2016. december 1., csütörtök

Kreatív este





Tegnap alkotós estém volt. Bár nem ment teljesen simán a dolog, mert időnként rátelepedtek az eszközeimre. Hol a hópehely készítéshez felszabdalt WC papír guriga darabkákra hevertek rá, hol a fonáshoz használt peddignád tekercsem szolgált fészekül vagy miül, ezt nehéz eldöntenem.
Eszembe is jutott Fodorka, aki szokta mondogatni, hogy a macskák valami okból nagyon szeretnek dobozokba meg hasonló helyekre bújni, mert talán ott biztonságban érzik magukat.
Hogy ebben a tekercs nádban mi jelenti a biztonságot, fogalmam sincs, még csak körül se ölel, még csak nem is melegít, de napok óta a közepébe ül vagy fekszik Bödön. Ki érti a macsekok lelkivilágát? Valami mágikus kör ez vagy mifene.
Aztán időnként megy a bunyó, olyankor morgás, nyivákolás, csámcsogás (van hogy Huba bekapja Bödön fejét vagy derekát és csócsálja) hangjai töltik be a szobát. Mikor pedig éppen valami egészen aprólékos műveletet végeznék a földön kuporogva, természetesen Huba akkor szuszakol bele közelről az arcomba, hogy véletlenül se  lássak tőle semmit ami a kezemben van, és felszökjön a vércukor szintem az idegtől.








Azért a zavaró körülmények ellenére mégis sikerült összefabrikálnom két hópelyhet, amik fel is kerültek az ablakba, s befejeztem egy kedves, természetszerető barátom ajándékát. Ahogy ez utóbbit készítettem, olyan boldogság töltött el, régen élveztem ennyire végtelenül az alkotás örömét. Felfedeztem magamon,  ahogy nő az éveim száma, úgy fogyatkozik a türelmem, már nem tudok olyan precízen és végtelen pepecseléssel elbíbelődni valamin, mint fiatalabb koromban. Sajnálom ezt, de nem tudok mit tenni ellene. Viszont most erről teljesen elfeledkeztem, annyira lekötött, hogyan is díszítgessem ki az ajándékot. Majd éjfél volt, mire befejeztem az alkotást és teljesen elégedetten szemléltem a művemet. Elképzeltem mit fog majd szólni akinek csináltam és ez teljesen feldobott. Valahogy számomra így a legteljesebb az ajándékkészítés, ha közben arra az illetőre gondolok, akinek csinálom, s most nagyon felvidultam, hogy sikerült valami teljesen hozzá passzolót kitalálnom.
Mivel nem olvassa a blogomat, nektek is megmutatom, bár a képek nem a legjobbak, mert nem tudtam valami semleges helyre felakasztani, így kicsit zavaró a háttér.
Először csak a madárkák voltak tervben, a tollak ötlete csak utána jött, mikor felkötöztem őket a koszorúra. Van közte egészen hétköznapi tyúktoll, de van a nem mindennapinak számító fekete gólya tolla is, amit még Szőrmesternek köszönhetően gyűjthettem anno. Az ajándék leendő tulajdonosa nagyon szereti a madarakat, remélem fog neki tetszeni.























ui.
Bödön jelen pillanatban is a tekercsben fekszik és édesdeden szunyál. :-)









12 megjegyzés:

  1. A madarakat is Te készítetted? :O nahát, ahhoz képest, hogy nincs türelmed, nagyon jót készítettél.
    A tollak miatt tudod mi jutott eszembe? olyan mint az indiánok által készített álomcsapda :)

    Szerintem meg az annyira aranyos, hogy ott vannak az állatkáid, egyből lemeózzák az alkotásodat :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a madarak vannak fonva a tekercsből. A peddignád egy nagyon hajlékony anyag, csak épp kicsit be kell nyomni a vízbe és már fonható.
      Meóznak rendületlenül. :-D Mindent.

      Törlés
  2. Ezeket a madarakat te csináltad ? :-O Hát elismerésem...
    Sajnos nálam a türelmetlenség már olyan fokon van, hogy hozzá sem kezdek semmihez. (Egy gombfelvarrásnál néha felmegy a vérnyomásom.)Utoljára 2 éve horgoltam egy pofonegyszerű kis gilisztát - aztán akinek adtam a sok "menő" drága játéka mellett/között nem is nagyon törődött vele. Azóta nem csinálok senkinek semmit. Max. sütit - na azt még elfogadják, sőt meg is köszönik.
    Szenzációs a macsekod abban a fonal-izéban. :-) Nálunk, mint írtam is a doboz a menő, igaz, ilyen "varázs-fonal-körünk" sosem volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért van olyan, hogy valaki épp a legegyszerűbb dolognak örül legjobban. De megértem a türelmetlenséged.
      Ez nem fonal, hanem valamiféle vessző. csuda klassz anyag, bár nem túl olcsó. De macskáknak egy fonaltekercs még jobban tetszene szerintem. :-)

      Törlés
  3. olyan, mint egy szélcsengő, de nem hangoskodik, puha fészekmelegével szívet-lelket melengető, csodaszép ajándék, és nagyon klassz (m ennyire ügyes vagy)
    biztosan hasonló gonddal készít neked is ajándékot a megajándékozott, szinte látom, ahogy millió apró mozdulattal, mint megannyi kis levélke megírása
    ...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, az tök jó, lett, hogy olyan jellege van fenn, mint egy fészek. De ez már csak közben alakult ki, nem tervezett dolog.
      Hát nagyon meglepődnék, ha készítene nekem az illető ajándékot. :-) Valószínű meg se fordul a fejében, hogy fog kapni valamit tőlem, de pont ez a legjobb benne.

      Törlés
    2. júúúj, annál jobb, imádom az ilyesmit én is:)))

      (már csak azon agyalgok itt, mibe lehetne csomagolni (egy átlátszó kalapdobozfélére gondoltam, tudod, olyan kerekre, de azt lehetne csinálni is kartonból...

      Törlés
    3. Fején találtad a szöget! Ez a nagy gondom, hogy mibe csomagoljam, hogy épségben odaérjen a postán.

      Törlés
  4. Segítőid milyen édesek...és hogy a kör közepében kell feküdnie... de legalább nem bogozta össze,,
    Micsoda ügyes vagy........Ezt a "nád izét" sem láttam még, de hogy a madár hogy készül az sem...remekmű...majd ha megöregszel és lenyugszol, több kedved és időd lesz a kézimunkákhoz is..hisz szépen horgolsz is...
    Bizonyára sikere lesz az ajándékodnak... Egy nagyobb dobozba kéne talán küldeni... hogy ne hogy útközben baleset érje...kár lenne érte!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éppen ez az, hogy fiatalabban jobban ment minden ilyen ügyeskedés, nagyobb türelemmel. De hátha igazad lesz. :-)
      Horgolni csak nagymami kockát tudok. :-D

      Törlés
  5. De ügyes! Nagyon szép lett, igazi rusztikus darab.elhiszem, hogy jó volt vele babràlni!

    VálaszTörlés

Web Statistics