2016. november 28., hétfő

A töviskoronás




Vannak olyan gondozottak, akik igen nehéz természetűek, akikkel nem könnyű bánni, akik akár simán meg is sértenek, a lelkünkbe gázolnak, a jóért nem mindig jót kapunk cserébe, de még a legkiállhatatlanabban is találunk valami szeretnivalót. Emlékszem, mikor kolléganőm egyik ilyen nénije beköltözött a szomszéd város öregotthonába és előtte elbúcsúztak, a kolléganőm elsírta magát.
A hetek, hónapok, évek alatt szívünkhöz nőnek, akármilyenek is.
Hát akkor mennyivel nehezebb valaki olyantól elbúcsúzni, ráadásul örökre, akit különösen szerettél. Nagyon nehéz hivatás ez ilyen szempontból is. Nem olyan rég összeszámláltam, hány gondozottam utazott el végleg már ebből a földi létből, s bizony igen hosszú volt a lista. Vannak olyanok, akik már évek óta nincsenek itt, mégis hiányoznak, benézek az udvarukba, mikor ott gurulok el a bicajon és összeszorul a torkom. Sok-sok emléket őrzök, pedig még csak nyáron múlt öt éve, hogy itt dolgozom.
S hiába tudjuk valakiről, hogy már nem sok van hátra, ettől még ugyanúgy fáj, mikor lehunyja a szemét. Az egy kis vigasz, ha nem sokáig szenvedett, ha nem volt túl nehéz a halála.
Franci néni nyáron még kapált, aztán egy agyvérzés után már az otthonba hozták a kórházból, ahol nem akarom ecsetelni, hogy bántak vele, mert a gyomrom forog tőle. Attól, mert valaki elmúlt száz éves, még emberként kellene kezelni, nem kikötni a kezeit az ágyhoz, mert mászkál éjjel, s nem agyon nyugtatózni. Az otthonban sokáig kötözgették a lányok sebes csuklóit, és sokáig le volt bambulva szegény, de aztán hála Istennek helyrerázódott, visszanyerte jókedvét. Reggelente hangos kurjantásokkal fogadott mikor beléptem az ajtón, hogy máris, de azonnal meg kellene őt fésülni. :-) Eleinte a benti nővérkéknek nem is engedte ezt a műveletet, mert csak, de csakis én tudom olyan jó szorosan befonni.
Október végén még megünnepelte 103. szülinapját, otthon is tartottak neki bulit, ahol jól mulatott.
Aztán egyre gyengécskébb lett, egyre gyengécskébb lett, az utolsó pár napot már ágyban töltötte, de még ott is csókolgatta az éjszakás nővérke kezét, aki mikor nyugtalan volt ott ült mellette. Mennyit, de mennyit csókolgatta az enyémet is! Minden egyes hajfonás után. Amennyi áldást ő osztogatott, az el se fér az emberen.
Emlékszem mikor tavaly köszöntöttem, azt mondta, már nem sokáig fog élni, talán még egy évet.
-Honnan tudja, Franci néni?
-Érzem.

A töviskoronás Jézus domborművet az otthonba is behozták neki, ott függött az ágya felett, hisz azt nagyon szerette. Néha eltévedt a folyosókon, mikor a a szobáját kereste, volt, hogy a tálalókonyhában kötött ki a nővérkéknél.
-A töviskoronást keresem-mondta nagy hangon-, vezessetek oda!

Reggel elpityeregtem magam, mikor megláttam kitéve a fekete zászlót és bementem a szobájába, hogy még egyszer megcsókoljam a hideg kezét. Most már nem tudta viszonozni, régen közelharcot vívtunk emiatt. Már a töviskoronást se kell többé keresgélnie, nem téved el a folyosókon, nem hiszem, hogy a mennyországban szükség van útjelzőtáblákra. Ezentúl ott lehet Vele bármikor, s úgy hiszem nagy örömmel fogadták odafenn.




18 megjegyzés:

  1. https://www.youtube.com/watch?v=lhYZ3-CZFPA
    https://www.youtube.com/watch?v=Ha5jUERVKF0&feature=youtu.be
    Visszakerestem a vele készített videóidat...
    Béke poraira - remélem, van mennyország, oda kell(ene) kereülnie.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy maradt róla felvétel. :-)
      Én hiszem, hogy van. Ő is hitte. Rengeteget imádkozott, és mindig olyan igazi gyermeki szívvel.

      Törlés
  2. Arany János szép gondolatát küldöm:
    "Természet! ki ezer képben tükrözte halálod
    S új életre hogyan kelsz, ha üdűl a tavasz,
    Most öleden nyugszik, maga egy burkolt, szomorú kép,
    Várva nagy értelmét bús tele titkainak.
    Lágyan öleld tetemét Anyaföld s ti szeretti, Virágok,
    Üljetek ágya köré, mondani méla regét. "

    VálaszTörlés
  3. szerettem, amikor meséltél róla, ismerős lett tőle, az én ismerősöm is, tudtam, hogy idősebb, mint az átlag, mégis nem akartam tudomásul venni,
    így vagyunk azokkal, akiket megszeretünk

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm az Arany sorokat!
      Úgy éreztem én is, hogy ő talán hozzátok is közelebb került a kora meg az aranyos, jópofa természete miatt. Ha mindenkit megemlítenék, aki meghal, egy gyászlista lehetne a blog, de ő nem maradhatott ki. Ugye, hogy nem?

      Törlés
  4. Megsirattam :'(

    Örök álma legyen békés.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, hogy különösen szeretted, gondoltam is rá, hogy szomorú leszel, de annyira szép hosszú időt kapott és tényleg csak az utolsó héten került ágyba, hogy ez nagyon-nagyon ritka dolog.
      Ma mesélte egy másik néni, hogy benn az otthonban a szülinapján még táncoltak is, és Franci néni úgy hujogatott, hogy csak na. Az pedig pont ma egy hónapja volt. Hát ki táncol és hujogat a 103. szülinapján? :-)

      Törlés
  5. Válaszok
    1. Szomorúak voltunk mi is, de ma reggel is a lányokkal róla anekdotáztunk és egyszerűen az ember elkezd nevetni, nem lehet másképp rá gondolni. Szerintem mindannyian valami ilyet kívánnánk, ha meghalunk, akkor örömmel gondoljanak vissza ránk, és mosolyogjanak az emberek.

      Törlés
  6. Pipulka, drága! siratom,bár nem ismertem....A tiszta szíved aranypora hullott ránk ebből az írásodból....Köszönöm!
    " Amennyi áldást ő osztogatott, az el se fér az emberen."---áldást osztani-ez a lényeg!
    "-A töviskoronást keresem-mondta nagy hangon-, vezessetek oda!"----♥

    Amikor Anyósom elmenőben volt, látogatásunk alkalmával elküldött bennünket,hogy hagyjuk őt Jézussal beszélgetni.♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. megnéztem a videókat: olyan édesen kuncogott!!!:))))

      Törlés
    2. Otthon is mindig a töviskoronást nézegette. :-) Mutatta, hogy nyitva van a szája, mintha beszélne és hogy pont rá néz. Nem is ismerek idős embert, akinek ennyire gyermeki lett volna a szíve.

      Igen, csuda pofán kuncogott, főleg ha volt egy kis kontyalávaló, mert azt mindenkinek hangoztatta, hogy ő a kadarkát szereti. Úgy is hívták: Kadarka Franci, mert itt nálunk a régieknek a sok azonos vezetéknév miatt mind volt mellékneve. :-)
      Még benn az otthonban is megkapta reggel a kis stampóját, ebédkor meg a fröccsöt, az unokája gondoskodott róla, hogy mindig tudjanak neki adni a nővérkék. :-)

      Törlés
  7. Én is elpityeredtem. Legyen neki könnyű a föld.....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem, hogy úgy lesz. Az volt a kívánsága, hogy az első ura mellé temessék, aki nagyon fiatalon meghalt.

      Törlés
  8. Nagyon szimpatikus néni volt. Örülök, hogy így, a blogon keresztül megismerhettem picit.
    Isten nyugosztalja!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is örülök, hogy bemutathattam neked. :-)

      Törlés
  9. Megnéztem a videókat..megpityeregtem én is Franci nénit,angyali nenike volt tényleg! es jó,es fontos megosztani,miket élsz át a munkád során.pont tegnap olvastam egy fiatal ápolónő írását aki rákos gyerekeket gondoz.hogy ez a legmaganyosabb munka..mert senki nem szeretné hallani a részleteket..ezért inkább megtartja magának.es olykor kisirjak magukat egymás vállán a kolléganőjével.a te munkád egy másfajta kereszt,es nem kevésbé nehéz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi is a kolléganőmmel szoktuk egymásnak elpanaszolni ha valami ér minket. Ha napközben valamelyik gondozottunk nagyon kiakaszt vagy megbánt, akkor gyorsan felhívjuk egymást, morgunk pár sort, aztán megy minden tovább. Muszáj kiereszteni a gőzt, és úgyis csak valaki olyan érti meg teljes mértékben, aki hasonló cipőben jár.
      Itt inkább azt szeretem megosztani ami vidám és szép a munkám során.

      Törlés

Web Statistics