Papa és lányai

A múltkor, mikor oda értem apumhoz, már hatalmas-szó szerint hatalmas :-D- lista fogadott az asztalon, mi mindent kell vásárolni a boltban, a zöldségesnél, a péknél, a virágosnál.
A műtétje előtt elintézett ő minden ilyesmit, mert 82 évesen is bicajra pattant, aztán irány. Most a kissé rozoga, csálé, az ülésre húzott békebeli svájcisapkás bicajt egyelőre csak én használom.
Egy körrel el se tudtam intézni a bevásárlást, mert volt a listán 5kg krumpli, 2kg alma, nagy csomag wc papír, az unokájának több doboz üdítő, szóval megindult a szállítás.
A boltban a kasszás hölgyike, mivel több ezer ft-ért vásároltam, kérte, hogy adjam meg a számom, mert sorsolás lesz. Hirtelen zavarba jöttem, aztán mondtam, hogy akkor apu számát diktálom le, mert neki vásárolok.
A hölgyike, vagyis Zsuzsi rám néz, aztán felcsillanó szemmel kérdi:
-Te vagy a Sanyi bácsi lánya? Hogy van? Még egy ilyen jókedélyű ember nincs  a világon! Mindig olyan szépen beszél rólatok, hogy neki mennyire jó két lánya van.
Én csak álltam ott meghatódva. Tudom mennyire szeret minket apu, de ő az a fajta, aki ezt nem igazán tudja az érzelmeivel vagy a szavaival kimutatni. Nem is gondoltam, hogy velünk dicsekedhet a boltban, s ha ez ennyire megmaradt Zsuzsiban, bizonyára nem egyszeri esetről volt szó.
Teletömtem a bicaj kosarát, felgumipókoztam az óriás csomag wc papírt, hátamra csaptam a dudori zsákot és büszkén tekertem hazafelé. :-)
Mikor tesómnak elmeséltem az esetet telefonon, morgolódva jegyezte meg: Jaj ez a Papa, hát nem tudott ilyen nagy vásárlásokkal megvárni, míg én megyek kocsival?

Hiába na, szeret engem, edzésben akar tartani. :-D