2015. október 18., vasárnap

"Csodálatosan békés délután"






Tegnap Misztrál koncerten jártam. Ajándék volt ez a szép este, hisz  busszal, vonattal nem juthatok el ilyenre, mert az utolsó járat időpontja lehetetlenné teszi. Vagy alvóhelyet kellene  találnom, de hát mégse állhatok ki a kapuba a koncert végén, hogy na kinél hálhatnék meg? :-D Most  viszont volt egy autó ami elvitt és haza is hozott, nagy-nagy-nagy hála és köszönet érte! Aki városban él, fogalma sincs, micsoda különleges dolog ez.
Dsida Jenő és Babits Mihály verseket adott elő a zenekar, egytől egyig gyönyörűeket. Viszont titokban különösen vártam volna egyet, ami rendkívül kedves a szívemnek, mindig füleltem a kezdő hangokat, háta most, hátha most. De az nem jött.
Vége lett a koncertnek, persze szerencsére akadt egy kis ráadás is, aminek nagyon megörültem, mert az is kedves dalom, egyszer régebben fel is tettem ide, emlékszem, tetszett nektek , különösen Mamkának.
És utoljára, legutoljára megérkezett a várva várt is! Szerintem direkt az én kedvemért. :-) Nem mentem volna haza csalódottan enélkül sem, de ez a dal megkoronázta számomra az egész estét. Fel nem foghatom, hogy tudott egy ember, aki csupán 31 évet élt ilyen verset írni? Ilyen mélységesen szépet és érettet.
A rossz  kép csak a hangulat miatt, hogy lássátok, tényleg ott voltam. :-) Ráadásul a zenekar éppen tegnap töltötte be a 18. esztendejét.











2 megjegyzés:

  1. Kár lett volna, ha kimarad. Én is nagyon szeretem ezt a verset :)
    De jó, hogy elvittek erre a koncertre!!! Tudom, milyen érzés ez ;-)

    VálaszTörlés

Web Statistics