2019. január 14., hétfő

Hat lábon a Cserhátban 2.



Mi került a tarisznyába?



Ez lehet kicsit unalmas rész, de önmagam miatt is fontos, hogy majd a következőkben ne kelljen újra sok-sok gondolkodás után kiokoskodni, hogyan is és miket pakoltam.

Van nagy, 80 l-es hátizsákom, amit régen hordtam vándortúrázni, de most vénségemre szóba se jöhet. No akkor se a ruhák foglalták a nagy helyet, inkább az ennivaló, mert hajdanán, ha felmentünk a hegyre, akkor ott már nem volt lehetőség utólagos készletpótlásra.
Most viszont minden nap falvakon fogok áthaladni, ilyen szempontból nincs gond, valamit csak tudok vásárolni. Persze azt be kell kalkulálni, hogy kis falvakban, akárcsak nálunk, délután már nem igen kapsz kenyeret.

A hátizsák, amit annak idején a kedves Alaptáboros fiútól vettem 55+10 l-es, ebbe feltétlen bele kellett férjek.


Így alakult hát a pakk:


A hátizsák egyik oldalára került a ponyvám, a másikra a polifoam. A ponyva zsákjába még beraktam egy pillekönnyű, teljesen egyszerű IKEA-s függönyt  szúnyoghálónak a menedék bejáratához. Az engem speciel nem zavar, ha alulról bemásznak bogarak vagy ilyesmi. De a polifoam alá amúgyis oda kerül kiterítve az esőkabát. Kívül csüngött még a szájkosár, minden eshetőségre, hátha valahol buszra volnánk kénytelenek szállni.
Az alsó fakkba a ruhák, a felsőbe az összes többi. Az alsó fakk hevederei alá szorítottam a vizes palackjaimat, mivel az oldalsó, kulacstartó zsebekhez nem tudtam hozzáférni.
Ami még nem fért be a zsákba, az a hálózsákom, így azt jó masszív nejlonba tettem, és  a zsák fedelét ráhajtva erősítettem fel.




Aztán itt a teljes felszerelés, amit magammal vittem a vizen és az aktuális kaján kívül.
A sárga szatyorban a gúnyáim, mellette a kis mosódiós zsákok különböző dolgokat rejtenek. Ezt a rendszerezést azért találtam ki, hogy ne kelljen mindent  áttúrnom, ha konkrétan keresek valamit.
Egy zsákocskában volt az elsősegélycsomagom, egyben a technikai felszerelésem, ami a töltőket jelentette, egyben pedig a tisztasági csomagom, ami fogkeféből, fél tubus fogkrémből, egy darabka kecsketejes szappanból, egy kis doboz sudocremből, egy kis tégely saját keverésű desodorporból, nedves törlőkendőből, WC papírból, papírzsepiből, valamint a férfizsebkendőnyi mikorszálas törülközőből állt.
Aztán a hálózsák mellett a kis gázpalack, ami pont belefért a főzőedényembe (az edénynek íves, ki-behajtható füle van, ezt külön élvezem), gyufa és mosogatószivacs, műanyag bögre, mert a fémet ugyan jobban szeretem, de nehezebb, bicska, kullancsriasztó spray, ez is saját keverés a gyári flakonban, fejlámpa, ami tölthető, alatta az igazolványaim és a pénztárca, ezek jó erős nejlon zárható tasakban elázás esetére, és a sor végén némi irodalom, kis Új Szövetség és sudoku esős napra unaloműzőnek. A legalsó sorban  a kajás dobozom, ezt majd bővebben is kifejtem, kamásli, egy újabb mosódiós zsákocska, amiben a térképet és az olvasószemüveget tartottam és az egészet az oldalamon lógattam, hogy mindég kéznél legyen, esőkabát, szandál váltócipőnek és Huba póráza.
Az egész cucc cakkpakk 12,5 kg-ra sikerült, ennél könnyebbre nem tudtam csinálni. Ha a vizes flakonjaim tele voltak és kaja is utazott a zsákban, akkor 15 kg.






A kajás dobozomban amolyan vésztartalék volt a szükséges dolgok mellett. Müzliszeletek, szőlőcukor, instant zabkása, amit meleg vízzel lehetett elkészíteni, kukoricadara, méz, májkrém, néhány pezsgőtabletta, aztán kis só régi filmes dobozban, könnyű konyharuha szalvétaként és terítőként, előre megkevert 2/1-ben, hogy ne amolyan sok kis tasakossal növeljem a szemetet, édesítésnek meg jó volt a méz, néhány filter tea és apu aluminum kanala <3, amihez egész életében ragaszkodott és nem volt hajlandó mással enni, mert azt mondta neki más kanál nehéz. Ez utóbbi most különösen jól esett a lelkemnek, hisz pár hete Papa még köztünk volt, elhoztam hát otthonról ereklyének és túratársnak a megkopott kanalat.




Huba hátizsákjába került a két polár pulcsim, mert azok nagyon könnyűek, viszont nálam már hely nem nagyon volt és két 1/2 l-es vizes palack, mindkettőhöz kis tálka, hogy ne kelljen mindkét oldalt nyitogatni és keresgélni. Itt fontos volt a súlyelosztás, mert különben félrebillent a kutyuson a motyó.
Amúgy a négylábúak a testsúlyuk 10 %-át vihetik, legalábbis így olvastam, mikor tájékozódtam a témában.

Hát ez volt kettőnk csomagja, amit összekészítettem.
Amit utólag feleslegesnek találtam, az a szandál, de nem azért mert nem láttam volna hasznát, hanem azért mert nagy volt rám, így nem jelentett felüdülést a bakancs levétele után abban csónakázni és jobbra-balra bicsaklani lábpihentetés céljából, valamint a pólók száma. Persze ha kifogok egy esős időt, lehet használtam volna többet, de mivel végig napsütés volt, így sem ezek, sem a kamásli nem került elő.

Akárhogyis, de maga a pakolás és készülődés is rettentő izgalmas volt, kár, hogy beárnyékolta a betegeskedés.
Az egész hóbelevanc az utolsó estén került végül a zsákba, hisz végig bizonytalan volt, el tudok-e indulni.




13 megjegyzés:

  1. Te Pipulka, sürgősen írjad a folytatást, tiszta ideg vagyok, hogy volt, mint volt ez a hosszú túra! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bruhahahaha, ez aranyos! :-D De nem volt ám hosszú túra.Bár ha csupán két napra sikeredik, az is megérte volna.
      Nem volt unalmas ez a csomagolós rész?

      Törlés
    2. Neeeem! nekem nem :) kicsit magamra ismertem, én legalább ötvenszer ki- bepakolom a hátizsákot egy hosszabb túrára, aztán ott hagyom a kocsiban/buszban és csak vizet, fényképezőt, telefont, kicsi rágcsálnivalót viszek egy két tenyérnyi hátizsákban :D

      Törlés
  2. Egyébként meg tényleg mindenre gondolni kell, még akkor is, ha nem lesz rá szükség az úton...már megtanultam, de mivel mindig tanul az ember, figyelmesen olvastam mit pakoltál be :) hátha egyszer majd én is, egy több naposra, bivakolni...(mondjuk már túúúúl öregnek érzem magam hozzá,a bivakoláshoz :(( }

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor jó! :-) Bár mindenképp megírtam volna, magam miatt biztos.
      Ja, és ha én nem vagyok öreg a bivakoláshoz, akkor te meg fiatal vagy hozzá, bruhahaha!
      Én is nagyon sokat tanultam másoktól, hónapokig lestem a fiúkat videóban, szóban, írásban, hahaha. A végén írtam is nekik egy kis beszámolót köszönetképpen, amibe nem kevés öniróniát is beleágyaztam. Nagy sikere volt. :-D

      Törlés
  3. Nagyon profi! :) kivancsi vagyok, Huba milyen sherpa lett a zsákkal! :) Az alapsuly nalam is 12-13 kg között volt eddig mindig, az alá szerintem csak fakirok es csilliardosok tudnak menni... irjad a folytatast!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az Alaptáboros fiúktól véleményt is kértem utólag, hogy ők vajon mit tudnának még ezen a csomagon könnyíteni. Valaki azt kérdezte több tízezer ft-ot megér-e nekem, hogy néhány dkg-mal könnyebb legyen a cumó. Hát annyit nem. Még így is elkélt volna egy pulcsi, szeptemberben az éjszakák már hűvösebbek voltak mint nyáron.
      Olyan tanács volt még, hogy az irodalmat okostelóra letölteni, de az ugye nekem nincs és amúgysem tudok olyanon olvasni, nekem nagyon kicsik a betűk rajta már így 51 évesen. :-D De a legtöbben megdicsértek, hogy nagyon jól összeállított minimál csomag. Erre büszke is voltam. Szóval úgy tűnik marad ez a felállás.
      Írom-írom, csak elég lassan megy, mindig változtatok, még valami eszembe jut valamit kitörlök, újra írok. :-)

      Törlés
  4. Könnyen beszélek.... Az én túráim úgy alakultak - hogy az autó volt az "alaptábor" - és cipelnem csak 1-2 napi cuccot kellett, míg elmentem ill. vissza az autóhoz.A felszerelés zöme az autóban dekkolt.(Vagy volt, hogy a turistaházban, vagy a szállásomon hagytam).
    De még ma (harminc év után) is megvan a hátizsákom és valami eszméletlenül jó érzés kézbe-vennem.....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. El is hiszem, hogy jó kézbe venni!! :-)
      Tulajdonképp szinte ugyanaz, ha az ember 1-2 vagy 4-5 napra pakol, nagy különbség nincs. A különbséget az adja, ha valakinek van szállása, vagy sátoroznia kell. És emlékeim szerinte te menedékházban aludtál, ezért volt csupán könnyebb a cuccod. De nem is ez a lényeg, hanem a megtett út szépsége, akár málhával, akár anélkül és a közben átélt élmények.

      Törlés
  5. Alaposan megtervezted a csomagod, kíváncsi vagyok a mérlegre, mit állapítottál meg a túra után, mennyire volt jó az összeállításod.
    Engem az utazásokra emlékeztet ez a készülődés, amit mindig utálok, ha akár 1-2 napra is kell bepakolni, hát még 1 hétre, szóval el tudom képzelni, mit agyaltál az egészen :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon sokat agyaltam, de a súly miatt. Nincs sok különbség, mint előbb Fodorkának írtam. Amúgy ruhából pakolok egy ilyen túrára a legkevesebbet, tényleg a minimált. Nadrágból pl. csak az volt, amit viseltem, meg egy aludni való hosszú szárú vékony macskanadrág, amit esetleg hidegebb napra is fel lehet venni.
      Ha az ember járművel megy, akkor teljesen mindegy mennyit pakol, de gyaloglásnál minden g-ot meg kell gondolni, mivel nem viszi senki helyetted. :-D Amúgy én nem utálok pakolni, inkább csak azon szoktam izgulni, nehogy valami pótolhatatlant kifelejtsek. Mondjuk olyan gyógyszert, amit nem lehet recept nélkül kapni vagy a gázfőzőt, vagy iyesmi. Sok minden helyettesíthető valahogy. Egy túrán pl. Erdélyben az első éjszaka ellopták a tányérom, ami kinn volt a sátor mellett. Bármilyen hihetetlen, ilyen is van, én sem gondoltam, hogy turista képes lopni turistától. Attól kezdve egy kiürült nagyobb konzerves dobozból kellett ennem a könnyű kis tálacskám helyett.
      Szóval izgi a pakolás, és én közben lélekben már a túrán vagyok.

      Törlés
  6. Már maga a készülődés lélekben és fizikailag és a pakolásban is jó! Átgondolni, listázni a cipekedés miatt, (szó szerint) súlyozni, mi a fontos, a nélkülözhetetlen, a körülményesen pótolható. Naná, hogy praktikus a profik segítsége! :)
    Örömmel olvastam a hosszú szöveget, sőt, még olvasnám, ráhangoló a túrára. :)
    Luca

    VálaszTörlés

Web Statistics