Hat lábon a Cserhátban 2.

Mi került a tarisznyába?



Ez lehet kicsit unalmas rész, de önmagam miatt is fontos, hogy majd a következőkben ne kelljen újra sok-sok gondolkodás után kiokoskodni, hogyan is és miket pakoltam.

Van nagy, 80 l-es hátizsákom, amit régen hordtam vándortúrázni, de most vénségemre szóba se jöhet. No akkor se a ruhák foglalták a nagy helyet, inkább az ennivaló, mert hajdanán, ha felmentünk a hegyre, akkor ott már nem volt lehetőség utólagos készletpótlásra.
Most viszont minden nap falvakon fogok áthaladni, ilyen szempontból nincs gond, valamit csak tudok vásárolni. Persze azt be kell kalkulálni, hogy kis falvakban, akárcsak nálunk, délután már nem igen kapsz kenyeret.

A hátizsák, amit annak idején a kedves Alaptáboros fiútól vettem 55+10 l-es, ebbe feltétlen bele kellett férjek.


Így alakult hát a pakk:


A hátizsák egyik oldalára került a ponyvám, a másikra a polifoam. A ponyva zsákjába még beraktam egy pillekönnyű, teljesen egyszerű IKEA-s függönyt  szúnyoghálónak a menedék bejáratához. Az engem speciel nem zavar, ha alulról bemásznak bogarak vagy ilyesmi. De a polifoam alá amúgyis oda kerül kiterítve az esőkabát. Kívül csüngött még a szájkosár, minden eshetőségre, hátha valahol buszra volnánk kénytelenek szállni.
Az alsó fakkba a ruhák, a felsőbe az összes többi. Az alsó fakk hevederei alá szorítottam a vizes palackjaimat, mivel az oldalsó, kulacstartó zsebekhez nem tudtam hozzáférni.
Ami még nem fért be a zsákba, az a hálózsákom, így azt jó masszív nejlonba tettem, és  a zsák fedelét ráhajtva erősítettem fel.

Aztán itt a teljes felszerelés, amit magammal vittem a vizen és az aktuális kaján kívül.
A sárga szatyorban a gúnyáim, mellette a kis mosódiós zsákok különböző dolgokat rejtenek. Ezt a rendszerezést azért találtam ki, hogy ne kelljen mindent  áttúrnom, ha konkrétan keresek valamit.
Egy zsákocskában volt az elsősegélycsomagom, egyben a technikai felszerelésem, ami a töltőket jelentette, egyben pedig a tisztasági csomagom, ami fogkeféből, fél tubus fogkrémből, egy darabka kecsketejes szappanból, egy kis doboz sudocremből, egy kis tégely saját keverésű desodorporból, nedves törlőkendőből, WC papírból, papírzsepiből, valamint a férfizsebkendőnyi mikorszálas törülközőből állt.
Aztán a hálózsák mellett a kis gázpalack, ami pont belefért a főzőedényembe (az edénynek íves, ki-behajtható füle van, ezt külön élvezem), gyufa és mosogatószivacs, műanyag bögre, mert a fémet ugyan jobban szeretem, de nehezebb, bicska, kullancsriasztó spray, ez is saját keverés a gyári flakonban, fejlámpa, ami tölthető, alatta az igazolványaim és a pénztárca, ezek jó erős nejlon zárható tasakban elázás esetére, és a sor végén némi irodalom, kis Új Szövetség és sudoku esős napra unaloműzőnek. A legalsó sorban  a kajás dobozom, ezt majd bővebben is kifejtem, kamásli, egy újabb mosódiós zsákocska, amiben a térképet és az olvasószemüveget tartottam és az egészet az oldalamon lógattam, hogy mindég kéznél legyen, esőkabát, szandál váltócipőnek és Huba póráza.
Az egész cucc cakkpakk 12,5 kg-ra sikerült, ennél könnyebbre nem tudtam csinálni. Ha a vizes flakonjaim tele voltak és kaja is utazott a zsákban, akkor 15 kg.

A kajás dobozomban amolyan vésztartalék volt a szükséges dolgok mellett. Müzliszeletek, szőlőcukor, instant zabkása, amit meleg vízzel lehetett elkészíteni, kukoricadara, méz, májkrém, néhány pezsgőtabletta, aztán kis só régi filmes dobozban, könnyű konyharuha szalvétaként és terítőként, előre megkevert 2/1-ben, hogy ne amolyan sok kis tasakossal növeljem a szemetet, édesítésnek meg jó volt a méz, néhány filter tea és apu aluminum kanala <3, amihez egész életében ragaszkodott és nem volt hajlandó mással enni, mert azt mondta neki más kanál nehéz. Ez utóbbi most különösen jól esett a lelkemnek, hisz pár hete Papa még köztünk volt, elhoztam hát otthonról ereklyének és túratársnak a megkopott kanalat.

Huba hátizsákjába került a két polár pulcsim, mert azok nagyon könnyűek, viszont nálam már hely nem nagyon volt és két 1/2 l-es vizes palack, mindkettőhöz kis tálka, hogy ne kelljen mindkét oldalt nyitogatni és keresgélni. Itt fontos volt a súlyelosztás, mert különben félrebillent a kutyuson a motyó.
Amúgy a négylábúak a testsúlyuk 10 %-át vihetik, legalábbis így olvastam, mikor tájékozódtam a témában.

Hát ez volt kettőnk csomagja, amit összekészítettem.
Amit utólag feleslegesnek találtam, az a szandál, de nem azért mert nem láttam volna hasznát, hanem azért mert nagy volt rám, így nem jelentett felüdülést a bakancs levétele után abban csónakázni és jobbra-balra bicsaklani lábpihentetés céljából, valamint a pólók száma. Persze ha kifogok egy esős időt, lehet használtam volna többet, de mivel végig napsütés volt, így sem ezek, sem a kamásli nem került elő.

Akárhogyis, de maga a pakolás és készülődés is rettentő izgalmas volt, kár, hogy beárnyékolta a betegeskedés.
Az egész hóbelevanc az utolsó estén került végül a zsákba, hisz végig bizonytalan volt, el tudok-e indulni.