A fények olyanná lettek, mintha prizma törte volna őket meg. Már nem fehéren vakítóak és izzasztóak, hanem lágy színekre szakadoztak és langyosan melengetik a fákat, a hegyoldalakat, a szarvasok hátát. Már nem menekülünk lombok árnyékába vagy hűvös házakba előlük, arcunkat a nap felé fordítjuk és szívjuk-szívjuk szemhéjunkon át a lassan aszalódó nyarat. Kiszívjuk belőle az összes maradék nedvet, a barack, a szilva ízét, a tavak csobbanását, a kavicsok melegét, a hajunkba fonódott szénaillatot, és próbálunk minél többet becipelni belőle kuckónkba mint sün a fészkébe. Hogy kibírjuk tavaszig, hogy kibírjuk tavaszig...
♥
VálaszTörlésKibírjuk...hogy meddig, már nem számít.
Szeretem,szeretem az őszt! és most olyan csodás!
VálaszTörlésÉs szeretem a telet is.:) A bekuckózás miatt.
Ez a szeptember eddig tökéletes. :-) Én is szeretem.
VálaszTörlésDe szépen írtad le!
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik barátném. :-)
Törlésezt elteszem magamnak, annyira gyönyörűn mondtad♥
VálaszTörlésDe jó, hogy tetszik neked is! :-)
TörlésNagyon szépen leírtad!!! <3
VálaszTörlésHú, még egy dicséret, a mindenit! Igazán érdemes volt megfogalmaznom az érzéseimet. :-)
TörlésAzta!!! Ez olyan száp volt, mint egy önfeledt ölelés! :-)
VálaszTörlésTyú micsoda hasonlat, pedig az tényleg igazán szép! No ezek után ezt nagyobb nyilvánosság elé kell tárnom. :-D
TörlésMilyen szépen leírtad ezt Pipulka... teljesen átérzem. :-)
VálaszTörlésHa már ennyien mondjátok, akkor tényleg sikerülhetett jól leírnom. Köszönöm szépen Chanson! :-)
Törlés