Na tessék!

Hát engem is utolért a vég, bekapott a gépezet Chanson személyében.
De mivel másoknál olyan örömmel olvastam a hét plusz információt, megpróbálok én is összekotorni magamról.
A játékot tovább már nem adom, mert nem nagyon tudom kinek :-)



1. Van egy cipősdoboznyi bizonyítványom, de a sors mindig úgy hozta, hogy újra meg újra iskolapadba kellett ülnöm. Brrrr, már nagyon unom, több iskolát neeeem akaroooook!
(az első és eredeti foglalkozásom ruhaipari üzemmérnök, manapság már talán azt se tudják mi fán terem az ilyen, főleg, hogy az összes híres ruhagyárunkat porig zúzták )

2. Mióta nem a szüleimnél lakom,  nem volt tv-m. Ez időnként nagyon muris helyzeteket okozott. Volt, hogy anno egyik kolléganőm félrevont, és felajánlotta, nekik van egy régi készülékük, szívesen nekem adja. Látszott rajta, hogy totál sajnál, amiért ilyen szegény vagyok, hogy tv-re se telik. Több ilyen felajánlást is kaptam az évek során. És számtalan kérdést: De akkor mit csinálsz esténként???

3. Kiskoromban anyu soha nem engedte meg, hogy hosszú hajam legyen, mert a nővéremmel állítólag sokat kellett bajlódni fésülés terén. Mire tíz évesen végre engedélyt kaptam, hogy lány legyek, addigra úgy meggyűlöltem a fiús rövidke hajat, hogy attól kezdve soha az életben nem volt levágva, csak a végéből igazítva.

4.Az első osztályt egyetlen nap hiányzás nélkül jártam végig.

5. Soha nem voltam semmilyen fertőző beteg, csupán felnőtt koromban jött ki rajtam 3-4 pötty, állítólag bárányhimlő, úgyhogy élvezhettem egy kis betegszabadságot mindenféle vakarózás vagy kellemetlen érzés nélkül.

6. Mikor első nap beléptem a szakközépiskolás osztályom ajtaján, kiválasztottam egy lány mellett egy helyet,  megkérdeztem leülhetek-e mellé. Ő igent mondott.
Négy évig ugyanott ültünk együtt, a középső padsor harmadik padban, ő jobb- én baloldalt.

7. E földi életben nincs semmi fontosabb számomra, mint az emberi kapcsolatok. A legnagyobb ajándéknak a barátságot tartom.