2016. február 8., hétfő

Ki ez az ember?





Boris néni beteg lett miután megkapta az influenza elleni védőoltást. Mivel állandó ágyban fekvő beteg, mondtam a fiának, hogy feltétlen hívja ki hozzá az orvost, mert gyógyszer nélkül ki tudja meddig elhúzódhat a kórság. Szót is fogadott, de édesanyjának elfeledte elmondani.
Mikor délután mentem Boris nénihez, hüledezve meséli, hogy képzeljem el, bejött a szobába egy ember, a félhomályban ő meg csak nézte, nézte, ki lehet az, annyira ismerős, jaj, annyira ismerős, hol láthatta már? Csak törte, törte a fejét, végül rájött, hogy hát persze, a TV-ben látta, Havas Henrik az!!

De vajon Havas Henrik miért kérte, hogy húzza fel a hálóingjét, mert meg akarja hallgatni a tüdejét?

Maga Boris néni is hahótázott, mikor elmesélte nekem az esetet, de kérte nehogy elmondjam valakinek, mert még véletlen a doktor úr fülébe jut.
Szóval pssszt!





2016. február 7., vasárnap

Szegényember szabadtéri edzőterme




A tegnapi hosszú műszak után csak  vergődtem éjjel a párnámon, talán a nagy szél is közrejátszott, meg a fáradtság, de aztán csodaszép reggel várt. Kinn ugyan még mindig fújt, de szikrázóan sütött a nap, én meg élvezkedtem a puha, meleg dunyha alatt.
Később mostam, teregettem, matattam egy kicsit az udvaron, fát hordtam be, tavalyi elszáradt virágszárakat tördeltem le, ami egyben rögtön gyújtósnak is megfelelt. Közben mind azon törtem a fejem, hol tudnék egy kicsit "mászni". Álmodozom arról, hogy fogásokat kéne felszerelni a ház falára, de mivel az egyelőre nincs, lavíroztam kicsit a szomszéd telket az enyémtől elválasztó kőfalon, ami patakkövekből van rakva. Ugyan ez nem túl magas, de oldalazni lehet rajta.
Aztán az ötlött az eszembe, hogy a nyárikonyha falán kéne traverzelnem. Na ez sem olyan nagy kihívás lenne másnak, de engem, mint kezdőt felvillanyozott a dolog, s mikor belefogtam, és láttam, hogy nem is olyan könnyű, egészen belelkesedtem. Mászócipőnek befogtam egy egyszerű fehér tornacsukát.
A lábazat ad egy peremet, azon lehet a lépegetni oldalra. Amúgy az ablak léceibe, illetve a fal sarkaiba kapaszkodtam, az ablakpárkányt nem szabadott használni, mert ha arra az ember rátámaszkodik, akkor semmi nehéz nincs benne. A legnehezebb a két ablak közötti átjutás volt, mert teljesen szétfeszítve a két karom értem át csak egyik szöglettől a másikig. Közben szorosan kell tapadni a falhoz, mert különben rögtön elveszted az egyensúlyod és esel hátra.
Jó párszor kellett próbálkoznom, mire végre sikerült átjutnom lecsúszás nélkül. Irtó boldog voltam. A visszafelé út az még nehezebb, csupán egyszer sikerült átkapaszkodni. A nyárikonyha fala premier plan látszik az utcáról, szóval fogalmam sincs, mire gondolhatott, aki éppen arra járt. :-D De azt hiszem az utcabéliek kénytelenek lesznek megszokni az őrült szomszédasszony látványát, aki a nyárikonyha falán közlekedik.


A mászófalam :-D




Az egyik fogás. Igazán komplex, használható függőlegesként és vízszintesként is.




A csatornáig kell eljutni leesés nélkül




A lábazat mint lépegető elem. A lécek nem a mászás kellékei,  hanem Tepertő-távoltartó eszközök, mert kezdenek kibújni a virágok, s őkelme épp a falnak heverve szeret napozni.



Hát mit mondjak? Bizony érzem a karjaim. De mennyivel élvezetesebb kinn a napocskán, valamelyest a mászást imitálva és közben sikerélményeket szerezve edzeni. :-)



2016. február 6., szombat

A selyemút árvái




Ezt a filmet tegnap este találtam. Igaz események alapján készült, s így még értékesebb számomra.
Fantasztikus történet arról, miként nyer meg egy fiatalember-aki egyáltalán nem ezért indul útnak-hatvan kínai árva gyermeket, miként változtatja meg az életüket, miként kovácsol belőlük összetartó, egymáshoz ragaszkodó csapatot és miként vezeti őket több száz km-en keresztül, hogy biztonságba helyezhesse őket.
Csodálatos!! Érdemes megnézni, aki ég nem látta.


https://gloria.tv/media/zvjgRfjQyqD





2016. február 2., kedd

Határtágító lépések




Vagy nem is tudom minek nevezzem, mert igaziból nem lépések, inkább kezezések vagy mik. :-D
Az a helyzet, hogy a tavalyi sziklamászás és via ferrátázás után rájöttem, milyen nyiszlett vagyok. Persze azzal eddig is tisztában voltam, hogy nem bírok megcsinálni egyetlen fekvőtámaszt sem, és nem bírom magam egyszer sem felhúzni. Hogy is mondja a Biblia: A lélek kész, de a test erőtelen.
El is határoztam, hogy valahogy ki kéne feszegetni a határaimat ebben a témában, meg másban is, de azt majd csak nyáron tudom, és egyelőre nem beszélek róla, nehogy leégjek előttetek, ha nem sikerül megvalósítanom :-D
Túl sok eszköz nem áll rendelkezésemre a karom erősítésére, de kaptam ötleteket, meg magam is találtam ki ezt-azt. Mivel normál fekvőtámaszt nem tudtam csinálni, igyekeztem hát a női változattal próbálkozni, mikor az emberlány térdei lenn vannak a földön, a lábfejei a levegőben és úgy nyomatni. Ez így elég jól ment, már képes voltam egy idő után huszat is megcsinálni, ami számomra nagy szó volt. Aztán találtam a neten egy nagyon szuper fekvőtámaszos gyakorlatot, ott nagy választék van, és némelyikre én is képes vagyok.
A felhúzást Kobak gyerekkori kis kötéllétráján kezdtem gyakorolni, amit felakasztottam az ajtófélfába befúrt kampóra, ami a hinta helye volt valaha. De mivel ez se ment, kaptam egy ötletet Peti barátomtól, hogy ne az egész súlyom húzzam először. Nos, először egy kb. fejmagasságban lévő létrafokra csimpaszkodtam  nyújtott karral, úgy hogy a lábam maradt a földön, és igyekeztem ebből a helyzetből felhúzgálni magam. Mikor ez már ment, akkor lennebb süllyedtem egy létrafokkal. Most már ott tartok, hogy a legalsón vagyok, kitámasztom a lábam a küszöbnek, szinte hanyatt fekszem és úgy húzgálom magam felfelé. Ezt tulajdonképp olyan, mintha egy fordított fekvőtámaszféle lenne. Ma tízet meg tudtam  csinálni, majd némi pihegés után másik tízet fordított kézfejtartással.
Aztán van a kalapács emelgetés, hahaha. Mivel súlyzóm nincs, ezért egy méretesebb kalapácsot szoktam emelgetni, de azt is úgy, hogy a nyele legvégét fogom, mert úgy a leghosszabb az erőkar, és úgy a legnehezebb felemelni. Ezt a kalapácsot elég hamar kinőttem, azt hiszem most majd átnyergelek a baltára. :-D
Az alkarom intenzív erősítésére nagyon vagány ötletet kaptam, ami semmibe nem kerül.
Egy másfél literes flakont megtöltöttem vízzel, ezt hosszú madzaggal felkötöttem egy botra-történetesen nagymamám régi görbebotjára-, és ezt kell előrenyújtott karokkal tartani és szépen feltekerni a botra a madzagot, míg a flakon fel nem ér. Aztán szépen visszaengedni fokozatosan. Soha nem gondoltam volna, hogy ez milyen piszok nehéz. Eddig max. háromszor tudtam fel és letekerni közvetlen egymás után , lett is izomlázam tőle. :-)
Időről időre azért megnéztem, hátha már tudok egy normális fekvőtámaszt nyomni, de soha nem sikerült. Viszont valamelyik nap, jaj alig hittem el, de végre összejött!
Ma is csináltam egy-két gyakorlatot, aztán az előbb lehuppantam hirtelen felindulásból a földre, és kinyomtam ötöt. ÖTÖT!!!
Tudom, ez másnak holt röhejes, mert százakat nyomnak, de nekem szenzációs! Nem gondoltam, hogy valaha képes leszek rá. Talán egyszercsak majd felhúzni is sikerül magam. Végülis sziklát akarok mászni vagy mi a fittyfene!







ui.
Katici hozzászólása után ("szegény ember edzőterme") még eszembe jutott, milyen denevérpadot csináltam magamnak anno a gerincem nyújtásához. Fogtam az egyfokú létrát ami a kispadlásra visz fel, oda támasztottam a gang korlátjára, ez kb. 45 fokos szöget adott. Leemeltem az ólajtót, nekitámsztottam a létrának, arra jött még egy laticel, hogy ne legyen túl kemény, s Kobak régi, kinőtt pamut pizsamafelsőjéből és alsójából hurkot csináltam a lábaimnak a létra egyik fokára. No azon csüngtem fejjel lefelé. Szerintem a szomszédok nem tudhatták mi bajom van. :-D


2016. január 29., péntek

Farsang nagykanállal





A fejem majd szétment a több órás drótszorítástól, a lábunk mindannyiunknak térdig kopott, vizesre izzadtuk a gúnyáinkat, de olyan fergeteges farsangunk volt, hogy azt hiszem még hetekig emlegetni fogjuk. A vártnál sokkal többen öltöttek magukra valamiféle hacukát, s a táncból is mindenki kivette a részét, ha máshogy nem, a tolókocsiban ülve, csupán a kezeivel járva a ritmusra. Érkeztek vendégek a szomszéd falvakból is, és négy házi gondozottunkat is sikerült becsalni a buliba, akiket természetesen autóval szállított főnöknőnk a helyszínre majd haza. Volt akinek a hozzátartozói is eljöttek, szóval a legkisebbtől a legöregebbik képviseltette magát a környék. :-)



Gyülekező a nappaliban







Négy kolléganő banyának öltözött és a Vasorrú bába c. gyerekdalra ugrálta körbe szélvészként a termet, sűrűn ijesztgetve vesszőseprűikkel a jónépet. Bizony el kellett gondolkodni, melyikük kicsoda, csak a formájukból és magasságukból következtettünk.





Fitness Andi,  gyógytornászunk hercegnőként tündökölt Sándor herceg oldalán. Sanyi bácsit-aki nagyon szeret incselkedni a nővérkékkel- különben egész délután az izgatta, mitől áll fel a copfom. A főnökasszony felvilágosította, hogy bevettem egy Viagra nevű gyógyszert, attól áll órák óta stabilan. Sanyi bácsi csak nézett-nézett, de a mellette ülő Mariska néni hangosan felkacagott, így bizonyítva, hogy ő ismeri ezt a csodaszert. :-)




Drága Józsikánknak ez volt az első farsangja. Etike, az egyik takarítnőnk készített neki nagy lelkesen  űrhajós jelmezt. A hátán még oxigén palackok is vannak, csak az most nem látszik. Üdítős flakonok lettek bevonva ezüstpapírral. Józsi büszkén viselte, és láthatóan lájkolja az eseményt és a partnernőjét egyaránt.





Mariska néni embernek öltözött, itt épp megköszöni a nővérkéknek, hogy  a combnyaktörése után segítettek neki a felépülésben, mozgatták, rakosgatták, s most már kerettel jár, sőt anélkül táncolt. A nővérkék szeme, azt hiszem mondanom se kell, hogy nem maradt szárazon a meghatottságtól.




Másik takarítónőnk Lívike, békés, mosolygós madárijesztőként egy madarat se sikerült elijesszen. :-D






Imrét, a migránst kerítések nélkül, tárt karokkal fogadtuk. Nem telt el pár perc, integrálódott közénk.





A szomszéd falu öregotthonából két csínos menyecske is érkezett, itt épp a farkas rabolta el őket a legényeiktől.





Mert volt kérem Piroska és a farkas is néhány erdei állattal kiegészülve, akikkel rokkant nyugdíjas nagymamához menet az úton találkozott. Piroskát munkanélküli anyukája küldte el ebéddel a nagyihoz, mert ő van vele ápolásin. Macika, nyuszika, madárka mind enni kértek tőle, s ő egy dal eléneklése fejében adott is jószívvel a kosarából. Csakhogy mire odaért a szörnyen éhes mamához, addigra üres lett a kosár, így kitervelték, hogy megeszik a farkast. Még szerencse, hogy arra járt a vadász, és ráripakodott a női párosra, hogy azonnal engedjék el szerencsétlen ordast és rábeszélte nagymamit, hogy költözzön be a kemencei öregotthonba, mert ott mindig van finom étel, meg sütemény és jól fogja magát érezni.





 Ica nyuszika




János nagymama nem amolyan szégyenlős fajta, igazi bele való nagyi és a lábai is nagyon formásak.





Kati néni mindig ad a frizurájára, folyamatosan festeti, de a mai alkalomra különleges melírt csináltatott. Etus néni is integet a háttérből, jelezve, hogy jól érzi magát a bulin.



A nap fénypontja az volt, mikor mindenki ámulatára, és a "Nem vagyok én apáca" c. dalra betipegett Annus néni, aki hetek óta ki se kelt az ágyból szintén combnyaktörés miatt. Hiába hozott neki az egyik nővérke jelmezt, nem akart kijönni a szobából. Aztán úgy tűnik rájött, hogy ott kuksolhat egész délután egyedül, mire elkezdett pityogni, hogy vele senki se törődik. No így végszóra, mikor már mindenki felvonult, mégis kérte a jelmezt és hatalmas tapsvihar  közepette megérkezett a nappaliba a 90 éves apáca.




Új takarítónőt is kaptunk-főnöknőnk személyében-,aki elpanaszolta, hogy azért néz ki így, ahogy kinéz, mert két éve nem kapjuk meg a ruhapénzt, ráadásul mindenféle szabályokat hoznak, hogy pl. a fürdőszobában a kék, a folyosón a narancs, a szobákban a sárga színű ruhával szabad csak törölgetni, ő meg ezeket képtelen megjegyezni, ezért az összes színű rongyot a köpenyén hordja inkább.





Titokban azt is megmutatta, hogy egy takarítónő is lehet szexi, főleg, ha vannak potenciális férfi lakók az otthonban.



Miután mindenki elszerepelte a szerepelni valóját, megkezdődött a gatyaizzasztó össznépi táncmulatság, amihez a környékbeli legjobb muzsikus, Tomi biztosította a talpalávalót. Ő arról híres, hogy egy egész lakodalmat képes szünet nélkül végig énekelni, zenélni. Most sem volt percnyi szünet sem, csupán egyszer hallgatott el hirtelen egy ének kellős közepén. Mindannyian oda néztünk, mire ő a szája elé kapta a kezét: Bocsánat, csak kiesett a fogam. :-)











Egyik banyánknak még tánc közben is félreállt az orra. Hogy mindenki megértse miért, egy táblát viselt a hátán. Ricsikét viszont semmi se zavarta, ő így is szépnek látta a hölgyet.








Ricsike amúgyis minden helyzethez alkalmazkodott. Ha kellett, megmutatta, hogy ő is olyan szőrős, mint a farkas,



ha, kellett, teljes átéléssel, és szerelmes pillantásokkal lassúzott a főnökasszonnyal,




ha kellett, minden figurát bedobva rázta a csípőjét. Mikor Aranka megkérdezte tőle: - Ricsike, te minek öltöztél?- ő méltatlankodva válaszolt- Hát nem látod?? Felszolgálónak.




Józsikánk nagyon kapós volt, kézről-kézre adták a kolléganők, nem hiszem, hogy valaha táncolt volna életében, de úgy csinálta, mintha ez mindennapos dolog lenne. Amúgy csupán egy speciális kerettel tud közlekedni, a beszédje is nagyon nehezen érthető, így még  főnökasszonyunk is elámult, milyen belevalóan járja a nővérkékkel. Én is oda mentem hozzá reklamálni a végefelé: Hé, Józsi, velem még nem is táncolt!
-Mert most fogok!-vágta ki magát, s pattant is föl a kezembe kapaszkodva.
Másnap érdeklődtem, nincs-e izomláza, de bőszen rázta  a fejét, tőle akár folytathattuk is volna. :-)














Aki elfáradt, megpihenhetett egy kis romantikus beszélgetésre az éjjeli lámpa fényénél




Banya-tanya




Tolókocsis szamba




Katicabogár és káposztalepkécske is jól mulatott




Unoka, nagymama, dédnagymama hármasa




Voltak közben sütihegyek, amit a kolléganők hordtak össze vegykonyhájukból, üdítőtenger, és némi borocskaforrás is.
Az előre megbeszéltnél még jóval tovább játszott zenészünk, mondta is az elején, ő azt hitte öregek közé jön, de itt mindenki úgy ropja, mint a fiatalok. Mikor végül már pakolt kifelé, Ricsike utána ment az utcára, hogy megbeszélje vele, majd jöjjön el zenélni a főnökasszonyunkkal való lakodalmára is, a kultúrban fogja megrendezni. :-)


Az éjszakás nővér azt mondta, ilyen csend még tán sose volt a szobákban, mint a buli után. :-D Neki magának is bőszen kellett Diclakkal kenegetnie a lábát reggelig.



2016. január 26., kedd

Mindenki lázasan készülődik holnapra




A takarítóbrigád vörösre fújja magát







 Józsika ujjára rászorult az olló :-)




Fitness Andi a gyógytornászunk, támadóállásban




Jaj, kidurrant egy lufi! Majd megállt a szívünk.




Mariska nénit mit sem érdekli a nemrég történt combnyaktörése, hajtogat teljes gőzzel




Imre a főszobrász




Annus néni minden kreatívkodásban rögtön benne van,  a múltkori farsangra ő varrta a fátylam




Nézd csak Kati, így kell ezt csinálni!




Kétemeletes kollegina




Milyen színt kéne még használnom?



Ki lesz a nyertes, Sanyi bácsi vagy Dóri?




 Etus néni, mártsa csak bele bátran!




Modellbeállás a létrán egy óriás kukaccal






2016. január 25., hétfő

Mindjárt itt van!




Gőzerővel készülődünk a szerdai farsangra. A nővérkék egy része banyának öltözik, én egy másik csapattal + öregecskékkel és egyikük unokájával szövetkeztem össze. Azzal foglalkozom, hogy tökéletesítsem a frizurámat. Még nem értem el a megfelelő tartást,  komolyan dolgoznom kell az ügyön, hogy akár New York, akár London, akár Párizs, bírja majd a strapát, de azt hiszem jó úton haladok.
Pssszt, ne áruljátok el senkinek mi leszek!
Igaz a mesét kicsit átírjuk az eredeti verzióhoz képest. :-D









Web Statistics