2015. július 5., vasárnap

Film





Nagyon jó filmet láttam ma. Na én az ilyeneket szeretem.
Aki még nem látta és meg akarja nézni, készüljön fel, hogy nem vidám.

http://www.gyoriszalon.hu/index.php?mact=News,cntnt01,detail,0&cntnt01articleid=1463&cntnt01returnid=66





2015. július 3., péntek

Pipulka a zezermester





Most kéremszépen egy vasbetontéglával döngetem a mellyem, olyan büszke vagyok magamra.
Idén már eleve nagyon gyéren indult be a búvárszivattyúm, alig-alig folydogált a víz. Nem néztem utána, belenyugodtam, hogy ez van. Olyan cécós le-föl huzigálni a kútból ha meg akarom lesni, ááá, nem volt hozzá húzásom (szó szerint).
De ma este, mikor meg akartam öntözni szárazságtól aszalódó, zsebkendőnyi veteményesem, már csak csepegett. Így hát mégis neki kellett állnom a vizsgálódásnak. Mert bizony ha nem locsolok minden tönkre megy ebben a hőségben, és idén se zabálhatom két pofára  a paradicsomot.
Mindig azt várom, mikor érik már a paradicsom, mikor ehetem már számolatlanul, s nem a drága boltival kell spórolni, számolgatni, hogy egy zsíros kenyérhez mennyit is ehetek meg. Meg hát a kerti íze mennyivel de mennyivel másabb!
Nekiestem hát a kútnak, fel a szivattyú, le a szivattyú, mert előfordult már, hogy csak meg kellett mozgatni, s mindjárt rendesen dolgozott. De most hiába eregettem le-föl--le-föl, semmi se történt.
Végül nagy sokára felfedeztem a gépezeten egy lyukat. Mármint nem ott, ahol fel kell szívja  a vizet, hanem az oldalán. Talán nekicsapódhatott a kút oldalának, vagy ki tudja, de mindenesetre egy elég szemrevaló lyuk tátongott rajta.
Elkámpicsorodtam. Most mi a lótúrót csináljak? Újat egyelőre biztos nem tudok venni, a kinti csapból kannánként hátra hurcolni a kertbe a vizet megint nem fog menni. Jaj-jaj, mi lesz már a paradicsomevészetből?
Törtem a fejem. Valamivel be kéne tömni azt a lyukat. De mi a csudával? Valami gumiféle anyaggal. Gondolj! Gondolj! Gondolj!
Kinyitottam a kredencfiókot, ahol mindenféle nyavajaságokat tartok, de nem láttam semmiféle hasznosíthatót.
Aztán egyszercsak juhéjj, és már indultam is a ragasztópisztolyért.
(Látom magam előtt, hogy az esetleges férfiolvasók röhögve fogják a fejüket.)
Beizzítottam a lőfegyvert, szép módszeresen bedolgoztam a lyukat, aztán jóóó vastagon körbetekertem szigetelőszalaggal a szivattyú habtestét a lyuk szélességében.
Bizonyára nem lesz túl tartós, de majd legfeljebb időnként megismétlem a műveletet.
A motor mindenesetre jobban nyomja  a vizet mint új korában, olyan helyekre is eljuttatja ahová eddig kannában kellett hordanom.
Mégiscsak fogom én két pofával tömni a paradicsomot! Csakazértis!

Hűsölő




Azért strandunk azt hiszem nem egészen mindennapi helyen van. :-)







2015. július 1., szerda

Az élet nagy kérdései





Mikor bemész reggel az egyik helyre, ahol úgy általában minden előfordulhat, és hirtelen nem tudod eldönteni:  az ablakpárkányra nutella van kenve vagy kaki?



2015. június 30., kedd

Tiritarka?






Mikor ma reggel elővettem az egyik kedvenc bőszárú, lengős gatyómat, hogy belebújjak, megtorpantam. Eddig mindig nagy örömmel vettem fel, és hirtelen meg is ijedtem, hogy a fenébe, ezentúl majd ilyenek is befolyásolnak?? Merthogy szivárványszínűen csíkos, tiritarka nadrág.
Nem szoktam itt ilyenekről írni, de eléggé ki vagyok akadva, mert olvastam, hogy a pedofilok és az állatokkal közösülök is harcolni akarnak a jogaikért és bekerülni a szivárvány alá.
Persze erre az emberek többsége most még azt mondja pfujjj, de meglássátok feleim, ha ilyen rohamos ütemben fejlődünk, még megérjük, hogy az esküvői tortákon nem csak két öltönyös marcipán figura fog állni, hanem egy felnőtt egy gyerek, vagy egy ember egy kutya, birka, tehén, netán vaddisznó. A nép pedig éljenezni fog hozzá és átalakítja fb profilját mondjuk szarvakkal ékekeskedőre vagy babásra.
Hamarost batyuzhatunk, mi hagyományosak, mint Lót, ha valamelyest normális világban akarjuk felnevelni a gyerekeinket, unokáinkat.
Ez a bejegyzés az én sikolyom és tiltakozásom akar lenni, bár nem hallik el messzire......





2015. június 29., hétfő

Tepertő az ideális túrakutya :-)





Hűséges kísérő




 Vigyáz a gyerekekre a magasban



Falat mászik



Vizen jár



Gyönyörködik a kilátásban



Ő a legszebb és legkedvesebb tigrismintás kutya a világon 






Nyáriasítás





Június vége van, hát épp itt volt az ideje, hogy berendezzem a teraszt nyárra. :-) Megkésve ugyan, de törve nem.
Most már csak azt várom, hogy apu vagy  a tesóm nyerjen a lottón, s akkor a csúf beton helyett gyönyörű, rusztikus deszka padlózatot fogok csináltatni, meg a rohadó tetőt is kicseréltetem.
Egyelőre ez marad, de akinek tetszik, jöhet borozgatni egyik langy nyári este! :-)































Haiku





Megérett reggel
pottyan a földre. Fentről
angyalok lesik.



2015. június 27., szombat

Becsavarodtam






Újra kölcsön kellett kérnem a fűkaszát. Haladt is szépen a munka-immár profin és gyakorlottan, hehe-, mígnem hirtelen nagy rántást éreztem a fejemen. Először azt se tudtam mi történt, de aztán szép lassan tudatosult bennem, hogy a copfom egyik tincsét beszippantotta a ventilátor és fogoly lettem. A fűnyíró motorja egészen közel a fülemnél landolt, tulajdonképp alig láttam féloldalra pislogva, hogy mennyire szorult be a hajam, bár a ragaszkodást érezve megállapítottam, hogy nagyon. Leültem a fűbe, s ebben a kicsavarodott pózban vagy 10-15 percig próbáltam kihúzni a hajam, de annyira felcsavarodott, hogy képtelenség volt. Már a fejbőröm is eléggé fát, megoldást kellett sürgősen találnom. Pislogtam jobbra-balra, vajon a szomszédok mennyit látnak az esetből, és hányan röhögnek hangtalanul a környező kerítések mögé bújva, de csak Rolandkát láttam málnát csipegetni, ő meg észre sem vett, a gyümölccsel volt elfoglalva. Tanácstalanul üldögéltem fűkaszához láncolt fejemet ingatva, de végül nem volt más választásom, ebben az érdekes pózban, a kaszát cipelve beevickeltem a házba, fogtam a konyhafiókban lévő zöldnyelű ollót és nyissz.
A nagy gubancot kifésülve egészen megnyugodtam. A tincs hátulról került be a motor burkolata alá, szóval nem is igen látszik, de azért legközelebb igyekszem nem fűkaszával hajat vágni. :-D




2015. június 26., péntek

Indulás





Tegnap este kirepültek a rozsdáska fiókocskák. Hárman kuporogtak a fészekben, de két tojás is maradt kikeletlenül.
Az utóbbi napokban ez a három is irdatlan nagy hangzavart csapott a teraszon, mikor megérkezett egy-egy kukac a szülők csőrében. :-) Szegény sánta macskánkat pedig halálra üldözték volna, ha ő tudomást vett volna róluk, de ő a füle botját se mozgatta, napozott, heverészett zavartalanul. Most nem is bántam, hogy sánta, így esélye sem volt madarászni.
Csak az utolsó fiókát csíptem el véletlenül. Az udvar közepe felett áthúzódó dróton üldögélt, először azt hittem, valamelyik nagy, mert ők szoktak ott helyet foglalni. De ez dudori volt, rövid farkú és fehér a csőre széle. Kihívtam Kobakot is, aki ijedten kérdezte:
-De mi lesz, ha itt marad sötétben?
-Dehogy marad, ne izgulj! Majd mindjárt jönnek a szülei és hívogatják.
-De ez pufibb, mint a szülei.
-Hát igen, a nagyok lestrapálódnak a sok etetésben.
Hamarost meg is jelent az egyik nagy és bőszen csettegett.
Kobak lelkesen biztatta a fiókát:
-Pufi harcos, menj! Repülj!
A kis dudori szót is fogadott, átszállt a háztetőre.

Később az egyik nagy, gondolom a hím elénekelt a tetőnkön egy rövid strófát, aztán átrepült a szomszéd tetejére, s ott megismételte. Régóta csak a csettegést lehetett csupán hallani, most bizonyára megünnepelte, hogy a fiai ügyesen kirepültek.

Még alig pirkadt, már hallottam a csettegést. Pár napig kell  terelgetni a kicsiket, aztán majd önállóan is elboldogulnak a nagyvilágban. Nem úgy, mint mi emberfélék, akiket legalább két évtizedig kell pátyolgatni.






2015. június 25., csütörtök

Tekeredik a kígyó






Tegnap nagy fába vágtam a sodrófámat. No persze ez csak nekem nagy fa, a normális háziasszonyoknak nem. Olyan hagyományos kihúzós rétesre nem valószínű, hogy vállalkoznék, de a nagynénémtől -ahogy mi totocskák mondjuk: tyetimtől -kaptam egy olyan receptet, amit csak sodrófával kell kinyújtani. No ezzel is elszórakoztam igen sokáig, szóval munkanapra nem ajánlott betervezni, csak szabadnapra.
Még a fa tetején ott vannak a gyönyörűre érett cseresznyék, szóval anyag volt bőven.
Így elsőre nem lett a legtökéletesebb, bár a 90 éves nénim, akinek kóstolót vittem, azt mondta nincs ennek semmi baja, jól sikerült.
Egyik rúd víknya lett, a másik vastag, az elsőből rögtön kifelejtettem a cukrot, de a két tepsiből azért az egyik már el is fogyott.
A többiből még vehettek kedves blogolvasók!



















2015. június 24., szerda

Lesifotó





Egyik kedves kolleganő lefülelt minket tálalás közben. Mindenesetre nem érheti szó a ház elejét, dolgozunk gőzerővel az urammal.  Senki nem maradt éhen.
Ja, és miért az uram? Hát ő a farsangi vőlegényem. :-D