2020. június 21., vasárnap

A mezőn





Leginkább hegyekről szoktam írni, de régen, mikor még otthon laktam a szülőfalumban, ott csak rétek voltak, patakpart, halastó. Menni viszont már akkor is szerettem, hol egyedül, hol a kutyánkkal barangoltam. Mező itt is van, s míg nem házi gondozó voltam, addig volt kedvem szabadidőmben bicajozni. Többször  lekarikáztam a földeken át az Ipolyhoz, nagyon szerettem ezt is.
Nemrég, egy szeles, felhős vasárnap már délután 3-kor indultam útnak a kutymákokkal, gondoltam sok-sok szünet után elballagunk a folyóig, mert ezer éve nem jártam a réteken.   



Barni precízen rendben tartott bodzása (Ő a főnöknőm fia)











A fényképezéssel eléggé meggyűlt a bajom, mert nagyon-nagyon fújt a szél. De a májusi vadvirágok így is szépek voltak, ahogy lebegtek a légben.











Akácvirág gyűjtésért letértem egy helyre a hegy felé, szedtem is egy szatyorral teának





Ribizliföldeken át





Felénk csak elvétve ültet valaki gabonát, a földeken nagyrészt bogyósok és bodza meg gyümölcsfák vannak. 





Régebben a sok vegyszer miatt szinte eltűnt a búzavirág. Szerencsére most már újra látni ezt a szépséget. Gondolom nem csupán nekem kedvencem.









Fenn a magasban egyfolytában csicsergett a mezei pacsirta. A hangja nagy, de sok ideig tart, míg az ember kiszúrja hol is vitorlázik a légben kitárt szárnyakkal. Szinte egy helyben lebeg és csak dalol meg dalol.





Ezt a mezőrészt Nadunának hívják. Érdekesek ezek a nevek, mindig elcsodálkozom, vajon honnan származnak, ki találta ki őket hajdanán. Tetszett, ahogy a búza és a ribizli ültetvény közé beékelte magát választóvonalnak a kamilla.






Visszatekintés a hegyek felé




Ribizli hullámok





Ipolyság felé sötét fellegek gyülekeztek és még jobban nekilódult a szél. Szerencsére hoztam esőkabátot, de idáig nem ért el. Viszont a vihar szélén voltam, így majd le fagytam hirtelen, úgyhogy próbáltam belebújni, ami elég nehezen sikerült, mert úgy dagasztotta mint egy vitorlát.






Vadrózsaszirmokat is gyűjtöttem, volt bőséggel





Tavalyi bogyó és idei virág




Egy finom kis törékeny növény a terebélyes harangvirág




Vadrózsa bokrok között











A Börzsöny nyugati gerince jól belátható innen. De sokszor végig mentem már ezen a gyönyörű útvonalon!




Kaszanyűg bükköny









Anyukám kedvence volt ez a kedves szépség, a réti margitvirág








Szemben messze Felvidék mezői





Tövisszúró gébics





Gébics pajtás nekifeszül az erős szélnek. Nem adja fel! :-)






A vihar elmúltával habos tejeskávé felhők dudorodtak az égen




Tésa felé közeledve már sokkal több gabonafölddel találkoztam.





Ott lenn már valahol az Ipoly folydogál, de annyit fényképeztem, annyiszor megálltam útközben gyönyörködni, hogy végül úgy döntöttem, már nem megyek le odáig, mert mire megérkezem, már nem maradnak fények. Így most inkább a sötét felhőkből kivillanó sugarakat csodáltam.




Ezek a hegyek már odaát vannak Felvidéken




Akácoson vezetett át az út, ami virágszőnyeget hullajtott elénk





A srácok nem romantikáztak különösebben, tojtak a szirmokra, sokkal jobban érdekelték őket a különböző szagok








Végül Tésa felé kanyarodtunk. Ez egy csöpp falu nem messze az Ipolytól, állandó lakos alig van, de rengetegen kijárnak Pestről a hétvégi házacskáikba. Most is sok autó  állt az utcákon, gondolom a karantén miatt inkább ide vonultak ki a városból az emberek. Egy kedves házaspárral szóba is elegyedtem. Ha nem lennének a nyaralók, a szép kis parasztházak mind tönkrementek volna. Örülök, hogy így sok megmenekült közülük.




Kápolnácska




Egy hangulatos pince





És mi van ott az asztalon? Igaz bort nem tettek mellé, pedig megkóstoltam volna, ha már ilyen kedves vendégváró gesztusként kinn hagyták a poharakat. :-)





Nekem már örökké gyengéim maradnak az ilyen régi dolgok. Valamikor, rendes fényben vissza kell jönni újra fényképezni.










Egy ilyen helyen igazán békét lehet találni a város nyüzsgése után.





Hopp, egy állandó lakos




A falu szélén álló oszlop, fülkéjében szép kis Mária szoborral




Hazafelé már egy másik mezei úton mentem, ez nem volt annyira érdekes mint amin jöttem, mert eléggé egyenesen haladt a földek között, de nem is baj, mert jócskán rám alkonyult.





Búcsúzóul szedtem magamnak egy csokrot, mert a mezei virág a kedvencem, még sokáig szerzett nekem kedves perceket otthon az asztalon.





15 megjegyzés:

  1. Gyönyörű fotók! Mivel készült? Gondolom valami speckó fényképezőgéppel, nem telefonnal.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :-) Hát telefonnal nem nagyon tudnék fényképezni mert egy sok éves butám van. Persze valami gagyikat biztos. No a fényképezőm sem egy nagy valami, egy kis használt Lumix, de nagyon megszerettem, bár most épp rendetlenkedik.

      Törlés
  2. De kedves, de szép utad volt ! Olyan jó nézni a képeidet, szép emlékeket idéztek fel bennem is. A vadvirágok, a hegyek, a rét kanyargós útja....Ilyen világvégi kis faluban lehet igazán pihenni, kikapcsolódni - picit elfelejteni a világ millió baját. Egy baj van csak, az ilyen szép helyekről vissza kell térni a hétköznapi életbe - és ez cseppet sem könnyű....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, nagyon kedves út volt, minden percét szerettem. Sok ilyen falucska van az országban, csak nem mind olyan szerencsés, hogy felfedezzék maguknak a nyaralók. Visszatérni a hétköznapokba Tésáról biztos, hogy nehéz lehet.

      Törlés
  3. De jó volt nézegetni a fotóidat! Ott járkáltam veled a képek alapján ☺️😍 az jutott eszembe, hogy teljesen mindegy már hová megyek, csak kint lehessek ilyen helyeken (is).

    Ez az idő most nagyon visszafog bennünket, nem tudunk csavarogni... (meg a sok gond/baj mellette)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Legalább képen tudtam neked mutatni búzavirágot. :-) Hát most nincs épp csavargó idő, ez a séta sem most volt. Milyen gondok, bajok vannak Orsikám?

      Törlés
  4. Pipulka, hosszú...majd megoldódik minden :)

    VálaszTörlés
  5. Sokadjára nézem végig a fotókat. Mennyi kedves kép! Margitvirág és akác szirmaiból szőnyeg, a felhők és a fények, a kis mesefalu a "Z" forma kapumerevítéssel és az állandó lakossal - regényt lehetne írni róluk! Szívesen olvastam volna még (és még) a soraidat, feltöltődés a blogodon töltött idő!
    Luca

    VálaszTörlés
  6. felüdültem a sétádon, nagyon köszi, imádom a fotóidat♥

    VálaszTörlés

Web Statistics