2021. december 2., csütörtök

Berényi László: A kutya és a torokgyík



Cseh Jani bácsi két üveg borral lépëtt be a borbélyhoz. Még "gyugóhúzó" is volt nála.

– Tënnap Hevesën mësszületëtt a fijam, Janika!

– Hallottam - mondta Sanyi bácsi a Kabát-hóstyáról.

– Jézusmárija! Hát idájig hallaccott Mariska sikítoztása?

– A mënyem is a kórházba vót valamijé, oszt ő monta.

– Hát isten éltesse Mariskát mëg Janikát!

– Na mëg az apját is! - toldotta meg valaki. - Csak vót köze neki is hozzá!

– Nem midëggy az? Ha bornyas lësz a tehened, csak fëlnevelëd a bornyát! – Volt, aki igazat adott neki, mások a fejüket csóválták.

Szépen végigjárt a borosüveg az ottlévőkön. Mindenki emberesen meghúzta, nehogy hitvány legyen a gyerek.

– Kerűjje a nyavalya,

sosë lëgyën nagy baja.

Elkerűjje az átok,

Szeressék a szép lyányok! - Szavalta a kacskalábú Godó Gábor bácsi.

– Ejnye, de szépet mondott kend! Hunnan van ez a vers?

– Gyinnyéshátrú! Mindég sok gyerëk vót Gyinnyésháton. De majd mindën évbe lëcsapott valami nyavaja. Hun a hasfájás, hun a torokgyík, oszt sorba temették el az apróságokot, mer főleg a csëppekët érte letinkább a baj. Oszt vótak, akik átoknak, mások mëg szëmmelverésnek gondolták. Arra tanáták ki a verset. Átokűzőnek. Akkoriba fordút az üdő tizënnyócrú tizënkilencre (1899-ről 1900-ra), mikor mëgint gyött a kórság. Még a velemkorú gyerëkëkbű is sokat elvitt a torokgyík. A szomszéd Katyit mëg az annya. Emer néni hazaszalatt a lyányával Burára (Tiszabura) az apjájékho. De ennek történettye van! – mondta Gábor bácsi. Aztán hallgatott egy sort, nehogy szószátyárnak tartsák.

– No, mongya má kend, hogy vót? – türelmetlenkedtek páran. – Kifúrja az ódalam a kíváncsiság. – Gábor bácsi kicsit oldalra fodította a fejét, "hogy ëggy ódalra gyűjjön az ész", kicsit várt, majd elkezdte.

– Emer néninek fija születëtt! Örűtek neki, mer kicsit késű gyött. De fél évet së ért mëg, elvitte a hasfájás szëgénkét. Aztán gyött a másik. Az is gyerëk lëtt, szinte vele ëccërre nyőt fël a kankutyájok.

Valami korcs fajta vót, ám a juhászok nagyon szerették a fajtáját. Azoktú lëtt akutya. A gyerëk mëg a kutya elválaszthatatlanok vótak. Hun a gyerëk alutt a kutyaólba a kutyával, hun a kutya a gyerëkkel az ágyba.

Tán három esztendős lëhetëtt Jenőke, mikor mëgint gyött a baj. Akkor is ilyesmi csintalan üdő vót, akar most ë. Cigánharmat lepte el a fődekët, csupa dér vót mindën. Jenőke is elkapta a torokgyíkot. A kutya végig ott szűkölt az ágya mellett, nem lëhetëtt kivernyi a házbú. Eccër csak a kutya vonyítva kiballagott, be az óljába, oszt, mintha rít vóna, keservesen, halkan vinnyogott. Egész álló nap. Ahogy a kutya kigyött a házbú, utóssót sóhajtott a gyerëk, oszt vége lëtt.

Évek teltek el. Mán Katyi is vót vagy négyéves. Azon a napon valamëlyik szomszédlyány gyött vóna hozzá jáccanyi. A kutya eláta (elállta) az ajtót és különös hangon vonyítani kezdëtt. Bent a házba a nagyapa odaszót a mënyinek:

– Be në eriszd, akarki az! A kutya pont így vonyított, mikor őrizte Jenőke betegágyát! – Emer nénibe is előgyött az emlék! Hamar összekapkotta a letfontosabbakot, oszt Katyival ëgyütt elindút gyalog Burára az annyájékho. Ott is maratt, míg érte nem mënt az ura.

A szomszéd kislyány, akar csak sok más gyerëk Gyinnyésháton, belehalt a torokgyíkba. Hogy hunnan gyött, hova mënt a nyavalya, ki tuggya. Lassan elterjedt, hogy a kutya mentette meg Katyit.

A fé uradalom attú akart kiskutyát. Doktornak.

– A bolondok! – mondta nagyapám! – Ahho ugyanúgy át kéne élni az új kutyának a betegségët, mëg olyan kötődés kéne, aminő Jenőkének vót a kutyájokho! Pár nemzedékën át!



8 megjegyzés:

  1. Jaj de jó írás! Olyan élvezetes nyelven van írva, csoda az egész, meg maga a történet is.

    VálaszTörlés
  2. Engem is annyira magával ragadott, muszáj volt megmutatnom. :-) Nekem is volt már több tapasztalatom, mennyire érzékenyek az állatok. De ez különösen szép történet.

    VálaszTörlés
  3. Magával ragadó történet. Egy állat hihetetlen sokat tud adni, ha nyitottan, szeretettel közelítünk hozzá. Egy ideiglenesen befogadott, útszélén talált elgázolt kölyökkutya a diabéteszes kisgyerek szüleinek szólt, ha túl sok rohangálás vagy stressz vagy bármi miatt gond volt a vércukorszinttel. Elképesztő, mikre képesek. Neked van hozzájuk szemed, füled és főleg: szíved és lelked.
    Luca

    VálaszTörlés
  4. Azta! Egy ideiglenesen befogadott? Nem semmi!Fantasztikusak az állatok!

    VálaszTörlés
  5. Nekem meg az jutott eszembe, hogy nagyapám két testvérét vitte el ez a ronda betegség...Igaz nem volt kutyájuk...
    Amúgy hihetetlen dolgokat látok a betanított kutyákról - még a rákos beteg sejt-mintát is felismerik !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sőt a macskák is megéreznek ilyesmit. Hihetetlenek az állatok!

      Törlés
  6. Válaszok
    1. Én is örülök, bár az igazat megvallva régebben sokkal többet írtam, most csak elvétve blogolok.

      Törlés

Web Statistics