Óóóóh, rámismertél?:D Hú...arra azért végképp nem számítottam, hogy rákérdezel.:) De hát úgy kell nekem, én szólaltam... Bajban vagyok én az ilyen szép igazságokkal. Az Élet sosem ilyen egyszerűen fekete-fehér vagy igen és nem, másrészt a változás állandó kísérőnk. Két ember kapcsolatában annyi minden megtörténik, sokszor jobb azt is rábízni az időre, nem pedig ilyen szépen hangzó frázisokhoz kötni. (bocsánat az erős szóért). Görcsösen semmit nem lehet, csak szívből - az pedig szabad:)
Hát hogyne ismertelek volna meg, hihihi, nagyon nem leplezted magad. :-DD Az élet valóban nem fekete-fehér. Ezt a képecskét amúgy a facebookon találtam és megtetszett-főleg a figurácska- azért raktam ide. Amit csinálok, igyekszem szívből csinálni - általában pont ezzel okozom a problémákat, nem normálisnak, különcnek tartanak érte. Manapság nem divat szívből élni. Ha visszagondolok eddigi életemre, akkor pedig nálam nagyon is beigazolódni látszik ez a szépen hangzó frázis. Én is csak azokat keresem, akik hiányoznak, akik fontosak számomra. A baj azzal szokott lenni, ha az egyiknek fontos a másik, a másiknak nem fontos az egyik. És nem hiszem, hogy aki a szenvedő fél, az ne szívből csinálná, amit csinál. Szívből hiányzik neki a másik, nem görcsből. Legfeljebb lenyelheti, eltitkolhatja a fájdalmát, mártírkodhat, de általában ez se szokott jóra vezetni. Persze lehet én gondolkodok megint nem normálisan és különcül. De ha így van, azzal már nem tudok mit csinálni, ilyennek alkotott a Teremtő. :-)))
Ha nem voltam eléggé világos:), akkor még egy kis zavarás: nem mondom, hogy ez sosem igaz, csak arra próbáltam világítani, hogy lehetnek esetek, amikor egyik vagy másik érdeke a "hallgatás". Másrészt, két ember kapcsolatában mindig egy vékony és láthatatlan szálon kell egyensúlyozni, amit nagyon ritkán látunk egyformán.:)
Már miért is zavarnál? Szeretek beszélgetni. :-) Igen, ebben igazad van, hogy lehet valamelyiknek érdeke a hallgatás, csak az nem biztos, hogy a másiknak is az a jó. Én a köztes út közösen való megtalálásának vagyok a híve, ami lehetőség szerint a legkevesebb fájdalmat okozza. Azt a szálat nagv valószínűséggel sosem látjuk egyformán, mert két egyforma ember nincs a világon. :-)
Valóban helyes:) (a rajz). A többiben meg azt hiszem nagyjából egyetértünk. Ne vedd kötekedésnek, én azt gondolom, mindannyian szívvel élünk/cselekszünk. Csak van aki tud róla és van aki nem.:) Másrészt a képességeink nem egyformák. Az a bizonyos tudatalatti sokkal meghatározóbb az életünkben, mint azt hisszük vagy tudjuk. És nagyban függ attól, ki mennyire érzi magát biztonságban (azaz szeretve - nem is feltétlenül ember által). Másik gondolatom: "...nem biztos, hogy a másiknak is jó" - senki se szeret éhezni, mégis kell, hogy az étel jólessen.:) Senki nem szeret fáradt lenni - mégis el kell fáradni, hogy érezhessem a pihenés örömét. Vagy (Neked talán írhatom): a fát is lemetszik tavasszal. És még sorolhatnám a példákat. Miközben arra törekszem, hogy ezek között ne teremtsek különbséget. Értsd: minden pillanatot jól megélni. (most) nem bonyolítom tovább.:) Éppen most futottam bele ebbe, úgyhogy idetetszem ezt a linket is: http://www.facebook.com/photo.php?fbid=285154688174105&set=a.179542955401946.39687.178446845511557&type=1&theater (ha nem talál, nyugodtan töröld ki)
Megtaláltalak... :)
VálaszTörlésVendégeskedni is fogok nálad. :)
Jól van Vendég, szeretettel várlak. :-)
TörlésSajnos igaz!
VálaszTörlésNem mindig igaz.
VálaszTörlés:(
Mire gondolsz Vadlibus?
TörlésÓóóóh, rámismertél?:D
VálaszTörlésHú...arra azért végképp nem számítottam, hogy rákérdezel.:) De hát úgy kell nekem, én szólaltam...
Bajban vagyok én az ilyen szép igazságokkal. Az Élet sosem ilyen egyszerűen fekete-fehér vagy igen és nem, másrészt a változás állandó kísérőnk. Két ember kapcsolatában annyi minden megtörténik, sokszor jobb azt is rábízni az időre, nem pedig ilyen szépen hangzó frázisokhoz kötni. (bocsánat az erős szóért). Görcsösen semmit nem lehet, csak szívből - az pedig szabad:)
Hát hogyne ismertelek volna meg, hihihi, nagyon nem leplezted magad. :-DD
TörlésAz élet valóban nem fekete-fehér. Ezt a képecskét amúgy a facebookon találtam és megtetszett-főleg a figurácska- azért raktam ide.
Amit csinálok, igyekszem szívből csinálni - általában pont ezzel okozom a problémákat, nem normálisnak, különcnek tartanak érte. Manapság nem divat szívből élni.
Ha visszagondolok eddigi életemre, akkor pedig nálam nagyon is beigazolódni látszik ez a szépen hangzó frázis. Én is csak azokat keresem, akik hiányoznak, akik fontosak számomra.
A baj azzal szokott lenni, ha az egyiknek fontos a másik, a másiknak nem fontos az egyik. És nem hiszem, hogy aki a szenvedő fél, az ne szívből csinálná, amit csinál. Szívből hiányzik neki a másik, nem görcsből. Legfeljebb lenyelheti, eltitkolhatja a fájdalmát, mártírkodhat, de általában ez se szokott jóra vezetni.
Persze lehet én gondolkodok megint nem normálisan és különcül. De ha így van, azzal már nem tudok mit csinálni, ilyennek alkotott a Teremtő. :-)))
Ha nem voltam eléggé világos:), akkor még egy kis zavarás: nem mondom, hogy ez sosem igaz, csak arra próbáltam világítani, hogy lehetnek esetek, amikor egyik vagy másik érdeke a "hallgatás". Másrészt, két ember kapcsolatában mindig egy vékony és láthatatlan szálon kell egyensúlyozni, amit nagyon ritkán látunk egyformán.:)
VálaszTörlésMár miért is zavarnál? Szeretek beszélgetni. :-)
TörlésIgen, ebben igazad van, hogy lehet valamelyiknek érdeke a hallgatás, csak az nem biztos, hogy a másiknak is az a jó. Én a köztes út közösen való megtalálásának vagyok a híve, ami lehetőség szerint a legkevesebb fájdalmat okozza.
Azt a szálat nagv valószínűséggel sosem látjuk egyformán, mert két egyforma ember nincs a világon. :-)
Valóban helyes:) (a rajz).
TörlésA többiben meg azt hiszem nagyjából egyetértünk. Ne vedd kötekedésnek, én azt gondolom, mindannyian szívvel élünk/cselekszünk. Csak van aki tud róla és van aki nem.:) Másrészt a képességeink nem egyformák. Az a bizonyos tudatalatti sokkal meghatározóbb az életünkben, mint azt hisszük vagy tudjuk. És nagyban függ attól, ki mennyire érzi magát biztonságban (azaz szeretve - nem is feltétlenül ember által).
Másik gondolatom: "...nem biztos, hogy a másiknak is jó" - senki se szeret éhezni, mégis kell, hogy az étel jólessen.:) Senki nem szeret fáradt lenni - mégis el kell fáradni, hogy érezhessem a pihenés örömét. Vagy (Neked talán írhatom): a fát is lemetszik tavasszal. És még sorolhatnám a példákat. Miközben arra törekszem, hogy ezek között ne teremtsek különbséget. Értsd: minden pillanatot jól megélni. (most) nem bonyolítom tovább.:) Éppen most futottam bele ebbe, úgyhogy idetetszem ezt a linket is:
http://www.facebook.com/photo.php?fbid=285154688174105&set=a.179542955401946.39687.178446845511557&type=1&theater (ha nem talál, nyugodtan töröld ki)