Ha Lenkéékhez megyek, a programot mindig hajvágással kezdjük, mert Laci szeret hippis csigabigákat növeszteni, de hát ez egy komoly nyugdíjas emberhez mégse annyira illik. :-)
Utána általában vacsorát kapok, most több fogásból is válogathattam, alig bírtam dönteni. Szerencsére Lenke nagyon gondos, igaz anyuka-nagymama típus, így dobozban vihettem haza abból is, amit már helyben nem bírtam megkóstolni. Fenomenálisan finom főztjeit főbenjáró vétek lenne kihagyni.
Miután degeszre ettem magam, indulhatott a projekt.
Az idei termés nem lett olyan bőséges, mint tavaly, de azzal vigasztaltam magam, hogy legalább hamarabb végzünk :-)
A birsalma pucolása nem a legkönnyebb feladat. Egyrészt kemény, másrészt irtó hepehupás és göcsörtös, szóval jól meg kell kínlódni vele, nem ötperces munka.
A már jól bevált munkamegosztást követtük. Laci volt a daraboló ember, de a pucolásba is besegített. A fő pucoló én voltam.
Füli mindenre kiterjedő figyelemmel irányította a munkát
Lenke a nagyobb szeleteket kisebbekre varázsolta, s mint a befőzés mesterasszonya, ő kavargatta a készülő lekvárt is
Füli és Buksi gondosan ügyeltek rá, hogy egy kis darabka se essen a földre. Buksi ugyan eleinte reménykedett, hogy nyers krumplival dogozunk, lévén ez az egyik kedvence, de aztán csalódnia kellett.
Természetesen munka közben igyekeztünk porzó vesénket is nedvesíteni. Először Lenke és Laci saját vilmos körte, majd fekete ribizli pálinkája került górcső alá, utána jöhetett a fekete ribizli bor.
Ezekért a kutyuk szerencsére nem álltak sorba.
Ahogy telt az idő, teltek a lábasok is és csodálkozva láttuk, hogy ebből a viszonylag kevés birsalmából is lesz azért lekvárunk. A kedvünk lankadatlan volt, nagyokat dumáltunk és nevettünk, hülyeségért egyikünknek se kell a szomszédba menni.
Végül a munkánk jutalma 24 üveg lekvár lett, amit megfeleztünk. Mire hozzám került az adagom, valahogy a ládába a birsalmák mellé más lekvárok, sőt még uborkák is keveredtek. Ki érti ezt??
És egy csepp kis birsalma-sajtot se csináltatok ? Nálunk anélkül a birs-eltevés el se képzelhető. Igaz, mi lekvárt sose főzünk, csak befőttet ill. a sajtot, jó sok dióval. Igazi téli csemege !
VálaszTörlésNem, azt nem csináltunk. Én nem vagyok oda érte, másik meg az, hogy nem is vállalkoznék rá, mert még a lekvárnál is pepecsebb munka. Ha az ember meló után haza megy, s még utána áll neki befőzésnek, nem biztos, hogy szívesen vállalkozik sajtra. Így is nagyon örülök, hogy nem egyedül kellett bajlódjak vele. Tavaly volt befőtt is, de nálam a lekvár a menő. :-)
TörlésMeg kell mondjam, irigykedem. Ilyen kalákába szívesen betársulnék én is :) Mennyivel finomabb egy közösen elkészített lekvár, mert amikor eszed, nem csak az jut eszedbe, mennyit dolgoztál vele, hanem az, milyen jól éreztétek magatokat, míg készült.
VálaszTörlésLehet, hogy varázsládád van? ;-)
Jaj, bizony! Így egészen kellemes ez a munka. Tavaly egy tescós szatyornyit kaptam még pluszba, na azzal egyedül küzdöttem, brrrr.
TörlésNem hiába volt régen divat kalákában dolgozni, kár, hogy ez már nagyrészt kiment a divatból.
Varázsláda? :-)
Szinte érzem az ízét, illatát. Nagyon finom lehet:)
VálaszTörlésMég nem tudom milyen, de gondolom olyan, mint a tavalyi, az pedig hmmmm. :-)
TörlésMicsoda illatfelhő lehetett a konyhában! Nagyon szeretem a birset (is).
VálaszTörlésIgen, a frissen fővő lekvár illata fantasztikus! Nekem is az egyik elsőszámú kedvencemmé vált a birs.
Törlés