza mellett, hogy csendes.

      Törlés
  3. Pipulka, régen a 120-as kaszával meglett férfiak kaszálták a búzát, árpát stb. Még az Apósom is óvatosan bánt vele, pedig ha valaki értett a kaszáláshoz, az ő volt. Úgyhogy tényleg csak óvatosan, NAGYON KÖNNYEN megszalad a kasza.
    Igaza van Gyula bácsinak :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ezt is a bácsi használta, akié a ház volt. De első próbálkozásra egyszer-egyszer már egész ráéreztem az ízére, még néhol valami sorféle is kezdett kialakulni a lekaszált fűből.Igyekszem nagyon óvatos lenni, lassan csináltam és mindig csak egy picit haladtam.

      Törlés
  4. Biztos vagyok benne(d), hogy meg fogsz tanulni kaszálni (is). Csak egy a bökkenő, hogy te nem vagy egy pacsirta típus, viszont "hajnóba hárop á kászá" .
    Ha jól emlékszem, valahogy így mondták a környéketeken :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahahaha, igen a környékünkön így mondták, igaz abban a szomszéd faluban egészen másképp beszélnek mint itt. :-D Én nem hajnóba, hanem éjjelbe fogok kaszálni. :-D

      Törlés
    2. Kis mentem gyorsan most alkonyatkor kaszálni egy kicsit, hogy lássam este is hárop-e. :-D

      Törlés
    3. ...ééés? háropott? :)

      Törlés
    4. Háropott bizony. :-D Most várom, hogy száradjon, aztán áthordom a kolléganőm jószágainak. Így mindenki jól jár.

      Törlés
  5. Nekem "csak" 60-as volt, és 44-45éves voltam, amikor először kézbe vettem. Ráadásul meglehetősen meredek hegyoldalon. Nem lehetetlenség megtanulni, és idővel a tenyered is megszokja. Én aztán később motorosra cseréltem, aztán, úgy 10 év múlva meg már segítettek a gyerekek...De tény,meg lehet tanulni kaszálni. Nőnek is. 40 fölött is...és egyáltalán...
    Akarni kell.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Fodorka!!!! Ezt most nagyon jó volt olvasni, vigyorgok mint a vadalma. Szóval 40 fölött is meg lehet tanulni, hurrá! :-)

      Törlés
  6. Fantasztikus egy csaj vagy! Most meg még kaszálni is kezdesz. :-)
    Apumnál, nagyapámnál sokszor figyeltem, hogy csinálják a rendet...
    Én is megpróbáltam, de a sarlónál leragadtam. :-D Aztán meg már csak benziness fűnyírót használtam. Már tiniként is élveztem, hogy a komplett kertet (elő és hátsó) egyedül nyírtam le vele.
    (Csak mosolygok magamban, mikor egyik kolléganőm a 30 m2-nyi füves kertjét órákig nyirogatja és olyankor egész héten ki van purcanva... :-D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 30 m2 ?? :-D Akkor mit szólna a 300 négyszögölhöz?

      Törlés
  7. Ennyit arról, hogy mindig lehet olyant mesélni, amit mások egyáltalán nem éltek még meg :)
    Nagyon szeretem, ahogy írsz.
    Meg azt , ahogy élsz .

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú, hát olyat szinte mindenki tud mesélni, hiszen ahányan, annyifélék vagyunk.
      Most elgondolkodtam...én is szeretem, ahogy élek, ha szabad ilyet mondani. :-) Azt hiszem a helyemen vagyok a világnak ezen a kis szögletén, még akkor is, ha nem fenékig tejfel minden.
      Köszönöm Júlia! :-)

      Törlés
  8. Mindegy az, hogy hajnal, vagy napnyugta. "Csak harmat legyék, hogy a kasza magátú mennyék"
    (Persze lehet, hogy ez sem igaz ha már tegeződünk...)


    VálaszTörlés
  9. mennyire szeretem ezeket a meséidet, gyönyörű, meseszép,
    vigasz

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is mesében éreztem magam tegnap alkonyatkor ahogy kaszáltam. Aztán meg bámultam a fényes teleholdat. Gyönyörű volt.

      Törlés
  10. https://www.youtube.com/watch?v=1RAWKl3y4to

    :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Híjj de csínos legíny! Elfogannám ide a kertbe. :-) No nem a motorost.

      Törlés

Web Statistics