Újabb próbálkozás

Ez a nyár nem különösebben szól számomra a pihenésről, nyaralásról meg végképp nem is álmodhatom a megmaradt néhány nap szabimból. Így hát örülök annak, ha néha legalább egy-egy túra, vagy valami kis kikapcsolódás belefér.

Mikor a Misztrál koncerten Bogival megismerkedtem, rögtön nagyon szimpatikus volt, sok mindenben olyanforma mint én. Másnap délután a fb-on beszélgettünk, és hirtelen megkérdezte, mit szólnék, ha most meglátogatna? Azt hittem viccel, mert nem a szomszéd faluban lakik, de teljesen komolyan gondolta, szóval bepattant a kocsiba és ide furikázott. Teljesen meghatódtam, hogy valaki csupán a társaságom kedvéért képes eljönni 50-60 km-ről ilyen hirtelen ötlettől vezérelve.

Aztán később még volt egy Zolival és Bogival való közös sütögetés itt nálunk a kertben, amit végig kacagtunk mert Huba állandóan rajtunk csüngött, oda furakodott közénk még a szivacsra is, amit éjszaka kivittünk és azon heverésztünk. Össze-vissza nyálazott minket, mászott ránk, bújt hozzánk, közben Zolit megtréfáltuk a sötétben, mert csipkedtük, mintha Huba tenné. Végül éjjel 2-kor menekültünk be a házba, hogy mégis aludjunk valamennyit.

Bogival túrákat is tervezgettünk, de még  kicsit hitetlen voltam. Annyian lelkesedtek már, annyian ígérték, hogy jönnek velem, de a legtöbből nem lett semmit. Meg is lepődtem, mikor múlt héten megkérdezte, nem megyünk-e vasárnap kirándulni. Először úgy volt, hogy jön a kisfia is, meg jön Kobak és egy barátja, de végül csak hármasban indultunk: Bogi, Kobak meg én.

Előző nap megnéztem az Időképet, jó meleget és száraz időt mutatott. Azért végül már megszokásból is beraktam az esőkabátokat.

A múltkori sikertelen próbálkozás után most újra megcéloztuk a Cici-hegyet, hivatalos nevén a Nagy-Gallát. Ipolydamásdról indultunk, szerencsére kicsit fátyolfelhős volt az ég, így is folyt rólunk a víz, ahogy haladtunk felfelé a kánikulában. Távolról halk dörgéseket hallottunk, még örültünk is volna egy kis esőnek, Kobak kifejezetten drukkolt érte.

Bogi elhozta nekem a régi telefonját, hogy tudjak legalább valamilyen képeket csinálni.

Útközben nagyon sokféle gombával találkoztunk, de sajnos ezekről nem sikerültek a fotók, közelit nem lehetett csinálni, mind homályos lett. Pedig próbálkoztam bőszen. :-)

Aztán Kobak kívánsága teljesült, elkezdett szemeregni az eső. Bogi nem hozott esőkabátot, Kobak nem is akarta felvenni az övét, kifejezetten élvezte a szemergést. Én azért bebújtam a sajátomba.

Őzláb telep

A különféle gombák után szederrel is találkoztunk, amire azonnal lecsaptunk.

Az út általában széles szekérút volt, csak néha-néha vált kicsit vadregényesebbé. Egy helyen tényleg szinte csak a jelzések mutatták merre kéne menni, mert az ösvény maga nem látszott. Még így vasárnap lévén se találkoztunk senkivel,  a Börzsöny északi oldala mindig is néptelenebb.
Az eső folyamatosan szemerkélt, de ez inkább jól esett, mintsem zavaró lett volna.
Hosszas kanyargás után értünk ki a Galla-tisztásra, ahol kicsit le is ültünk sütit falatozni. Én már nagyon éhes voltam, de az ebédet későbbre hagytuk. Kicsit ücsörögtünk a füvön egy fa alatt, hogy mégse ázzunk annyira. A jelzések viszont akárcsak múltkor, most sem egyeztek a térképpel.
Abban azért biztosak voltunk, hogy most feljutunk a hegyre, mert már a lábánál voltunk.

Neki is vágtunk a felfelé tartó utolsó szakasznak. Egy helyen a fák között leláttunk egész Márianosztráig.
Egészen meglepődtünk, mikor beérve a fák közé egy csapat turistával találkoztunk. Innen egy egészen meredek ösvény vitt fel a csúcsra, amit egyre jobban szemergő esőben másztunk meg.

Felérve szembesültünk vele, hogy a Duna túlpartján, a Pilis fölött, bizony nagyon csúnya idő van, és a szél határozottan erre fújja a felhőket. Készítettünk néhány ázott csúcsfotót, de sokáig nem időzhettünk, mert a csúf sötétség egyre gyorsabban közeledett.

Feljutottam végre ugyan a Cici-hegyre, de a várt csodálatos panoráma nem volt teljes, igaz, ilyen borúsan is igen különleges volt. Azért a Duna szalagját ki lehetett venni.

Ott lenn a tisztáson sütiztünk az imént. A Pilis fölött pedig láthatóan zuhog az eső.

Innen legurultunk a nyeregbe, és felmásztunk a Közép-Gallára, mert azt hittük onnén vezet majd le az ösvény, de tévedtünk. Ekkor már eléggé jól esegetett, hát nem örültünk neki, hogy újra le kell menni a nyeregbe, hogy utat találjunk. Ott szerencsére találtunk jelzést, igaz nem olyat, amit kerestünk, de sebaj. Most már határozottan zuhogott az eső, Bogi és Kobak csupa vizek voltak, nekem még egy darabig védett az esőkabát, de a nadrágom száráról folyamatosan folyt bele a víz a bakancsomba. Egyáltalán nem úgy nézett ki, mintha szűnni akarna, sőt egyre jobban esett. Szerencsére dörögni nem dörgött nagyon. Az út is egyre jobban átváltozott patakká, a cipőinken vastagodott a sárréteg.
Egy ideig még próbál az ember kerülgetni ezt-azt, de végül eljön az a pont, mikor már minden mindegy. Dagonya a köbön, az emberen cuppog a cipő, csurog a víz, szóval halmoztuk az élvezeteket.

Ilyenkor már olyan mindegy, hogy a sárban, vagy a vizes fűben haladsz. Én minden felbukkanó tisztásnál röhögve kérdeztem: Hát itt sem akartok leülni ebédelni? Mikor ebédelünk már??

Néhol meglepően kemény maradt az út, nem süllyedt bele az ember bokáig. Talán ott kövesebb, kavicsosabb volt a talaj. De volt olyan szakasz is, ahol az egész út tengerré változott.

Mire leértünk a hegyről, akkorra épp elállt az eső, Kobaknak még dagasztani is volt kedve. Már úgyis mindegy volt, az egész gyerek megy majd a mosógépbe. :-D
A fő útnál ellenkező irányba kellett mennünk. Bogi ahogy kitette a kezét, az első autó megállt, egy erdész vette fel, így hamar eljutott Ipolydamásdon hagyott autójáig. Mi begyalogoltunk Letkésre, és ott vártuk meg a buszunkat.

Az igazi vihar azonban csak éjszakára ért ide. Akkor aztán csattogott rendesen, még a toronyóra is megállt egy villámtól.
A Cici-heggyel nincs túl sok szerencsém. :-) Na de hátha egyszer mégis megcsodálhatom fentről a panorámát. Viszont az Időképnek ezután nem tudom hogy higgyek, hahaha. Egy csepp esőt nem mutatott vasárnapra.
Ettől függetlenül még így is jó kedvünk volt, mondtam Boginak, hogy máskor is megyek vele, mert megbizonyosodtam, hogy elég vagány csajszi, nem nyávogott egy szemet se, inkább élvezte ezt a nedves kirándulást.