2019. január 18., péntek
Melegít benn a mellkasomban valami
Ma annyira büszke voltam a fiamra.
Tudom nem nagy dolgok ezek, de nekem azért jelentenek rettenetesen sokat, mert mikor még a pocakomban volt, azt az egyet kértem, hogy olyan ember legyen belőle, aki sok szeretetet tud adni majd az embereknek.
És persze nem csupán a sült galambot várja a szülő, hanem próbál is tenni az ügy érdekében. Aztán a kamaszkorban mégis kezd amolyan ingataggá lenni minden, mintha nem feccolt volna bele az ember semmit, és kezem a szájamra tapasztva lesem mi lesz belőle, beérik-e valami, vagy fölösleges volt minden.
Hát annyira jól esik, mikor pl. kíkísérem őt vasárnap a buszhoz, hogy induljon vissza-és igényli is ezt-, s látom, előre engedi a lányokat, asszonyokat, holott ötödikes korában azzal érvelt, dehogy engedi a lányokat előre, mert akkor elfoglalják a számtech teremben a legjobb gépeket. :-)
Ma beszélünk telefonon, miközben hazafelé ballag a karate edzésről, aztán hirtelen annyit hallok: -Segítsek?
Én csak kérdezgetek vissza, mert azt hittem hozzám beszél: Mit segítsél, mit segítsél?-de nem jön válasz.
Végre újra beleszól:- Segítettem egy tolókocsis bácsinak felmenni a padkára.
Megdobbant a szívem. Olyan felnőttesen mondta, mint akinek ez tök természetes és hétköznapi.
-Látod milyen jó, hogy nyáron megtanultad az öregotthonban, hogy kell a tolókocsit kezelni? - ugyanis nálunk töltötte az önkéntes munkája egy részét.
-Igen, csak ezen nem volt olyan kiemelő rúd-válaszolta ő szintén amolyan hétköznapian.
Kiskorában, ha valamit ügyesen, okosan, szépen csinált, mindig egy Janikovszky könyv sorát idéztem , mert mikor azt olvastuk nagyon tetszett neki.
"Na látod fiam, ezt vártam tőled!"
Most sem maradhatott el, s valószínű neki is jól eshetett, mert azonnal rávágta, hogy ma Rolanddal meg Áronnal a két jó barátjával leállítottak egy fószert (így mondta), mert egy csöves nénit piszkált és meg is ütötte, mire ők odamentek közbelépni.
Na ettől végképp elpirultam, mert manapság Pesten az utcán már senki nem mer ilyesmibe avatkozni vagy közbelépni, főleg nem egy hajléktalan nő miatt. Ez a három kamaszfiú nagy dolgot tett.
Mindhármójukra nagyon-nagyon büszke vagyok!!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A gyerek azt viszi magával, amit otthon tanult, látott. Tőled mindig azt látta, hogy másokon segítesz, hogy odaadó vagy. Remek legényt adtál a világnak, lehetsz/legyél is büszke rá! :) ❤️
VálaszTörlésEzt látta valóban, de azért nagyon sok esetben van olyan, hogy hiába látta a gyerek, mégsem lesz belőle jó felnőtt. Nagyon sokat számít, miféle géneket örököl, hisz testvér és testvér között is óriási különbségek tudnak lenni. Erről talán Katici tudna mesélni legjobban, de nekem is van olyan unokatesóm, vagyis csak volt, akinek a huga és öccse jóravaló ember, ő pedig bűnöző lett, már gyerekkorában sem tudtak vele semmit tenni a szülők. Hát talán ezért is fontos-legalábbis hitem szerint-imádkozni a gyermekeinkért. Nagyon hálás vagyok a Teremtőnek, hogy meghallgatta azt az első imádságot!
Törlésa büszkesség...és nem véletlen.Ezt látta,és nem volt hiába a tanácsok amit adtál neki!Maradjon is ilyen segítő rendes fiad!
VálaszTörlésPersze tudom, a sajátjával mindig elfogult az ember, de azt hiszem erre most tényleg büszke lehetek. Köszönöm Vera! :-)
TörlésHogy „rendes” családba született gyerek miért változik meg és „romlik el” – azt nem tudom. De felmerül azért bennem mindig, hogy talán nem is volt ott abban a családban minden rendben. Vagy – mert ez is lehet - a rossz társaság vitt bele egy rendes gyereket a mocsokba…
VálaszTörlésAzt látni/tapasztalni, hogy a gyereked (családtagod) olyan, amilyennek szeretted volna, hogy legyen nagy korában, igencsak jó érzés. És ebben a mai megzakkant világban meg különösen.
Egy gond van csak, hogy a „jó emberekhez” nem mindig és nem mindenki viszonyul normálisan. Csodálkoznak.…Vannak, akik nem is értik, miért tesz valaki „jót”…
Hát nem vagyunk egyformák…. Hogy a te fiad ilyen, azért tényleg hálát adhatsz.
Nehéz jónak lenni ebben a mai világban, vagy talán inkább nehéz jónak maradni. Ez a következő imatémát máris megadja. :-)
TörlésRossz társaság is lehet valóban, ami elvisz egy gyereket, de szerintem nagyon meghatározóak a gének. Lásd a gyerekotthonokban felnövőket vagy nevelőszülőknél nevelkedőket. Ugyanazt a nevelést kapják, mégis egyik ilyen lesz, másik meg olyan.
Gratulálok a fiadhoz! :)
VálaszTörlésLuca
Köszönöm szépen az apukája és saját nevemben is. :-)
Törlés