Szeretlek, én hegyem, én kedves galambom!

Errefelé csupa zöld manók laknak

Cicigomba :-)

Repülni volna jó!

Színpompa ecset nélkül

A bükkös semmihez nem fogható varázsa

Akár egy elhagyott, hatalmas szarvasagancs

Mindenütt valamiféle létezés

Ezüst rengeteg

Még a sár is gyönyörű

Ki már vetköződik, ki még csak öltözködik

Ezt az őszi gombát már nem Mariska néni szedte :-)

Mint a mesében

Egy alvó őszi pillangót találtam. Nem repült el. :-)

A Teremtő összeállított egy tökéletes csendéletet

Karcsú, fehér kalapos hölgyek

És komoly, fekete kalapos urak

A patak az örök változás birodalma

Minden évszakban megunhatatlan

Itt egészen mély medence alakult ki, a színe is különleges volt

Mára jó éjszakát szeretett erdőm!

Haiku

Úgy folysz szívemen,

mint csecsemő csepp száján

 a csurranó nyál.

Sok beszédnek sok az alja.....

.....sok eső után sok gomba nő. És én úgy, de úgy bezabáltam belőle. :-D

Esik, esik, esik....

Lenke, Laci, Pipulka és a birsalma

Lenke barátnőmet mindkét lábára megműtötték, így felhívtam, hogy érdeklődjek hogyléte felől. Majdnem elájultam, mikor beszámolt, hogy a frissen műtött, bekötözött lábaival birsalmát főzött be.
-Te nem vagy normális!!!-adtam tudtára. De hát ő ilyen. Állandóan befőz minden befőzhető, eltehető dologból, s állandóan csomagol a szatyromba valamit ezekből a finomságokból, amik után az ember lánya megnyalja mind a 20 ujját. A kamrája egy kincsesbánya szószerint, úgyhogy semmiképp el nem árulom merre lakik, nehogy valaki kirabolja. :-)
Nos hát birsalmáról ment a szó, s én mondtam, hogy nekem is van, de nem bírom rászánni magam az eltevésére, mert annyira munkás azokat a rücskös, kemény gyümölcsöket pucoválni, hogy nekem ahhoz nincs már energiám, mikor munka után haza megyek.
-Hát akkor tavaly mit csináltál vele?
-Ott rohadt a fán.
No erre kedves barátnőm elkezdett győzködni, hogy ugyan olyat már ne csináljak, s addig-addig mondta, míg kezdett bennem feléledni a  lelkiismeretfurdalás, milyen dolog már kárba veszni hagyni a jó kis gyümölcsöt. Végül addig addig rágta a fülem, míg felajánlotta, hogy szedjem le, s mikor jövök hozzájuk megfodrászolni a férjeurát, hozzam el és együtt megcsináljuk. Én marha, ÉN MARHA! meg beleegyeztem.
A hajvágás a szomszéd 90 éves bácsi hajával együtt is hamar megvolt, addigra Lenke már kezdte mosni az üvegeket, mi pedig Lacival (tudom, mindenyájan azt hiszitek, hogy csak Laci nevű férfi ismerőseim vannak) nekiestünk a vágásnak és pucolásnak. A gyümölcsök szépek voltak, elég nagyok voltak, és nem igazán kukacosak, de így is lassan ürült a két vödör. Laci először is hősiesen négy felé vágta őket egy hokedlire helyezett deszkán egy nagykéssel, aztán csak pucoltuk, pucoltuk, pucoltuk. Egy adott ponton már úgy éreztem, hogy teljesen elzsibbadt az ujjam, mire rájöttem, hogy nem a kés nyelét, hanem a pengéjét nyomom pucolás közben. :-D
Lenke a megpucolt darabokat tőlünk átvéve további aprító és tisztító hadműveleteket végzett, közben főzte a szirupot, majd töltötte az üvegeket, miközben papucsából kikandikáltak a friss kötések.
Én marha mibe vittem bele szegény asszonyt!! Laciről nem is beszélve, aki gondolom ezek után a következő hajvágásig majd látni se akar.  :-)
Este nyolckor engem végül hazaküldtek, addigra a pucolás megtörtént, de Lenke még éjszakába nyúlóan rostokolt a tűzhely mellett, ki tudja hányszor ült le közben pihentetni a lábait.
Hát nem szemétség, hogy ennyi meló után pikk-pakk ki fognak ürülni a megtöltött üvegek?

"Csodálatosan békés délután"

Tegnap Misztrál koncerten jártam. Ajándék volt ez a szép este, hisz  busszal, vonattal nem juthatok el ilyenre, mert az utolsó járat időpontja lehetetlenné teszi. Vagy alvóhelyet kellene  találnom, de hát mégse állhatok ki a kapuba a koncert végén, hogy na kinél hálhatnék meg? :-D Most  viszont volt egy autó ami elvitt és haza is hozott, nagy-nagy-nagy hála és köszönet érte! Aki városban él, fogalma sincs, micsoda különleges dolog ez.
Dsida Jenő és Babits Mihály verseket adott elő a zenekar, egytől egyig gyönyörűeket. Viszont titokban különösen vártam volna egyet, ami rendkívül kedves a szívemnek, mindig füleltem a kezdő hangokat, háta most, hátha most. De az nem jött.
Vége lett a koncertnek, persze szerencsére akadt egy kis ráadás is, aminek nagyon megörültem, mert az is kedves dalom, egyszer régebben fel is tettem ide, emlékszem, tetszett nektek , különösen Mamkának.
És utoljára, legutoljára megérkezett a várva várt is! Szerintem direkt az én kedvemért. :-) Nem mentem volna haza csalódottan enélkül sem, de ez a dal megkoronázta számomra az egész estét. Fel nem foghatom, hogy tudott egy ember, aki csupán 31 évet élt ilyen verset írni? Ilyen mélységesen szépet és érettet.
A rossz  kép csak a hangulat miatt, hogy lássátok, tényleg ott voltam. :-) Ráadásul a zenekar éppen tegnap töltötte be a 18. esztendejét.

https://www.youtube.com/watch?v=3WpYBitf_rA

Keresztes Ágnes: Ének

soha többé 

soha többé 

váljak kővé 

tünjek köddé 

éljek tüzön 

járjak vizen 

átváltozhat 

minden izem 

mégsem lehet 

örömöddé 

soha többé 

soha többé 

mennyi hónap 

mennyi nap jön 

mennyi napban 

mennyi óra 

mégse fordul 

egy se jóra

se tenéked 

virradóra 

soha többé 

soha többé 

se énnékem 

virradóra 

Ami örök: 

az lehessen 

gyalázatban 

iszonyodva 

ragyogásod 

el ne vessem 

ahol alszol 

odafekszem 

el se muljál 

meg se másulj 

maradj bennem 

temetetlen

Azért még tán dobogós

Amikor az ember 14 éves fiának a kézfejére egy kislány golyóstollal szívecskét rajzol, akkor lassan nem árt kibújni az imádott nő szerepéből. Vagy legalábbis illik visszaszorulni a második helyre. ;o)

Krizantém

Soha nem sikerült krizantémot csinálnom, akár szabad földben, akár cserépben próbálkoztam, olyan nyeszlettek lettek, hogy búskomorság volt rájuk nézni. Tavaly egyik nénimtől kaptam egy tövet, hát próba-szerencse kiültettem a kertbe, bár nem sokat bíztam hozzá. Igaz szorgalmasan locsolgattam a nagy kánikulában is, de azt álmomban sem gondoltam, hogy olyan gigantikus méret lesz belőle, mint amiket a virágosoknál lehet látni. Cserépbe be se fért volna, így megkapta a legnagyobb zsírosbödönt, és most fene nagyon büszke vagyok, hogy egyszer az életben mégis sikerült krizantémot csinálnom.
Ha kinyílik, fehér lesz.

Szabó Lőrinc: Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol

Úgy közeledem hozzád, lopva, félve,
szívenütő és vonzó rettegéssel,
mint óvatos sün alvó viperához.
- Nem, nem, bocsáss meg, kedves! Nem tudom,
miért gyötör ma ily hisztérikus
és gyáva vágy, hisz oly szelíden alszol,
mint ártatlan virág az éji réten,
és álmodban is úgy játszol velem,
mintha a gyerekünkkel játszanál.
Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol,
kitakarózva, önfeledten... Óh,
hadd szívjam messziről hajad szagát,
hadd nézzem élő csontjaid s husod
isteni-mély nyugalmát - : hátha mégis
enyhülne bennem ez a szomorú
és bizalmatlan, örök társtalanság,
mely téged is csak rettegve kiván
s melynek szülője és dajkája csak
a rossz lélek s rossz lelkiismeret.
Félek tőled és őrjöngve kivánlak;
szeretlek, s mégis mindig titkolom;
vágyom reád, és mégis úgy megyek
hozzád, mint ellenséghez... Óvatos
lelkem tüskéit fordítom feléd, mert
azt hiszem: te is arcom mása vagy
s megölsz vagy megrontasz a szerelemben.
Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol.
Nem nyúlok hozzád: az én tépelődő
s máskor eszeveszetten állati
szerelmem néked visszás, érthetetlen...
Igazad van... Nem vonzó rettegésben
és ideglázban nagy a szerelem,
hanem mikor oly ősi nyugalommal
ölelkezünk, hogy még észre se vesszük
s máris egymásban alszunk -: igen, így
süllyedünk vissza istenbe, csak így
s ilyenkor mély szerelmünk, mint a föld
és egyszerű, mint a halál s az élet,
melyeknek öntudatlan kezei
kötötték s majd feloldják köldökünket.
Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol.